A blog jövő vasárnap estig szünetel, mert közben a szerzőt mindenféle klassz, ámde netmentes élmény éri (minderről fél napja szerzett tudomát, tehát rettenet spontánok vagyunk). És nem, nem használja a tekknikát, nem fog műholdról blogolni, infraoptikán biteket passzírozni, meg egyéb kretén, elszállt blogbarom dolgokat művelni.

Ez van, kicsicsávók, akinek nem tetszik, jocókázzon más blogokra.

Pár dolog, ami óriási hatással van az ember hangulatára.

1. Időjárás. Brutális, hogy mennyire, de ezen ugye nem tudunk változtatni, adottság.

2. Fáradtság. Figyeljétek csak meg, hogy a sok negatív gondolat akkor jön, amikor éjjel már tök kimerült az ember. Alvás, és másnap (ha nem is rögtön reggel...) azért sokkal jobb a helyzet.

3. Kellesz-nemkellesz. Hű de fontos! Nem érdemes túl sok időt tölteni olyan emberrel (ellentétes nemű egyedekkel (homóktól megint szori...)), akik bejönnek / kellenek neked, de akiknek te nem jössz be / nem kellesz, és ezt valamilyen formában a tudatodra is adják.

Egyszerűen rombolja az embert.

Ugyanígy, ha egy csinos lánynak udvarolsz, és ő akár csak egy picit is partner ebben, rögtön megint jó a hangulatod, férfinak érzed magad. Hangulat alatt itt sok dolgot lehet érteni egyébként. A lényeg, hogy oda adj (bármilyen téren, legyen az barátság, testiség, szerelem, akármi), ahol vevők rá. Máshonnan tiplizz bátran, és ha tudsz, ne nagyon nézz vissza. Nagyon kevesen vannak annyira rendben magukkal, hogy hosszabb távon is kibírják a folyamatos elutasítást. Az emberek 99 százalékának rövid úton lerombolja az önbecsülését, hangulatát.

Ui: Tudatmódosítók. Direkt nem írtam őket. Bulizás közben jót iszogatni klassz dolog, de önmagában a drog rossz, az alkohol rossz, érteeem? Tényleg.

:-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
:-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

(mivel sokan nem értik a címhez illesztett rendkívül szar humort, most még tovább is magyarázzuk: Nelly Furtado egyik albuma hallgat ''Whoa, Nelly'' névre...)

Újabb egy kiló leugrott, de most már szerencsére nem azért, mert görcsben a gyomor. Eszem, bár jóval kevesebbet, mint régebben, de eszem normálisan, csak mozgok is mellé.

Ja tényleg, gyurma: mell: 8 kg, delta: 6 kg, hát: 7.5 kg, tricepsz: 6 kg, bicepsz: 8 kg. Ezek egykezes súlyok és a széria legalja, aztán 2 kg-onként emelkedik per széria. Nem, nem akarom túlzásba vinni (amitől még úgy is rohadt messze vagyok), de mázlis vagyok gének tekintetében, és ezt most szeretném kihasználni.

Társas salsát is elkezdtem, de továbbra is járni szeretnék a magánórára, amíg az alaplépés nem válik ösztönömmé. Tegnap demóztak a tanárok egyébként kubai és los angelesi salsát is, hát örülök, hogy a kubait csinálom, a másik sokkal nehezebbnek tűnt. Ez sem könnyű, de tényleg egy elég impulzív, erotikus tánc. Cool :-)

Este déjá vu volt, azaz Old Man's + Deák Bill. Jó volt, bár abszolút túl tömött az a hely. Meg most már detoxikálni is kéne egy-egy nap, mert bár bírom, biztos nem jó dolog azért konstans részegnek lenni.

No, a fentiek alapján úgy tűnik, hogy egész jó napom volt tegnap. Pedig nem. De ebből az is látszik, hogy továbbra is minden hozzáállás kérdése. Pedig jól kezdődött, reggel a Pizza Hutban egész összehaverkodtam Zs-vel, aki egy nagyon csinos pincérnő. Ugye a Balog-féle Negyedik Alaptétel, hogy pincérnővel, pultoslánnyal soha nem kezdünk. Aztán az ember mégis beleesik ebbe a hibába. Én leginkább az újdonsült feature-eim (ezt nem részletezném... :-)) próbálgattam, és talán működtek.

Most úgy is piszok szar kedvem van, szerintem beugrom oda egy salátára. Lehet megtenni a téteket, hogy felismerődöm-e. Új fícsúrom, hogy erre azt válaszoljam: naná, nincs kérdés.

Esti update: győzelem! Totálisan felismerődtem, széles mosolyok közepette, rögtön kérdezte is, hogy oda ülök-e, mint tegnap, satöbbi. Dumáltunk megint egy kicsit, ő is kérdezett már rólam (fontos momentumok ezek, amíg az ember eszénél van, hogy oda tud figyelni minden ilyenre...). Ez be is rúgta a mai napomat, reggel óta tök jó a kedv!

Tegnap legurult, ebben a sorrendben:

- Szekszárdi Kékfrankos, 2003, Fekete pincészet
- Villányi Cabernet Franc, 2003, Jekl pincészet
- Szekszárdi Cabernet Franc, Barrique, 2002, Domaine Gróf Zichy pincészet

Hozzá négyféle sajt. Hárman voltunk erre, az fejenként egy üveg, meg is van most a hatása. A borokból csak az utolsót nem ismertem (komoly volt), a másik kettőt én magam hoztam Villányból, kipróbált darabok és nagyon finomak is voltak.

Bocsánat, nem finom, hanem (tudományos, borsznob arcot vágok épp) ''fűszeres-fahéjas íz, amelyet aztán átvesz a mély cseresznye, kevés meggy, míg végül lecsengésében lágy csokoládé, mazsola, szilva, kényelmesen elnyúlóan''. Jáááááájj, ez nem én vagyok... :-)

No, szóval ''hogy milyen borokat szeretek?'' - ''a jó borokat szeretem!'' - ''vöröses, kétezerhármas, villányi-szekszárdi régiós, cabernet franc és/vagy sauvignonos''.

Tipikus élmény, biztos mindenki átélte már párszor. Szóval megbeszélsz egy számodra fontos, ellentétes nemű személlyel (hacsak nem vagy meleg... :-)) valamit, ami involválja*, hogy egy adott napon felhívjon, vagy írjon neked...

...és onnantól számolod a napokat. Akárhányszor megcsörren a telefon, jön a postás (a régi szép idők, ugye...) pulzus és adrenalin az egekben, meg ilyesmi. Persze ez kamaszkorban jellemző leginkább, de épp ezért jópofa dolog, amikor egy felnőtt ember azon kapja magát, hogy épp megint gyerekké vedlett.

Ráadásul a mai, kommunikációban intenzív világban ez az adrenalin-bomba nem naponta egy-kétszer jön, hanem - legyen mondjuk email vagy mobil a közeg - akár napi 10-30-50-szer. A hülyegyerek meg ész nélkül nyomkodja a ''fetch new mail'' gombot, vagy sasolja a mobilját. Cool :-)

(* szarsznob dolog ezekkel a magyarul helytelen, felvágós az angol izékkel nyomulni, de most szarsznob kedvem van. Senki nem mondta, hogy jófej volnék.)

Tegnap egy másik szórakozóhelyre is mentünk, volt nagy darts-ozás és csocsózás. Csocsót már nyomtam sokszor (full amatőr vagyok, bár tegnap volt egy még full amatőrebb is nálam, ilyet is rég láttam :-D), de darts-ot csak hébe-hóba.

Jópofa volt, de hosszútávon unalmasnak tűnt kicsit. Szóval még nem fogott meg, ellentétben mondjuk a korcsolyával. Azért adok még neki esélyt.

Tudtátok egyébként, hogy mindennek van topikja a PH! fórumban? A darts-nak is, itt: [link]

Négy unicum és öt sör után blogolni merész dolog, de azért bepróbálkozgatok a helyesírással. Szóval jó mulatság volt nagyon, most értem haza (ez pedig csak jót jelenthet). Megint megismertem pár új embert, sőt, most először a társaságba jött egy srác, akit szintén az elmúlt két hónapban ismertem meg, de tök máshonnan. Jó nagy ''kicsi a világ effekt''. Nyílogatunk kifelé, olybá fest.

Egy - nem olyan kis - párkapcsolati utódráma sajnos beárnyékolta a mulatságot, de azért ettől függetlenül jó volt. Fura látni, hogy mennyi ember küzd ugyanazokkal a problémákkal. Még furább, hogy kívülállóként az ember úgy tudja, hogy hogy segítsen, de persze amikor saját magáról van szó, fogalma sincs, hogyan tovább (egyébként igazából van...).

Szóval kezdtünk a Közgáz mellett vmi helyen, ahol volt csapolt Staropramen, aztán onnan átmentünk a Corvin mögé vmi jó nagy helyre, ahol már zene és tánc is volt. Húgomék kihullottak (hiába, a párkapcsolat, ugye... ;-]) hamar, de maradtunk még páran azért. A helyek nevéről fogalmam sincs (West Balkán az utóbbi, nyilván, de ezt már utólag írtam ide...), túl sokat ittam már addigra.

Az este kicsit döcögősen indult, fura volt egy órán át hallgatni, hogy melyik biológus milyen mérget lélegzett be egérszeletelés közben, hogy hogyan párolog a formaldehid, és hogy hogyan preparálták a petefészkeket, meg különben is. Sok kis hentes, rémisztő :-), hálát is adtam az égieknek, hogy a biztonságos IT szakmát osztották rám ;-].

Értelmetlen bejegyzésem most véget ér, én meg alszom egy picit.

Ma ettem finom paradicsomot! Térdre, magyar!

Ilyen az elmúlt 5-6 évben nem nagyon adatott meg, erre ma, a saját hűtőmből unott pofával elővettem egyet, és döbbentem. A paradicsom a legfinomabb zöldség, ez ténykérdés. Illetve az volt. Az utóbbi években lehetetlen volt találni finom, lédús, érett, zamatos paradicsomot. Tudod, azt, amit régen simán paradicsomnak hívtak, és amit bárhol is vettél, ezt a jó ízt kaptad.

Még mindig el sem hiszem, hogy ez megtörtént most velem! Apró örömök, ugye. Valaki szeret odafent (idelent is manifesztálódhatna lassan... türelmes vagyok, türelmes vagyok, türelmes vagyok b+) .

Apró üröm az örömben, hogy nem valami jó kis lelőhelyet találtam, hanem simán vettem egy adag szar paradicsomot a lokál CBA-ban, itt van már vagy 2 hete hűtőben, de ugyanúgy néz ki, mint az első nap (ebből is látszik, hogy ezek már valami egészen más zöldségek, mint anno). Erre befinomodott. Véletlenül, ez az egy.

Such is life.

Ha állat lennék, delfin lennék.
Ha hajó lennék, egy balatoni vitorlás lennék.
Ha évszak lennék, az ősz lennék.
Ha evőeszköz lennék, villa lennék.
Ha zene lennék, egy bizonyos Sting / Seal / Deep Purple szám lennék.
Ha autó lennék, egy nagy fehér Lexus lennék.
Ha bor lennék, Jekl-féle 2001-es Tercett Cuvée lennék.
Ha sör lennék, Krusovice Cerny lennék.
Ha sportág lennék, tájfutás lennék.
...

De hogy ki vagyok..? Talán egyszer rájövök. Addig folytatom a sort.