Zsuzsi-nap volt ma. Jegyezzük meg jól, fontos név ez Parci-bá' számára.

Aztán: jó virágot adtam ajándékba, pedig nem volt sok támpontom ám! Ment még nyalóka, azzal - remélem - szintén betaláltam (ez mondjuk könnyebb volt), a szlovák ostiepokot pedig mindenki szereti.

Megnéztük a ''Konyec - az utolsó csekk a pohárban'' című filmet, egész jópofa volt. Tetszett, kicsit lassú volt, de nagyon aranyos!

Más, kockulás: megjött a Nikkor 18-200mm VR lencséééém! Ez egy csoda. A képminősége korrekt/elfogadható, viszont a kényelem, amit nyújt, pótolhatatlan. Egyetlen lencse, stabilizált, nincs cserebere, és bár jóval nehezebb, mint a kitobi, azért cipelhető.

Thom Hogan írja egyébként a Nikon D40-ről, többek között: Excellent Image Quality. State of the 6mp art. Enough said. Nos, igen, ennyi. Ha nagyvezír leszek, mindenkinek jár majd egy, alanyi jogon, egy 18-200mm VR obival.

Mi van még? Megvettem magamnak a fullos MGS3 Subsistence játékot, gyönyörű szép. Intézem már a Portable Ops-ot is, és ha lesz egy kis időm, jön a Twin Snakes is. Ezekkel valahogy kihúzom az MGS4 megjelenéséig...

Két kövér hangfal hiányzik még a nappaliból, meg át kell fúrni egy polcot, és akkor végre összeáll a hifi/házimozi. Nagyon sokat hallgatok zenét mostanában, a dvd-játékos tud mp3-at is (régi darab, nem triviális, de tudja), szóval az lesz az igazi kánaán.

Aztán: beteg vagyok, és van egy cseszett nagy ragya a homlokomon, de pont leszarom... :-)

Végül: a minap fogalmaztam meg magamnak, hogy az elmúlt 3 hónapban öregedtem vagy 2 évet, ugyanakkor az egyedüllétre adott válasz, illetve a saját helyzetem megfelelően látása (ti. most egy számomra új életformát tapasztalhatok meg) fiatalított rajtam vagy hármat. És ez jó, hiszen az öregedés elkerülhetetlen, így nem kell siettetni sem. A felszedett bölcsességek úgy is megmaradnak. Aki most legyintene, hogy ''ó, én lezártam már ezt a korszakomat''... nos, úgy kell neki, annyival kisebb új-élmény halmazból válogathat. :-)

A cím ezúttal helytállóbb, mint legutóbb, ugyanis a Pra Loupban töltött 9/10 pontos (hogy miért nem 10 pont, azt majd egyszer kifejtem) síelős vakáció után Chopok déli oldala kőkemény, véres küzdelem volt. Számomra, persze.

Pár alapvetés:
0. Nem tudok síelni.
0. 160 centis, tök puha carving léccel és tök laza sícipővel még annyira sem...

1. A Tátrában létezik jó idő, de alapvetően mindig szar idő van.
2. Chopokon leginkább kétféle pálya van: fekete és még feketébb.
3. Mondtam, hogy nem akarok lejönni a Siratófalon!

Szóval a szlovákok egyrészt marha keveset fejlesztenek... az első nap eleve úgy indult, hogy a lerohadt felvonó mentén szépen felcaplattunk full sífelszereléssel. Már azelőtt remegtek a lábaink, hogy elkezdtünk volna síelni. Aztán, a raktrak és hóágyú fogalmakat totál nem ismerik. Oké, most volt 2 méter hó, tehát a kikapart részeken kívül azért volt hol csúszni. De hogy a pályákat miért bízzák a jó öreg anyatermészetre, miért nem képesek rendben tartani egy ilyen helyen, az nem teljesen világos. Végül pedig ott volt a felvonónkénti 20-40 perces sor. Nevetséges.

Kár, mert Chopok klassz hely, van tér végtelen számú pályához, ergo lehetne a feketék és vörösesfeketék mellé pár kezdőbb szakaszt is csinálni, meg felvonókat, felvonókat, felvonókat. Így nem alternatívája a sok nyugati síparadicsomnak. Persze marha jól éreztük magunkat, és ez a lényeg, de a kár a sok kihasználatlan lehetőségért.

Hazafelé beugrott a kocsiba egy pár mázsa ostiepok, egy nagyobb dózis staropramen, mi pedig ettünk egy pár brindzové haluskyt, mert megérdemeltük.

Ma délelőtt futólag találkoztam T-vel (ex), este - a másfél éve történt szakításunk óta először! - találkoztam és hosszan beszélgettem P-vel (exex), késő este pedig telefonon beszéltem Zs-vel (:-?). A mai nap érzelmileg nagyon-nagyon tanulságos volt, bár még nem igazán tisztáztam le a tapasztalatok egy részét.

Egyébként titeket is idegesít, ahogy Shakira nyekereg az MTV unplugged számokban?

Valentin nap ezentúl a BKV-nál is a szerelmesek és a szeretet napja. Ebből az alkalomból a megajándékozzuk utasainkat. A Nagykörúton az egyik Combino villamoson az érvényes jeggyel vagy bérlettel utazók piros szívvel díszített csokoládét kapnak ellenőreinktől.

Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság

Ez mekkora már! :-))))))))))))))))))))))))))))))

Netpincéééééééééééér! Végre beizzítottam, és jön az első adag Cézár salátám a Theo Papától. Gyermekeim, aki ezt még nem próbálta, nem tudja, milyen az igazi cézár saller.

Döbbenet finom, nem is hasonlít alternatív megoldásokhoz, és durván kétnapi adag. Nem vicc, legalább egy fél, de szerintem inkább egy egész csirkemellet elhelyeznek benne, a szósz pedig valami egészen brutális. Nem olcsó, de étteremben még drágább egy ilyen saláta, és meg sem közelíti ezt a színvonalat.

Beraktam mellé egy fehérborban érlelt kacsahúsos pennét is, ma áldozunk a kulináris élvezetek oltárán. A háttérben szól az RHCP, süt a nap, tetszik egy lány (illetve tetszik vagy ezer, de ő nagyon), most minden jó.

Kedvelem Inárritut, kedvelem Gael García Bernalt, igazából Brad Pittet és Cate Blanchettet is, de ez a film alulmúlta minden várakozásomat. Egész egyszerűen unalmas volt, és a mondanivalója sem teljesen világos (számomra), illetve ha az emberi sorsok törékenységéről akart szólni, vagy a gyerekek iránti szeretetről, azt mind lehetett volna fele ennyi idő alatt lényegesen jobban bemutatni. Ahogy azt meg is tette már számtalan rendező, számtalan filmjében.

Újat nem mondott a Babel, viszont azt jó hosszan, az első egy óra után kétségbe voltam esve, hogy még mennyi ideig fogok a moziban ülni. Kár érte(m).

Emberek, létezik olyan, hogy egy lány, akit nem olyan régóta ismersz és nagyon tetszik, tök sokat találkozik veled (majd minden szabadidejében), egész napos programokra is eljön veled kettesben, foglalkoztatják a dolgaid, jól érzi magát melletted... egyszóval minden gromek, de mégsem akar tőled többet ''barátságnál'' (úgy, hogy közben azért folyamatosan udvarolsz, közeledsz, tehát vágja a szándékaid)?

Jó volna időnként érteni a női logikát, egyesek szerint mi sem triviálisabb, de akik ezt állítják, mind nők. Ehh... :-)

Az egészség. A lehetőség, hogy élhetsz, remélhetőleg ''zavartalanul''.
Most terjed wiw-en: [link]

Őszinte részvétem, átérezni sem tudok ekkora fájdalmat. Borzalmas, akkor is, ha emberek százmillióival történnek borzalmasabbnál borzalmasabb dolgok. Azok is azok. Mindig gondoljunk erre, ha éppen blogban nyafogjuk el a fél világnak tulajdonképpen pitiáner szerelmi bánatunkat...

Jelen írás a szervertörténelmünkön szalad végig, a kezdetektől a napjainkig, szóval egyfajta mellékszál a többi, időrendben egymást követő, az egyes site-jainkat bemutató íráshoz képest.

Dzsungelharc

Kezdetben vala a sok ingyenes tárhely-szolgáltató, mi is náluk nyomultunk. Nexus, Extra, minden megvolt, nagykanállal habzsoltuk az ősi netes életet, igazi dzsungelharcosok voltunk. De kevesek, mint mackósajtban a brummogás. Ezt követően vala a TVNet, ahol tárhelyet kaptunk egy olyan szerveren, amin már nem volt fű-fa-virág. Fejlődtünk, kemények voltunk, mint a beton.

Genezis 1.0

Egy szép napon eljött az elkerülhetetlen: beüzemeltük első saját szerverünk. PH!-sokhoz méltó módon ez egy dual processzoros deszka volt, melyben két 400 MHz-re tuningolt 266 MHz-es Pentium 2 dobogott. Igen, mindenki hülyének nézett minket, hiszen szervert épeszű ember nem tuningol. Egyrészt, tényleg őrültek voltunk, másrészt, a tudás hatalom, tudtuk, hogy letokozott 400-asokat teszünk a gépbe, bíztunk magunkban. Jól tettük, a processzorok soha nem fagytak le, amíg minket szolgáltak.

Emese 2.0

Következő lépcsőnek már ''profi'' vasra húztuk fel magunkat, egy dual Pentium 3-as MSI deszkát kaptunk az MSI / Kelly-Techtől, memóriából is volt 1 GB-nyi. Ez egy új gép volt, új, garanciális alkatrészekből -- ez akkor óriási szám volt, szintet léptünk, úri társaságba kerültünk. Komolyabb SCSI I/O rendszert is kapott a gép, bár a RAID csak egy szoftveres mirror volt.

DTK 3.0

Az első igazán ''mindent-bele-brutál'' vasunk. Dual 2,8 GHz-es Xeon (semmi 64-bit, meg dualcore, régi harcos), először 2, majd 4 GB reg+ecc DDR memória, hardveres SCSI RAID 0+1 I/O alrendszer. Egészen két nappal ezelőttig ő és csak ő szolgálta ki az összes PROHARDVER! portált!

Intel-AMD barátság 4.0

Vasárnap éjjel üzembe állítottunk egy második gépet is -- ez adta egyébként jelen írás apropóját. A 3.0-s gép mellé bekerült egy dual 275-ös Opteronos szerver, 4 GB reg+ecc DDR memóriával, hardveres SATA2 RAID 0+1 I/O alrendszerrel. A két gép boldog, ám még nem felhőtlen barátságban küzd vállvetve a portálok gyors kiszolgálásáért. A tegnapi lassulás is ennek volt betudható, és nyilván idő lesz még, amíg mindent összehangolunk.

A gépeken egyébként Linux fut, mert megérdemeljük, meg egy ingyenes SQL backend, illetve PHP. Ennél bővebben paranoia-okokból nem tárgyaljuk se a hardveres, se a szoftveres implementációt. Egyelőre.

Szombaton gyönyörű idő volt, ma is az lesz. Tegnap, amikor kirándulni mentünk, ugyan végül nem esett, de tipikus téli-szürke volt minden, kicsit ködös is (de nem olyan dögös-ködös, csak pont annyira, hogy ne lehessen szépen messzire látni)...

...ez most egy ilyen nyávogós post lenne, de nem az. Az idő ellenére a tegnapi nap szebb volt, mint bármelyik szomszédja... :-)

(egy off élmény tegnapról: Hűvösvölgyből indultunk, van ott egy ősi büfésbodega, kb. üvegtigris szintű. Kirándulótársam ivott valamit, én pedig enni akartam. Gondolkodtam, hogy mit kérjek, majd félhangosan mondtam neki/magamban, hogy ''eszem egy hotdogot, tuti vagy 10 éve nem ettem''. A sorban (mert volt sor! :-)) előttem álló lány széles mosollyal visszafordult, hogy ''ugye?! Én is hotdogot eszem, pont ezért, nem is tudom, mikor toltam utoljára''! Jópofa élmény volt.)