Negyedik napja szopok, szerencsére a láz nagyjából elmúlt, 37 fok körül oszcillálok. Mindkét mandulám borzalmasan néz ki, annak ellenére, hogy lassan egy fél gyógyszertárat szedek. Javul a dolog, de nagyon lassan. A torkomban lévő csap (kis belógó "boxzsák" középen) annyira megdagadt, hogy rálóg a nyelvemre. Nemtom, próbáltátok-e már, de ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy enyhe kis hányási ingert indukál (pont olyan érzés, mint amikor megakad a torkodon valami... vadul ki akarod köpni, vagy le akarod nyelni, de ott ne maradjon).
Viszont csodákra képes az agy, mert amikor először ezzel szembesültem, öklendeztem egy percig, így viszont, hogy tudom, hogy nincs ott igazából semmi, nincs már meg a feltételes reflex, szépen hátrahajtom a fejem, és "visszateszem" a helyére a cuccost...
A 10 pontos kérdés most az lesz, hogy visszaáll-e a múlt heti állapot, azaz a jó öreg, régi, hibátlan mandulapáros. Ha nem, mehetek műtétre, kikapják. No, azt nem kéne, Nórának most volt, az egy hét gigaszopás és még egy hét kemény szopás, majd egy hét pihenős szopás.