úgy alakult, hogy alkalmunk volt egy ilyenen ott ülni. és kóstolni. a Brunello rendre az élmezőnyben végez, amikor a "világ borait" lövik össze. 100% Sangiovese Grosso, és - viccen kívül - akár 30-40 évig is érlelhető. 1997 pedig az évszázad évjárata volt Montalcinóban.

...

sosem hittem volna, hogy ilyen borokat valaha kóstolhatok. finomak voltak!

kedveltem őket régen nagyon. ezer éve nem hallgattam, most véletlenül rájuk bukkantam. nagyon régies a mai fülnek, lassan úgy érzem már magam, mint a szüleim, akik "azokat a régi, lassú, dög unalmas fekete-fehér filmeket imádják"...

mindenesetre érdemes meghallgatni:
- Wooden Ships (képtelen vagyok egy normális verziót fellelni a neten róla )
- Ohio

Hozzávetőlegesen azonos életszínvonalat feltételezve a turista utazásai során életkora növekedésével monoton növő mértékben költ.

sokáig az egyik kedvenc pincészetem volt, rémlik is még valami "apám, vincze béla" írásom a lógátról (logoutról). miért pont ő?!

(remélem jobb a helyzet, mint amilyennek a cikk alapján tűnik )

hogy mit gondolok a "királyrák, bébi tintahal, parmezánhabbal és szarvasgomba olajjal ízesített rétegelt burgonyával" és a "galambmell édespaprika lekvárral, bodzanektáros ruccolával és vargánya cappuccinoval" dolgokról?

nyilván nem hiteles az én számból, amikor például vörösborokban igazi ínyenc-áthúzva-sznob vagyok... (bár amit én szeretek, az a bor, nincs parmezánhab, meg fügevelővel dúsított zellerpüré brokkolipárlattal, meg egyéb "dolgok")

...de az első és egyetlen gondolatom, hogy why don't you go fuck yourséalf!

(ja, és imádok jókat enni, és jó alatt én sem az olajos rántott húst értem. viszont szeretem az egyszerűséget, például az olasz konyha ebben nagyon jó. vagy az a - igen, kapaszodjanak! - rántotthús, amit cejkovicében ettünk, és mind a négyen lefostuk a bokánkat, olyan volt. szorozva száz! jó a bock bisztró is, bár nem olcsó, de az ember nem a recskát érzi, hanem egyszerűen finom az étel. de most komolyan, mi a csöcs az a parmezánhab, és vajon tényleg annyit számít, ha két mikrogramm van belőle a 2 falatnyi, 3000 ft-os főételben...? oké, oké, tahó vagyok. vállalom.)

Live @ Montreal, 1977, Karn Evil 9
Live @ Montreal, 1977, Tank (a 32 éve híres dobszóló)
Live in Belgium, 1971, Just Take a Pebble 1/2
Live in Belgium, 1971, Just Take a Pebble 2/2 (uhh... figyeld már emerson kezeit!)
Live in Belgium, 1971, The Barbarian (...és egy kis Bartók! nem vicc...)

Egy komment, amivel nagyon egyetértek: "This is so much fun to watch, but it is also bittersweet. These guys are so young and so talented, their world was just unfolding, as was ours. The song is over, the mountains have been climbed, and these musical giants will fade into our collective memory, their deeds not to be replicated. Oh sure, there is some great music made today, mostly by a very good crop of singer songwriters, but nothing of this caliber, both so majestic and still whimsical. Thanks for the memories!"

Megvolt, 2 napot voltunk kint, összesen 40-50 bort kóstoltunk, és még így is sokkal kevesebbet, mint szerettem volna. Jövőre sokkal szervezettebbnek kell lenni, nem eltévelyedni, fegyelmezetlenkedni, mert aztán kimaradnak olyan tételek, amiket kereskedelmi forgalomban nem lehet beszerezni, így jobb híján az ember végül meg sem kóstolja. És csak magával szúr ki....

Próbáltam nyitottabb lenni, mint eddig, azaz kicsit háttérbe szorítani a nagytestű villányi, szekszárdi vörösöket, helyettük fehérezni, illetve az egyre erősödő bio-/terroir/x vonalat nyomni. Rozét azért nem is kóstoltam, mindennek van határa!

Mivel a kutyát nem fogja érdekelni úgy sem, amit ideírok :), ezért megengedem magamnak azt a luxust, hogy kissé rendszertelen legyek, emlékezetből toljam. Kezdjük hát!

Mindenhol jó, de a legjobb Sopron

Egyre inkább kedvelem a soproni borokat (fater meg az új szériás söröket ugyanonnan). A talaj ásványossága rendre visszaköszön a végeredményben is. Bár rendre a kékfrankos ezen mineralitás legnépszerűbb alanya, nekem a tipikus nagytestű francia fajtáknál (merlot, cabernet franc például) is tetszik, mert új életet, ízeket lehel a kicsit "megunt" borokba. Konkrétan nagyon bejött:

az új f1-es hülyeségömlet. igazából egyszerűen rohadjon meg az egész f1, ott és úgy, ahol van. briatorére is ráférne, hogy mostantól koldusként tengődjön mindennapjaiban, emberileg biztos nem ártana meg neki. no, nem azért, mert nincs igaza, vagy éppen igaza van. azt ugyanis vastagon le....om. fuck forma 1!

most fő. kertből van, "saját" termés. 7 liternyi rotyog. gyerekek, ez a szentendre pazar, és az albérlet még olcsóbb is, mint pesten, úgy, hogy friss a víz, jó a levegő, saját kerted van, grillparti, borparti, futás, biciklizés. van parkolóhely, 50 méterre a busz, ami a metróhoz visz újpesten stb.

megéri. nagyon.

Olyan, hogy ha elviszed kétnapos borkóstolóra - példánkban Szekszárdra, Fritz és Takler pince - barátaidat, akik félénken merik csak mondani, hogy ők inkább a rozét szeretik, esetleg az édesebb borokat, de leginkább nem is borosok, a vörösbort pedig egyáltalán nem, nem az ő világuk...

...szóval, ha ugyanezen barátaid aztán elképedve néznek rád - például - a Takler csúcsboroknál járva, és mondják, hogy azt hiszik, kezdik érteni, hogy miről papoltál eddig...

...és ugyanezen barátaid stikában azóta is meg-megvesznek egy-egy palack vörösbort, amikor mennek vásárolni egy hiperbe. Próbálgatnak, kóstolnak, jó érzékkel választanak. Mert keresik azt a definiálhatatlan katarzist, amit egy teljes, jól felépített Takler (vagy Fritz (vagy Jekl (vagy ...))) kóstoló végén egy CF Selection vagy egy Primarius nyújtott.

Disclaimer: annak, aki ezt nem élte meg, sznob zagyválásnak tűnik egy-egy ilyen írás, igazából jogosan. Ugyanakkor, ha egy pillanatra nyitottabbak vagyunk az echtemagyarnál , és feltesszük, hogy azért az állandóan a borokról mantrázó ismerősünk sem elmeháborodott, épp ezért feladva az ellenállást végül átadjuk magunkat egyszer az életben egy-két ilyen - nem is drága - kóstolónak... nos, garantálom, hogy leesik a húszfillér.