A tegnapi nap volt egy kis utam a lakhelyemtől Csongrádig (25 km), majd onnan Szentes, vissza Csongrád, majd haza. Ez alatt az utazás alatt átélt élményeimet szeretném megosztani most veletek.

Pontosan 4 óra körül indultam útnak, úgyhogy elkaptam az itteni csúcsot, mindenki indult haza, nagy volt a nyüzsgés, ráadásul Csongrádon most szinte az összes fontosabb útvonal fel van marva, le vannak szűkítve a sávok, ez is megnehezítette a közlekedést, a csatornafedelek kinn, totál káosz.

A fő útra merőleges egyik kisebb utcában parkoltam le míg vártam nővéremre. Nyugodtan ülök a kocsimban és figyelem a közlekedőket. Egy 40 év körüli öltönyös fickó beszállt a mellettem parkoló új Opeljébe és heves tolatásba kezdett. Azt viszont elfelejtette, hogy előtte nem árt szétnézni és felmérni a holttereket, úgyhogy elkerülte a figyelmét a pontosan a háta mögött (!) álló Suzuki Swiftes hölgyemény. Szinte már láttam magam előtt, hogy baj lesz, nem is tévedtem sokat. Premier plánból csodálhattam meg, ahogy teljes lendülettel beletolat a Szuzisba (aki közben éppen telefonált. ) Szerencsére néhány karcon meg horpadáson kívül nem látszott nagyobb sérülés, de biztos elintézték valahogy, én már nem tudtam megvárni, mert indulni kellett.

"Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt, hogy elfelejtelek örökre. Nem közönyt jelent. Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján! Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz. Akármekkora a világ - százmilliárd fényév -, a Végtelen kisebb, mint egy búzaszem, s én nem tudok nem benned élni. És te sem tudsz belőlem kilépni, soha. De amíg nem a valóságos világban élünk... amíg a mulandóságban vándorlunk: hiányzol. És fáj... A terméketlen fájdalom az, amikor az önzésem vérzik. Elvették, aki az enyém! Az enyém! Az én tulajdonom, adják vissza! A termékeny fájdalom más. Abban nem őt siratod. Nem is magadat. Abban mindkettőtök mulandóságát, embervoltunk tragikumát siratod. Üzend meg eltávozott párodnak:

"Olyasmit akartunk, látod, kedvesem, ami itt, a futóhomokban nem lehetséges! A mulandóság országában rövid a veled és hosszú a nélküled. Itt, látod, mégis minden ideig-óráig tart. A barátság: egy kézfogás. Szemek ismerős összevillanása. És a szerelem: néhány ölelés. Találkozás - és máris búcsúzás. Az együtt itt egy suhanó repülés a szakadék fölött. Jövünk-megyünk. Ez nem a mi országunk, kedvesem - ezért fáj most nekünk. Tudom, hogy neked is fáj, hiszen szeretsz. Jelzi, hogy ebben az ingatag én-világban nem lehet megmaradni. Sem neked, aki elmentél már, s valahol félúton, a két világ között visszavágyódsz hozzám - sem nekem, aki itt maradtam, és csak sejtelek valahol az ismeretlenben, s jövök majd utánad - ha lehet. Addig külön leszünk. Mint a kincskeresők az erdőben - te erre mész, én arra. Külön... és mégis együtt."

Egyszerűen nem tudom megunni ezt a zenét. Szerintem már csomószor linkeltem ide, de akárhányszor is hallom még mindig libabőrös leszek tőle, egyszerűen annyira el van találva, hogy ennél jobb már nem is lehetne. Merengős, szállós, nyugtató, ellazító. Próbáljátok ki: Kapcsoljátok be ezt a számot, sötétítsetek el, gyújtsatok egy illatos gyertyát, bújjatok össze a párotokkal és...az eredmény magáért fog beszélni

Bluefish featuring Anita Kelsey - Been Too long

Dalszöveg:

"I will wait for
summer to arrive
cause that's when,
You'll come back to me,
come back to me,
I've been waiting so long.

Try to remember
what we discovered
when we were,
always together yeah
together yeah
and its been too long 2X

Seeing you there in my mind
walking up to me
the sun is shining on the sea
I can feel your eyes
they are burning right through me 4X"

Tegnap a következő üzenet fogadott iWiW-en:

"Igen tisztelt barátom,neked nagyszerű gondolataid vannak az életről és
szűkebb,tágabb világunkról.Hogy ezek a gondolatok tőled,vagy mástól származnak az most teljesen mindegy az a lényeg hogy leírod őket!!!
Kívánok még sok ilyen gondolatot még vagy úgy 50 évig!!!"

Nagyon jól esett, hiszen egy olyan ember írta, aki nálam jóval tapasztaltabb és aki már sok mindent látott a világban az évek alatt. Hozzá képest én még valószínűleg sehol sem tartok, mégis tudtam neki adni valami kis pluszt a gondolataimmal és ez egy nagyon nagyon jó érzés. Mindig kicsit melengeti a szívem mikor egy ilyen üzenetet kapok valahol, hiszen ez az igazi elismerés. Azt jelenti, hogy nem írok hiába. S bár ugyan a világot sosem fogom megváltani, de mindig akadnak néhányan, akik megértik amit mondani akarok és ez nekem tökéletesen elég is.

Sokan vannak ezen a világon olyanok, akiknek talán fogalmuk sincs, hogy mennyire fontosak nekem. Felsorolhatnám a neveket, de akkor elveszne a dolog varázsa. Olyan emberek ezek, akik az eddigi életem és a közös utunk során adtak nekem valami olyan felejthetetlen pillanatot vagy emléket, amit magammal viszek az úton amíg csak élek. Mert bizony ilyen tökéletes és örök pillanat nem sok van. A boldogság is szintekre van osztva. Amiről én beszélek az az a szint, ahonnan már nincs feljebb. A katarzis, a tökéletes tetőpont, ahonnan már nem tudnál följebb jutni. Ilyen pillanatok egy ember életében nem sokszor adódnak és sajnos általában nem is tartanak sokáig. Nekem mégis nem egyszer volt már benne részem és sosem fogom elfelejteni azokat az embereket, akikkel akkor és ott összekapaszkodott a lelkem. Talán te is épp egy vagy közülük. Könnyen rájöhetsz ha ismersz. Ha igazán és őszintén képes vagy érezni, akkor tudni fogod ki is vagy te nekem. Mert én nem felejtek. Minden itt él bennem, ami egykoron fontos volt. Életem szakaszainak kis polcán pihennek a mesés könyveim és ha olvasni támad kedvem leemelem őket a polcról és újra ott termek, ahol boldog voltam (velük, veled, vele.) Ha pedig egy vagy ezen emberek közül akkor tudnod kell, hogy számomra mindig fontos leszel, még hosszú évek múltán is. Ha felhívsz az éjszaka közepén, hogy segítsek, akkor segíteni fogok. Ha hosszú idő eltelte után megkeresel én nem foglak elküldeni. Ha meglátlak az utcán mindig mosolyogva köszönök majd és a családomnak és összes barátomnak boldogan mesélek majd rólad. Mert te egy vagy azok közül, akiknek sikerült megérintenie a lelkem. Nálam ezek az élet csodái.

Már egy jó ideje én is Linuxosok táborát erősítem. Ugyan az elején még tartottam tőle és mintha egy másik világba csöppentem volna a Windows után, viszont kénytelen voltam megbarátkozni a tudattal, ugyanis a munkám megkívánta, hogy ezen a téren is fejlesszem ismereteimet. Így hát Debian Etch került fel a kis HP Proliant szervergépre, el is kezdődött a szívások sorozata már rögtön, hiszen szoftveres RAID-et kellett életre keltenem rajta, méghozzá egy nap alatt úgy, hogy előtte sosem dolgoztam komolyabban Debiannal. Hát végül is nagy nehezen (jó pár reinstallal) de sikerült és más nap már a pesti teremben dübörgött a kicsike 100 mbit-es sávszél alatt.

Rövid időn belül megszoktam, hogy az a szó, hogy "szívás" a Linux-al párban jár, így hát már lassan várom, hogy mi lesz a következő akadály, amit le kell majd gyűrjek. (Mi tagadás jól esik átélni a sikert egy hosszas több órába nyúló probléma befejeztével.) Ma például a Centreont nem tudtam sehogy sem életre kelteni, mert egyszerűen a webes telepítő nem érzékelte a feltelepített PEAR modulokat és hiába tettem fel újra mindent sosem jutott tovább. Miután a net összes fórumát végignyálaztam és minden megoldást végigpróbáltam belebotlottam teljesen véletlenül egy Webmin modulba, ami elméletileg automatán elvégzi a Nagios és a Centreon frontend telepítését. Na hát veszteni nem veszthetek, nézzük meg mi sül ki belőle. A manuális MySQL adatbázis és felhasználó létrehozásától eltekintve olyan könnyen ment és települt, mint a karikacsapás. Ilyen volt a fejem: Azt természetesen hozzá kell tenni, hogy egész nap ezzel szenvedtem és a nap végére lett csak megoldás, de megérte, mert ma is sok dologra jöttem rá és a kutakodásaim közepette nem egy hasznos programra bukkantam, amik azóta már a munkámat segítik.

Elkészült!

Dj.Beat - Journey of a Loving Soul (Chillout Vocal Mix)

1. Intro (Orkidea - Beautiful (MDB's Ambient Rework))
2. Sunlounger - Lost (Chill Mix)
3. Dj. Shah feat. Tony Carey - Rainmaker (Chillout Mix)
4. Roger Sanchez - Another Chance (Afterlife Mix)
5. Timbaland feat. One Republic - Apologize (Lukas Termena Chillout Mix)
6. Blank & Jones with Delerium and Rani - Fallen
7. Gary Jules - Mad World
8. Jes - Heaven (Myon Remix)
9. Tranquillo - As Days Go By (Album Version)
10. Tranquillo - Do You Really Love Me (Based On Mendelsohn) (Album Version)
11. Evoke - Arms Of Loren (Tranquillo Clear Water Mix)
12. Jes - Ghost (Lime Chill Remix)
13. The Thrillseekers - Dreaming Of You (Tranquilos Ambient Mix)
14. IIO - Kiss You (Ambient Mix)
15. Outro

Úgy döntöttem, hogy munka helyett inkább netezéssel töltöm a hajnalt és nagyon érdekes olvasmányokat találtam. Bemásolok egy-két részletet ide is, hátha mást is foglalkoztat a dolog.
Mindig is úgy hittem, hogy az ember születésekor olyan képességek birtokában van, amit egyesek természetfelettinek hívnak, mások pedig lehetetlennek. Mégis tengernyi példa és esettanulmány található ezekről mindenfelé, csak éppen ésszerű magyarázat nincs egy sem. De vajon kell egyáltalán? Feleslegesen akarunk mindent megmagyarázni, úgysem fog sikerülni soha.

Rejtélyes üzenetek

Egy régen látott, külföldön élő barátunk alakja villan fel képzeletünkben. Pár perc múlva megszólal a telefon, a vonal másik végén a régen látott barát hangját halljuk.

A hétköznapokban lépten-nyomon történnek velünk hasonló dolgok, s mi pillanatok alatt napirendre térünk felette, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy egybeesik egy képzeleti kép s a képzelt személy jelentkezése. Valójában csak akkor kezdünk el a jelenségen gondolkodni, amikor valami különös, megrázó, életünket felkavaró eseménnyel párosul az élmény. A következőkben három ilyen esetet írok le. Mindhárom közös jellemzője, hogy a kapcsolatot teremtő személyek között igen mély érzelmi szálak léteztek.

Azt hiszem hihetetlen nagy igazságokat tudtak belepasszírozni ebbe a filmbe, úgyhogy közzéteszem, hátha másoknak is megtetszenek. Persze angol tudás szükségeltetik hozzá, de ezek így a jók, direkt nem fordítottam le őket.

A 100 ezres kérdés pedig: Na vajon melyik filmből valók?

#1
Benjamin: I was thinking how nothing lasts, and what a shame that is.
Daisy: Some things last.

(Vajon mi az? )

#2
Along the way you bump into people who make a dent on your life. Some people get struck by lightning. Some are born to sit by a river. Some have an ear for music. Some are artists. Some swim the English Channel. Some know buttons. Some know Shakespeare. Some are mothers. And some people can dance.

(Mindannyian mások vagyunk. Mindannyian másért vagyunk. És mindannyian hatással vagyunk egymásra.)

Tudtok úgy verset írni, hogy még ti sem tudjátok miről fog szólni és mi lesz a vége? Jelentem én tudok. Hosszú idő után újra elkapott az érzés és megírtam életem első olyan versét, amin nem kellett szinte egy percet sem gondolkodnom. Egyik sor követte a másikat. Milliónyi titok van benne, még számomra is, akárhányszor olvasom. Nagyon különleges ember lesz az, aki egyszer megfejti az összeset és az utolsó sorban lévő űrt is képes lesz betölteni.

"Éjjeli gondolatok, didergő lelkek,
Hangtalan mondatok, láthatatlan terhek,
Tudatlan félelem, titkon szőtt tervek,
Éjsötét végtelen, leíratlan versek.

Láthatatlan kapcsok, tétova szavak,
Monoton kattogás, láthatatlan falak,
Váratlan csodák, álmodott gondolat,
Ki nem mondott igazság, hirtelen alkonyat.

Reggeli ébredés, rohanó életek,
Madárdalos délelőtt, eldugott érzetek,
Titkon szőtt vágyak, titokzatos képletek,
Várni, várni várni, míg azt mondod: ..."

A mai (azaz már tegnapi) nap folyamán fény derült azoknak a bizonyos álmoknak az okára, amikről nem sokkal feljebb írtam. Ezt pedig egy lelkes kis kukkolónak köszönhetem, aki valószínűleg hamarosan elolvassa ezt a bejegyzést is. Amennyiben pedig így lesz akkor ráadásként kérek tőle egy mosolyt, mégpedig háromra. Egy, kettő, három, MOST. Tessék mosolyogni, nem látom, de úgyis tudom, ha elsunnyogod. A mosolynak gyógyító ereje van, ezért mindig mosolyogjatok. Ha rossz és fáj akkor is, mert a mosoly közelebb hozza a jó dolgokat. Higgyetek nekem, tudom.

Azt hiszem ez a nap a meglepetések napja is volt, valószínűleg kihordtam ma lábon pár gyengébb szívinfarktust meglepetésemben és a főnök se nagyon szerethetett miután pár perc néma csönd után letettem a kagylót egy beszámoló közepén. (De pszt, ez titok, el ne mondjátok neki )
Na de hogy valami lényegeset is írjak... Tudni akartam miért voltak (vannak?) azok az álmok és én varászlatos módon meg is kaptam rá a választ, pont attól a személytől, aki egyáltalán birtokában lehet a válaszoknak. Hihetetlen a dolog és jó értelemben véve ijesztő is. Mindig is azt vallottam, hogy ha egyik ember erősen gondol a másikra, akkor az mindkettejükre hatással van, de ez most be is bizonyosodott, méghozzá a saját bőrömön. Na jó, egye fene, szakítok a hagyományokkal és kivételesen elhagyom a balladai homályt és egyértelműen fogalmazok, úgy is tudod, hogy neked szól: