Köszönöm (Fazekas) Tibor, (Balogh) Zoli és (Takács) Lajos!

Egyetlen és első somlói látogatásom elég volt ahhoz, hogy az éveken át tartó "a bor színe vörös" egyeduralom és világkép darabjaira hulljon bennem. A Somlói Apátsági Pince 2008-as Juhfarkja és 2007-es Olaszrizlingje, valamint a Hollóvár szűretlen 2008-as Hárslevelűje és Furmintja, illetve készülő 2009-es Sauvignon Blanc-ja akkora borok, amilyenekkel ritkán találkozik az ember. Azon felül, hogy az összes többi is nagyon jó.

A Hegy varázsa kétségtelenül létezik, minket is magával ragadott. Gyöngyszem Somló, minden értelemben.

Valahogy így/ilyenkor kéne. Pazar cikk, gratulálok az IT café stábnak!

Tegnap autóval igyekeztem a Mobile Meeting helyszínére. Azaz igyekeztem volna, mert a Szentkirályi utcában bizony feltartott egy... lovaskocsi. Iszonyú aranyosak voltak, ahogy a (rohadt építkezés miatt, ami szinte a sarkon zajlik) megszokott hatalmas betonkeverők és egyéb szörnygépek helyett egy lovaskocsi volt ezúttal a hunyó.

...

A kocsit leraktam a Trefort utcában, majd gyalogosan haladtam tovább, amikor is feltűnt, hogy a Mikszáth térnél az egyik merőleges utca full le van zárva. Filmforgatás, már nem először. Helyes, megint elmosolyodtam.

...

Aztán Mobile Meeting (ezúton is gratula az Aréna stábnak, jól sikerült!), majd éjjel haza Szentendrére.

...

Ma meg ezt olvasom. Sajnos felismerem a lovakat. Rohattélet! Drukkolok a kocsisnak (mármint a lovaskocsit hajtó, súlyosan megsérült személynek) a mielőbbi felépüléséért, így ismeretlenül is. Az autósnak meg levágnám a pötsét, így ismeretlenül is (tudom, biztos nem ilyen fekete-fehér az ügy, de akkor is, én a történet másik szereplőjével "ismerkedtem meg", ő a jó, az autósnak jutott a gonosz szerepe).

Hát hogy lehet ártatlanokat lemészárolni? Konkrétan, hogy lehet erre alapozni egy teljes életciklust? Monnyanakle!

ennek már a fele sem tréfa. nem kell hozzá nagy jóstehetség, h elmondjuk, hogy a belépő szintű digicameket - nagyon helyesen - ki fogják váltani a mobilok. felülről ugye az evil rendszerek jönnek, szépen átalakul a piac, és végre, először, jó irányba.

ez az új mobilos szenzor kifejezetten izgalmas, le merem fogadni, hogy alapérzékenységen teljesen elfogadható képeket készít majd. tegye fel a kezét, akinél ugyanannyiszor van ott a dslr-je, mint a mobilja... na ugye.

(apropó, az eladások kb. így néznek ki: mobilos digicam = 10 x kompakt = 100 x dslr)

minden férfi életében eljön a pillanat, amikor választania kell. magányos és belső vívódás ez, hosszú, bizonytalanságokkal teli rögös út, melynek végén mégis a legtisztább, legegyértelműbb, legőszintébb választ kapjuk minden kételyünkre: igen, ő az. ő az, még ha csak filmbéli is, akit, ha szinglik lennénk, nagyon elkeseredettek és magányosak, akkor bizony két sör után röstellve, de bevállalnánk. talán dugiban még bele is szeretnénk picit. (bumm, egy tockos! mondom: ha szinglik lennénk..!)

barátnőnknek / szerelmünknek / feleségünknek (/ exünknek?) (az olvasó élethelyzetére illő megfelelő rész aláhúzandó) természetesen soha nem érhet a nyomába, még csak álmodozásról sincs szó, egyértelműen nagyságrendileg elmaradott, megkopott ezüst(érem)ről van csak szó. mégis, ez egy olyan dolog, amit minden férfinak legbelül tudnia kell. hozzánk tartozik. (mélyebb, transzcendentális dolog ez (két sör után, - mondom - ha szinglik lennénk..!), össze sem hasonlítható a nők bradpitt / johnnydepp (/ judelaw?) (a nők a megfelelőt húzzák alá) utáni pincsogásával...)

index mondja...

helyes, elkapták. és most vagy örök rácsot, vagy... no mindegy, szóval örök rácsot neki. nem kezelgetjük, beírjuk ilyen-olyan pszichoizére, majd közöljük egy adag papírmunka után, hogy "kész van, mehet". ahogy a barátnőjét élve felgyújtó kisköcsögöt sem 15 évre ítéljük, majd kiengedjük, ugye.

a társadalomra veszélyes embereket nem szabad visszaengedni a társadalomba. ennyire egyszerű. hatmilliárdnál is többen vagyunk már, abszolút nem szükséges, hogy bármilyen - már "bizonyított" - pszichopata is ugyanolyan esélyeket kapjon az életben. van elég normális ember, akinek normalitása ellenére sem adatik meg egy normális élet.

a bírósági tárgyaláson is hülyén vigyorgó barátnőgyújtogatót pedig remélem, hogy mihamarabb utoléri a karmája.

feltehetően senkinek nem árulok el meglepetést, ha azt mondom, rém gyenge. eleve utálom az egész sorozatosdiban, hogy folyamatosan megy a nézettség szondázása, és ahol van nézettség (= van pénz), ott akkor bizony csinálnak valamit, akkor is, ha nincs mit mondani. így lesz valamiből 2-3 évad helyett 7-8 (lásd 24, egyszer jópofa volt, most már rettenetesen ciki), így lesznek rétestészta-mód nyúlós forgatókönyvek, így lesz minden szar.

a battlestar galactica ehhez képest egy kerek egész volt, nem maradt hiányérzete az embernek. sőt, folyamatosan elgondolkodtatott, lehetett kombinálni, hogy akkor most mi ez/az a Föld, ki honnan jött stb. kifejezetten jó sorozat, amit már a negyedik évad közepénél sirattunk, mondván, hogy de kár, hogy vége lesz (oké, ez így most önellentmondás, de attól még értitek).

a kerekség oka persze nem az, hogy vannak még jófej emberkék, hanem hogy 25-30 éves a forgatókönyv -- a sorozat egy remake. adott volt, hogy vége kell lennie. persze közben nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal jobban bejön a népnek, jobban kajálja, mint azt várták... ergo, valahogy folytatni kell(ene, mert anyagilag megtérülne).

iszonyú sok munkám volt az elmúlt hónapokban, így végül csak most értünk rá Nórával megnézni az Avatart. 3d-ben, nyilván. rettenetesen tetszett, pár bárgyú megoldása ellenére egész egyszerűen egy szép film. (majdnem) mindannyian elvágyódunk titokban, valami távoli helyre, ahol háborítatlan harmóniában tudunk élni (a természettel, magával, mindennel).

james cameron annyiban különbözik tőlünk, hogy volt lehetősége ezt így filmre vinni. meg tudta mutatni ("3d"), el tudott varázsolni bennünket ("szép"). és én ezért hálás vagyok neki. Na'vi akarok lenni, ott.