Rálőttek egy szakácsra Budapesten: [link]
Meglőttek egy embert a Körúton: [link]
Gyújtogatás a Rudas fürdőnél: [link]

Egy dolog, hogy manapság ilyen hírekkel lehet és ''kell'' (kell a halálnak, de értitek...) címlapra kerülni, de egy másik, hogy ezek tényleg megtörténnek. Régen is megtörténtek ezek a dolgok, csak nem tudtunk róla, vagy újabban kezd széthullani a nép?

(* nincs politikai felhangja az írásomnak, pusztán ki vagyok akadva... ha valaki mégis belehallja és elkezd itten politizálni, kinyesetik durván és erőszakkal)

Tetszik: Travis - Side (még mindig)

Nem tetszik: Napfény című sci-fi mozifilm. Kevés sci-fi, sok akció, ha nagyon röviden kéne jellemezni, akkor az ''űrhajós akciófilm'' szavakkal tenném. Pedig nagyon erősen nyit, a téma jó, a zene, a vágások és a hangulat fokozása szuper, egész pörgősen, ígéretesen rajtol. Kár érte.

Tetszik: hogy jövő hétvégén megyünk Villányba! Gere, Vylyan, Wunderlich, azaz a nagyok vannak most terítéken. Rossz pletykák szerint Lojzinál nem mindig az van üvegben, mint ami rá van írva, de majd marha óvatos leszek... :-)

Nem tetszik: a legdrágább, legnagyobb becsben tartott, Szent Alkalomra tartogatott, és a héten kibontott Kopár Cuvéém rossz volt. Pedig készültünk rá hármasban nagyon. Szívás... :-(

Tetszik: megjött a Bosch borhűtőőőm! Ez, ez... ez valami gyönyörű! Inkább még pár hónapig ne legyen gardróbszekrényem, de egy ilyen kellett nekem... és most itt van! :-)

(nem, még mindig visszautasítom, hogy sznob lennék. ezek preferencia-kérdések, nekem kritikus, hogy legyen internet és bor. a többi lakásjavító csak utánuk...)

Valami döbbenet nagy Budapesten az egy négyzetkilométerre jutó csinos nők aránya. Tényleg, néha már-már karcolja a hormonális frusztráció határát, nem? Ti hogy vagytok ezzel?

Engem megnyugtat, mert ilyen sok ilyen csinos lányból az elkövetkezendő 10 évben tuti lesz egy, aki egyrészt intelligens, másrészt leáll egy magamfajta portálhuszár bloggerrel. Tehát nem reménytelen az a család-projekt. Hadzsimee!

Örkény színház, Tasnádi István - saját bevallása szerint Nyikolaj Erdmantól lopott - Finito című darabja, Mácsai Pál rendezésével. Tegnap este mindezt, melynek megfelelően az este 7 és fél 10 közötti időszakot a két felvonás közti szünet kivételével intenzív nevetéssel töltöttük, a darab ugyanis felettébb sűrű volt. A jó értelemben.

Könnyed, vicces, és bár a végére kicsit elfáradt, de végig mulatságos. Nem is fair elfáradást emlegetni, igazából annyira erősen nyitottak, hogy azt lehetetlenség lett volna bő két órán át tartani.

Klassz volt, mindenki remekül szórakozott. Csak ajánlani tudom. Utána beültünk páran a Szódába, ahol az Unicumot hűtött pohárban, hűtött üvegből, vizezés nélkül adják; üres gyomorra a két feles fejbe is kólintott. Egy szóval jó este volt! :-)

Szójaszószban érlelt, sózott ebihalakkal körített, tofukrémmel díszített, marinált polipokban gazdag jó reggelt mindenkinek!

Vérvegáknak sem kell csüggedniük, minden mennyiségű, színű, szagú és állagú algával és egyéb hínárossal is szolgálhatunk. Igazi csemegénk az enyhén nyers tengericsiga, a szétázott tampon méretű, alakú, állagú, színű nyálkás kis polipocska, rögtön kettő belőle, egy teáscsésze méretű edénykében. Olyan kis helyesek, ahogy rád pislantanak azokkal a boci szemeikkel a tányérból!

Azt hitted, a sushi lesz a csúcs, mindenki arról suttogott még az indulásod előtt, hogy ''Japán aztán kemény hely, ott nyers halat esznek''. Most már csak mosolyogsz, mert tudod, hogy a sushi / sashime (ez utóbbiban még rizs sincs, semmi könnyítő ügy, kizárólag fííííínom nyersz halackák) semmi, unott arccal, rutinból burkolod, mondhatni, örülsz, hogy ennyivel megúsztad...







Az igazság persze az, hogy semmi baj sincs a japán kajákkal, egyszerűen csak a paprikáscsirkén, pacalpörin, hagymás rostélyoson és gulyáslevesen nevelkedett magyar gyomor (és tudat) nehezen veszi be a sok csúszó-mászó, enyhén takony állagú, non-európéer ízvilágú kis ''valamiket''.

Ettünk sushi / sashime ételeket. Ők a sokféle nyers hal, alapvetően, ugye.

Volt még shabushabu, aminek a lényege, hogy te főzöd meg a kajádat, így abszolút nem lehetsz dühös senkire, ha nem sikerül jól. Asztal és szék helyett térdepelsz egy 30 centi magas sík felület előtt, a felületen főzőplatni található, rajta egy edény, forrásban lévő vízzel. Kapsz egy adag papírvékony marhahúst, mellé fura nyers zöldségeket, tofut tutira (az alap), meg 1-2 szószt. Innentől hajrá, dobáld bele a cuccokat a vízbe, tiéd a pálya. Egész jó húslevest tudtunk volna csinálni egyébként, csak sajnos fűszereket nem kaptunk. A társaság zöme ki is készült, holott alapanyagait tekinte egész ojrópai volt a vacsi.

Egy fokkal jobb étel a tempura, ahol pálcikákra húznak panírozott cuccokat (cucc = tengeri herkentyű, of course). Ez volna a rablóhús japán megfelelője, a rákos, sajtos vagy zöldséges pálcikák egész ízletesek voltak! Kétszer ettünk ilyet, tofu természetesen ilyen formában is létezett, de kikerültük okosan. Mondjuk a nyers csigát is egy ilyen helyen kaptuk...

A csúcs a tepanyaki, ami egyfajta real-time grill. A hatalmas étkezőasztal közepén egy sütőplatni található, a szakács az orrod előtt süti meg az ízletes rákokat, zöldségeket, halakat és marhahúsokat. Kemény, amikor az élő rákot a platnira vágják és először a szeme sül oda, miközben rángatózik szerencsétlen... még keményebb, hogy a 12 fős társaságból ketten voltunk, akik szerint ez nem vicces (T. házigazdánk és Patyolatlelkű Parci-szan). Ha ''nem számoljuk'' a kegyetlenkedést, akkor maga az étel kitűnő volt. Mondjuk az enyhén marinált, pislogós tampon-polipot is egy ilyen helyen kaptuk...

A Fujitsu jóvoltából kaptunk némi betekintést a japán társadalom átlagos technikai fejlettségébe egy ütős előadás keretében, a tokiói irodájuk egyik ''szerény'' szegletében. Csodálatra méltó, és egyben elkeserítő volt a hazai viszonyokhoz hasonlítva.

Olyan számok röpködtek, mint például 80%. Ez az internetpenetráció mértéke, magyarán a háztartások 80 százalékában van internet. Ráadásul szélessávról beszélünk (ok, az ''csak'' 67%). Nálunk ugyanez valamivel 20% fölött van, és nem csak a szélessávú eléréseket számolva. Ja, szélessáv: odakint ez 100 megabitet jelent, és nem ADSL technológiáról beszélünk, tehát a feltöltési sebesség sem sokkal alacsonyabb (30-40 megabit). Mindezt havi 10 ezer forintért, ami még úgy is jó ár, ha nem vesszük figyelembe, hogy japánban mind a fizetések, mind az árak sokkal magasabbak. Az infláció nem létezik, számos ember fizetése 10-15 éve változatlan.

Aztán, ugyancsak 80% a HDMI kimenettel rendelkező TV készülékek piaci részesedése! Nálunk gondolom ez erősen karcolja az 1-2%-ot. Hagyományos katódsugárcsöves tévék nem léteznek, és élesben megy már a rendes, 1080p felbontású HD adás (mi ugye az ''apa kezdődik''-nél tartunk...). Mellékinfó, de a kinti elektronikai üzleteket szemlélve erősen úgy tűnik, hogy a plazma kontra LCD csatát egyértelműen az utóbbi technológia nyeri.

Mobilinternet: itt is 70-80%-okról beszélgettünk, 3G a Fuji hegy tetején (!) is volt, meg mindenhol. A mobiltelefon eleve lényegesen több szerepet tölt be a japánok életében, rengeteg helyen azzal fizetnek, de nem holmi bugyuta sms-ekkel... jó példa erre a metró, ahol a kapun áthaladáskor egyszerűen egy olvasó előtt elhúzzák a telefonjukat a delikvensek, a rendszer pedig automatikusan levonja a számlájukról a metrójegy árát. Hoppá! Ja, a telefonokon ujjlenyomat-olvasó található, hogy illetéktelenek ne tudják ezt eljátszani velünk. Hoppá-'oppá...

Japánban több mint 120 millió ember él (Tokió lakossága 12 millió), a fenti számok az összlakosságra értendőek. Igen, az összes falut is beleszámítva. Amikor meséltünk a Fujitsu embereinek a hazai viszonyokról, azt mondták, hogy durván 5 évvel lehetünk lemaradva. Nos, van az 20-30 év is.

Ez van. Sovány vigasz, de legalább nem polipturmix a standard reggelink... ;-]

Tokió. Tök jó. De tényleg. A világ másik fele. Földrajzilag nem annyira, kultúrájában viszont nagyon is. Egy bejegyzés legalább annyira kevés, hogy ezt átadja az emberfia, mint az ott töltött egy hét arra, hogy megismerje azt a világot. Még akkor is, ha már Tajvanban is ''megvolt'' kétszer egy hét, tehát volt némi ''távol-keleti előképzettsége''. A távol-keleti embert a nyugati világban nevelkedettek talán soha életükben nem érthetik igazán... ezt még azok is így gondolják (pontosabban főleg azok gondolják így), akik 2-3 éveket töltöttek kint.

Ennek megfelelően Tokiót érintő írásaim élménybeszámolók lesznek, semmi több. Arról szólnak, hogy én mit tapasztaltam, n-csillagos szállodában, méregdrága éttermekben, Tokió luxusnegyedében... szóval értitek.


Az élmények számossága miatt nem egy útibeszámolót írok, hanem egy-egy érdekes részletét igyekszem kiragadni utunknak. Egy az utunk, brada'z, hangoztattam magamban párszor (igyekeztem csak mérsékelten fárasztani a társaságot az ''amikor részeg vagy feldobott, akkor angolul beszélő Parcival''...), ugyanis voltunk egy páran. Csupa more or less fejesember, de a hangulat szuper volt nonetheless! :-)

...szaggat a fej, kavarog a gyomor, torkodban a gombóc, forog a föld. Rohadt tömény, gyűlölöm ezt az állapotot, annyira, hogy egy darabig hanyagolni fogom. Életemben talán ha két-háromszor voltam ennyire másnapos, nehezen viselem. Ki is hagyom ma a BN-t. (Budaörsi Napok)

...a szám szövegével ellentétben nincs csajom Tokióból... de még lehet ;-), péntektől ugyanis ott rontom a levegőt 5-6 napig, a Fujitsu-Siemens jóvoltából. Megkukkantgatjuk egy notebook gyárukat, ilyesmi. Izgatott vagyok, mint egy ötéves hülyegyerek! Sok idő lesz városnézésre is. Hát ezért. Többek között.