Vó'tam bó'tba', most már az alábbiak várják az izgalommal eltöltött órákat:
- Okami
- Shadow of the Colossus
- God of War II

Dumálgattam a srácokkal, ikszboksz, pées, ilyesmi témakörben. Azt mondják, hogy nem bírják eladni a kokszokat, amióta kiderült ez a ''kb minden boksz parás'' dolog. A PS3 ára meg szépen megy lefelé, szürkeárnyalatú konzolokból az új nagypakk (két kontroller, két játék) 140 ezer körül vihető már (igen, ez még mindig cefettül sok, de a tendencia a lényeg). Viszik is, kövéren. Közben pedig ''a Médiában is megy le az ára a boxnak, mert nem viszik''.

Szar ügy. Koksz is dead!

Kezd helyreállni a világ rendje. Apám is azt nyögte eddig minden új Nikon gépről, hogy ''jópofa, okos, de a D70-em is tud mindent, nem kell''. Hát, egy D3 ''már kéne''... :-)

Playstation 3. Pont.
Nikon D300. Pont.

Most legszívesebben egy hatalmas ordítás után istenesen nyakonvágnék néhány zixboxost és kenonost, egész egyszerűen jobb lenne tőle a közérzetem. Mennyi megaláztatást tűrnek el még vajon kedvenc cégüktől, mielőtt felnyílik a szemük? Az ixbox nem létezik, kenon négyszázdések pedig alig jobbak az Electroworld előtt kempelő, 4 forintos videóért küzdő felajzott és behülyített masszánál.

És ebben semmi szerepet nem játszik az, hogy az M$ piacilag így és úgy nyitott jól a kokszos boksszal, a Sony meg lúzerkedett. Na és?!

Kockák eőe! :-) (laccsolva)

A napokban megjelent a Canon 40D és 1Ds Mark III. Ma megjelent a Nikon D300 és a D3. Nincs nagyon mit mondani, immáron a Nikonnak is van full-frame gépe a D3 személyében (és micsoda gép az! ISO huszonötezer, érted? és igen, másokkal ellentétben a Nikon nem gagyizik, használható tartomány lesz!), a D300 pedig akkorát büntet a 40D orcájába, hogy a kenonosok porban vonaglása, sírása és halálhörgése a legjobb esetben is ordenáré kárörömben kulminálódik majd az őket körülvevő, gigászira duzzadt jófej nikonos tömeg számára.

Nikon strikes back hard, és ez így van jól. Tudják, mi kell a fotósnak. Alaptétel: adott Nikon gép jobb, mint a Canon counterpartja. De a D300 konkrétan jobb, mint a D2Xs, miközben árban a harmada!

* Ne is fárasszatok kenonos felháborodásokkal, mert marha gagyi volna. És nem, nem akarom leírni, hogy a Canon és a Nikon is álomjó gépeket csinál, és mindegy, melyiket veszed, mert a képeknek egyik sem lesz majd útjában, te magad leszel.

Tehát, ott tartottunk, hogy aki nekem innentől kezdve négyszáz dézik, meg negyven dézik, azt én hülyének fogom nézni. Déhárom(száz) powwwaaaaaaaaaaaa!

* Japánban egyébként már le is nyomta a vérbe a Nikon a Canont a dSLR piacon, egész egyszerűen több D200 fogy, mint 5D, több D2X fogy, mint 1Ds és a D40/D40x is kőkeményen büntet.

A hosszú hétvégén autóba pattantunk (a Pattantyús, a húgom és én), és legurultunk az osztrák-német határhoz, Piding községbe. Festői, alpesi hely, gyönyörű hegyekkel és tavakkal a környéken. Húgom volt itt egy konferencián korábban, kinézett egy kocsmát az egyik hegy (1750m) tetején és kitalálta, hogy ''neki ott fent majd egyszer ennie kell''. Igen, megcsináltuk.

Másnap Königssee, szakadó esőben, a gatyámig vizes lettem, de itt meg én találtam ki, hogy ''nekem egyszer ezt a tavat körbe kell eveznem''. Innentől rajta van a todo listán. Utána Salzburg, pár óra és sajtburger, valamint ungarische kürtöskalács erejéig.

Beszéljenek a képek!

Boggal, Polacsek és Gubro mesterrel, valamint az ASUS hazai képviseletének egy prominens emberével megkuksoltuk tegnap ezt a boros mókát a Felvonulási téren. Augusztus 16 és 20 között fut, 1300 Ft a belépő, amiért cserébe kapsz egy üveg kóstolópoharat.

Viszonylag kevesen voltak, és a sok nagy közül sokan nem jöttek el, illetve az egész valahogy lényegesen ridegebb volt, mint a Szegedi Borfesztivál. Jövőre ezért inkább az utóbbinál próbálunk erősíteni.

Teszteltünk jópár - nekem - új tételt. Gere Tamásék (Villány) 2003-as Aureus Cuvéeje kellemes volt, de az árához képest nem voltunk teljesen elégedettek. A Malatinszky (Villány) Kúria Merlot 2003 viszont egy kiemelkedő bor volt ebből a fajtából, mélyen gyümölcsös, klassz. Igazi reveláció volt számomra a Pfneiszl (Sopron) Impression Rouge 2003, a társaságból aztán szinte mindenki vett még egy-egy kóstolót belőle. Pedig ez egy kékfrankos alapú cuvée, és én nem vagyok a fajta nagy kedvelője.

Majdnem teljesen random, hogy mikor és miért érzi magát egyedül az ember. Én most, nem kicsit, nagyon.

Eveztünk egy jót. Szigetköz gyönyörű, az idő nagyjából jó volt, az Erdélyben kiszakadt vadiúj sátor remekül állta a sarat, a literes Unicum viszont csúnyán elfogyott. Erősödött a hátunk, ettünk a Szuperhíres Rétesesnéni tényleg atomfinom réteséből, toltam hat tányér lecsót (utálom...), kóstoltunk kecskesajtot, eláztunk minden értelemben. Jó volt.

Moziban lazán vettem a jegy mellé egy almás-körtés cappy-t, bár igazából utálom cefettül... mégis, amikor ott álltam és hirtelen kellett mondanom valamit, csak ez ugrott be. Marketing, mi? Anyhow, mielőtt meghúztam, végigszaladtam az összetevőkön, és bevallom férfiasan, én még ennyi műanyagot kajában (piában) életemben nem láttam. Pedig kóla helyett venném amúgy, mert ''annál csak használhatóbb lehet''.

Hát nem. És a sok hókusz-pókusz mellett ráadásul az épp aktuális médiahiszti középpontjában álló guargumi szutyokság is befigyelt a listán. El is ment a kedvem az egésztől, nem ittam belőle egy kortyot sem. Ennyit a relatíve kedvezményes mozijegyről.

Tehát: tíz év után találkozol valakivel, akivel szoros kapcsolatod volt korábban, ám aztán mégis úgy alakultak a dolgok, hogy kis túlzással egyáltalán nem tudtál róla semmit. Magyarán nem kéne, hogy túl sok közötök legyen egymáshoz...

...ehhez képest mi történik? Megelevenedik az összes régi emlék, és (basszus) fotó pontossággal megvan sok-sok kocka, mindkettőtöknek. Úgy beszélgettek, mintha épp csak elment volna nyaralni valamelyikőtök, most visszatért, és mondja az élményeit.

Bika-iker soul mate.