vettem egy bazinagy (3,85 x 3,00 m) perzsaszőnyeget a vaterán. természetesen nem hibátlan, ráférne egy masszív tisztítás. semmi tapasztalatom nincs, viszont láttam már szakszerűtlenül tisztított szőnyeget, ami szépen tönkrement.

ez koszos, van rajta 1-2 sötétebb folt, amúgy elfogadható. van valakinek javaslata, hogy mit érdemes csinálni vele, hova érdemes vinni? előre is köszi!

lakni jó. szép az óváros. szépek a hegyek, sok az erdő. finom a csapvíz. jó a levegő. az albi előtt tudok parkolni. nyugi van. nagyon tetszik.

update: norbi

na, szóval viccet félretéve, update: vmi rohadt macska (vagy ezer macska) rendre felmászik a kocsimra, és a nyomorult kisz karmockáikat isz használjááák. összekarcoljááák a drágaszáágooooom! (ha így folytatják, a szó szaros értelmében drágaság lesz, mert biztos nem fényezi senki újra 2 ft-ért)

a csapvíz képlet sem olyan egyszerű, mert 2-3 naponta küldenek egy kövér klór löketet. igaz, másnapra lecseng, és akkor megint jó inni.

kokettálok már a lehetséges futóútvonalakkal is, holnap első próba.

ezért...

lendületben vagyunk, ne kíméljük hát magunkat sem! a PH! egy jó dolog volt mindig is, hiszem, hogy jól csináltuk. irdatlan melónk volt/van benne, konkrétan az első pár évben alig volt szabad hétvégém, végig programoztam (RI/OS R1-2-3-4), írtam a híreket, intéztem a kontaktokat stb. a konkurencia meg lassabb volt. vagy ennyire nem elszánt.

végeredmény? megnőttünk.

ámde. ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, árnyékai vagyunk a régi PH!-nak a flexibilitás terén. bármilyen kis fejlesztést fel kell vezetni egy todo listára, sorrendezni, ütemezni. onnantól kezdve, hogy beszélünk egy termékről, 2-3-4 hét, amíg kikerül a tesztje. utolért minket a "nagyok" átka, konkrétan dög lassúak lettünk. mentség, hogy ezt már ekkorában sem igen lehet másképp? lehet.

de az eredmény ugyanaz: mások a nyakunkra nőhetnek.

anno a konkurensek nem igazán foglalkoztak azokkal a dolgokkal, amiben nem volt érdemi pénz. mi ráfeküdtünk, csináltuk, aztán végül lett. ma mi sem foglalkozunk olyasmivel, ami iszonyat meló, és sehogy sem térül meg. pontosan olyanok vagyunk, mint azok, akiket utol tudtunk érni.

gombamód szaporodnak a feltörekvő hardver site-ok. egyre több olyan nevet hallok, akikről azt sem tudtam, hogy léteznek, pedig elég paranoidok vagyunk, figyelünk. a dolog már csak azért is furcsa, mert - ha valakinek nem tűnt volna fel - ez a piac finoman szólva is nehéz napjait éli. igazából már évek óta, de most a válság végleg betette a kaput.

nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy nekünk is rég felkopott volna az állunk, ha kizárólag a hazai nakkerekből és a tajvani gyártókból kéne megélnünk. pedig ezt a műfajt mi vezettük be itthon, és a mai napig - teljes joggal - nálunk érhető el az összes bevétel tetemes része.

a kérdés tehát, hogy miben reménykedik a sok ifjú titán? odáig mindenki eljut, hogy "lenyomjuk a prohardvert", és "utolérünk titeket". igen, és? utána mi lesz? de persze az a lenyomás sem lesz olyan könnyű, és a 2-3 kisebb partnertől kapott pár tízezer, százezer forint még pont 5-6 évnyire van attól, ahová a prohardver, mint kiadó fejlődött. ráadásul amikor ezt mi tettük, még nem volt [egy másik, már létező] prohardver, akivel szemben kellett volna nőnünk.

a hwsw (kamera és mobil) terméktesztjei egész egyszerűen pocsékok. értem én, hogy digitális otthon, meg IT lifestyle, meg ahogy a playboyban is írnak vmit egy-egy trendi notebookról (vagy nem írnak? ezer éve nem is láttam pléhbojt. régen írtak.), úgy itt is köll, mert a sok-sok IT döntéshozó időnként a döntéshozás mellett csattogtat/telefonálgat is egyet (a pléhboj szerint kizárólag trendi kütyüvel, a hwsw ennél megengedőbb)... vagy valami ilyesmi a mögöttes rizsa.

de minek vacak, semmitmondó, érdektelen teszteket csinálni?

hülyén felhigítja az amúgy jó IT-s tartalmat. amihez láthatóan értenek a srácok, míg a termékekhez istenigazából nem. a hwsw nagyon rég volt jó ebben, ráadásul tartalmi színesítésnek száraz és unalmas, szóval egész egyszerűen nem értem.

ja, ha már lendületben vagyunk: az új arculat vérzik, nem kicsit. össze van lapátolva rengeteg trendi arculati megoldás (nagykép, aktuálisan divatos hasábolás, hírömleny és az ömlenybe rakott boxok, HR-igazolások megamutyibox stb.). és közben arra az egyszerű kérdésre, hogy "milyen színű a hwsw?" nem ad választ. de formára se. meg sehogy se. jó, meg divatos elemek vannak összehányva egy félkész pofázmányba. széthullik, mint a koros bor a palackban, csak ugye ez itt zsír új.

Az autók után most is fizet mindenki teljesítményadót, amelyet az autó kora és kilowattban számolt teljesítménye alapján számolnak ki. Jövőre a 125 kW felett teljesítménynél a normál adó kétszeresét, 175 kW felett 2,5 szeresét, 200 kW felett háromszorosát kell majd fizetni. (via Index)

most akkor ez hogy van?
A) a 125 kW feletti résznek kell a 2x-esét fizetni, vagy
B) ha a kocsi több mint 125 kW-os, akkor az egészre a normál dupláját kell csengetni?

amúgy boldog vagyok, az én 12 éves böhöm nagy dögöm, amit egy nyomorult új swift áráért vettem (mert jobban hiszek a használt, régi, de komoly dolgokban, mint az új, olcsókban), egy brutális fluxuskocsi. az külön jó, h így eladni is nehéz az ilyesmit, mert más sem akarja a szopatóadót fizetni.

mi lenne, h a teljesítményen kívül a kocsi korát is megnéznék? igazság. azt meg ugyan ki akarja?

Végre leesett.

Idén az a divat, hogy a legtöbb portál otthonról megírja, hogy kihalt a CeBIT. Tényleg az egyébként (Update: tévedtem, mozogni nem lehet helyenként az embertömegtől. Bárcsak tényleg lézengés volna...), de azért van pár jópofa újdonság is. Mindenesetre tiszta a lelkünk, és ha úgy alakulna, hogy jövőre nem jövünk, bátran mondjuk majd, hogy de mi kitartottunk az utolsókig. Kognitív disszonancia vagy mi.

Holnap indulunk haza, remélhetőleg nem futunk bele olyan rejtett aknákba, mint Bogék Bécsből autózva. Persze ők is itt vannak velünk, annak pedig ugye kicsi az esélye, hogy két ilyen veszélyhelyzet is előálljon. Annak mindenképp, aki nem tanulta meg rendesen a val.számot...

Voltam itt-ott az utóbbi időben, sikerült megkóstolni ezt-azt, bejött ez-az. Mivel sok nem-annyira-jó tétel is volt, érdemes summázni a tanultakat.

Kellemes meglepetés volt a Bock Royal Cuvée 2003 és 2004 is. A 2002-est egy nagyon erőszakos, fantáziátlan, unalmas bornak ismertem meg, az utódok lényegesen okosabbak. Kicsit még mindig sokat akarnak egyszerre, de határozottan érdemes inni őket.

Hasonlóan javított a korábbi képen a Heimann Cervaes 2006. Sőt, ezt egy jó árú, különleges ízvilágú kuriózumnak gondolom a hazai palettán, és be is fogok szerezni legalább 3-4 palackkal belőle. Remekül sikerült!

Fehérborok is voltak terítéken. Ne mondjatok semmit, így alakult. Volt egy Somlói Juhfark, ami nagyon tarolt, de a Pannonhalmi Hemina is nagyon jó összerakott, kigondolt bor.

Csalódást okozott a Szent Gaál Passionata aktuális évjárata. Nincs semmi baja, de egy régről eltett Vylyan Pinot Noir 2004 akkorát rúgott bele, hogy leszakadt az arca. A Vylyan konkrétan qrvajó volt. Nagyon qrvajó. Hiába kedvelem Gál Tibor Titiéket, a Pinot Noir 2005-ösük ezen magasságokba már nem ért el.