Ma megvolt az első - egyelőre magán - Salsa-órám. Nos... hát... nem könnyű. A tanárnéni nagyon kedves volt, és alapvetően elégedett is, de kb. úgy éreztem magam, mint egy rozsdás robot. Sosem volt erősségem a tánc, és most sem éreztem úgy, hogy bármit is jól csinálnék. Persze nemes küzdelem ez, nem adom fel, állítólag tényleg mindenki meg tudja tanulni, ''csak'' akarni kell.

Kedden mindenesetre megnézem az Oktogon tánciskolában ugyanezt csoportosan is, Andi (tanárnéni) azt ígérte, megpróbál keríteni mellém valakit.

Laza tánc, laza, ide-oda mozgó csípővel, laza térdekkel, ''pumpálós'' lépésekkel. Legközelebb szerintem bedobok két felest kezdés előtt, hátha úgy menni fog... :-). (Igen, valóban megpróbáltam újfent megideologizálni a piálást...)

Körülbelül 16 éves koromig aktívan sportoltam. Tájfutottam, egész komolyan, a legjobb szezonomban majd' minden versenyemen érmes voltam. Aztán egyrészt egy tüdőgyulladás kiütött a versenyezésből egy évre, másrészt a gimnázium is jól a fejemre nőtt. Egyetem alatt sem változott a helyzet, tehát bő 10 éve nem sportoltam rendszeresen semmit (rendszertelenül szoktam futni, még ritkábban túrázni).

Nem vagyok igazán hízásra hajlamos, de az utóbbi időben már én sem voltam elégedett magammal. Magánéletem alakulása nyomán eldobtam 5 kilót, és szerencsére nem jött vissza azóta sem. Viszont közben elkezdtem rendszeresen sportolni (igaz, csak most fut fel az egész). Egyelőre heti kétszer gyúrunk Gy. barátommal, heti egyszer pedig korizunk (mikor ki jön). Jön majd még legalább heti egy futás.

Tegnap úgy alakult, hogy a rendszeres kondi mellett egy korcsolyázás is beficcent, ráadásul egy iszonyat szar korit kaptam (onnan is tudom ezt, hogy ma jót kaptam, és ég és föld a kettő). A szar kori mellékhatása, hogy izomból kell tartanod magad, mert a kori nem fogja a lábad rendesen, meg nyomja. Szóval elfáradtam, nem kicsit, nagyon, aztán rohantam kondizni, ahol megsemmisítettük magunkat, nem kicsit, nagyon.

Ma megint mentünk a műjégre (nem sikerült még megtanulnom a hátrafele menést, de nem adom fel. Közben persze egy ''a jégen születtem'' bombázó kanyargott körülöttem és építette a komplexust, de kemény voltam... ha mégegyszer megcsinálja, rávetem magam... :-D). Kellemes fáradtság. Holnap megint kondi.

Lényeg a lényeg, iszonyú jó érzés fizikailag totál lefárasztottnak lenni. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint korábban. A sport persze akár véres küzdelem, önmagaddal szemben. Nincs meg mindenkiben ez a versenyszellem, de én jól emlékszem még a futó éveimre, amikor naponta meghaltam. Kezdem érezni most is az ébredező erőt, a haraggal ellentétben ez viszont építő jellegű, át is adom neki magam.

Ja, ma volt nyári vitorlázós vetítés, nem is értettem, hogy ki az a srác a képeken, aki annyira hasonlít rám, csak épp tök hájhurkás... :-)

Most alszom, Luke... használd az Erőt, de hagyj békén!


Hájka! Yoda az előbb kicsit goromba volt, de nézd el neki, már marha öreg... :-)

Korcsolyáztam 2 órát késő délután, középszar korit kaptam a kölcsönzőből, ennek megfelelően jól lefárasztott. Amint vége lett, rohantam edzeni (gyúrás), ahol konkrétan meghaltam.Aztán kijöttem a szülőkhöz Solymárra (mostanában alig járok ki, most sem tudnék csak két hét után hétvégén talán, inkább ma kinyomultam, holnap úgy is csak délben van dolgom először)... hát, alig bírtam tekerni a kormányt... :-)

Itthon legurult egy Szemes pincészetből származó, 2001-es Cabernet Sauvignon. Szóltam Tucinak még időben, hogy dekantálja, szóval minden készen állt, mire hazaértem. Nagyon rendben volt, de azért hozzá kell tenni, hogy apám és én is többet vártunk, kicsit karcos volt. A - feltehetően jóval olcsóbb - 2003-as Mayer üti, szerencsére van még belőle egy palackom.

Spiritualizáltam is ma, korizás közben. Az utóbbi 1-2 napban valahogy a ''spirituális visszafejlődés'' gondolata foglalkoztat (miért ne, nincsenek szabályok, legalábbis egyelőre ebből indulok ki... ha nincs választásom, azt úgy is észre fogom venni). Szóval a mostanában aktuális varázsszó a kötődés. A tényleg szoros kötődés hasonló a birtokláshoz. Ha valaki nagyon kötődik, akkor képtelen elengedni kötődésének tárgyát. Az az igazság ugyanakkor, hogy számomra egyelőre ez az egyik legjobb, legboldogabb érzés. Kötődni valakihez, aki szintén kötődik hozzád.

Valahogy úgy érzem, hogy az önmagukban teljes, mindent elengedni képes emberek boldogsága nem okozna nekem akkora örömet, mint a sok szempontból ''gyarló'', ösztönös érzések kapcsáni boldogság (és egyelőre fontosnak érzem magamat, a magam számára). Feleséget szeretnék, ha egyszer lesz rá lehetőségem, családot, gyerekeket, és sok-sok kötődést. Ráérek akkor elengedni valakit/valamit, ha nagyon muszáj. Akkor el fogom, választási lehetőség híján úgy sem tehet mást az ember.

A spirituális út magánnyal van kikövezve. Nem boldogtalan magánnyal, mert az ember megtanul boldognak lenni bármilyen körülmények között. Mégis, egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy végig akarom járni ezt az utat. Persze könnyen lehet, hogy az embernek nincs választása.

Jó hely, nekem biztos öregebb napjaimban jutna csak eszembe ide költözni, de hát a vendéglátóim öregebbek is nálam ;-). A paprikás csirke szuper volt, a hangulat jó (bár igazán mindent megtettem, hogy elrontsam... just kiddin'), a gyerkőc tündéri. Van bizonyítékom is:



Megjegyzem, olyan szél volt az autópályán, hogy a nem kicsi autómat kis híján lefújta róla 140 km/órás tempónál. Lényeg a lényeg, kellemes hétvége volt, a meghívást ezúton is köszönöm, jó volt, úgy ahogy volt!

Kövezzetek meg, de bitangul tetszett a film. Nem vagyok semmilyen szinten James Bond fan, többnyire jópofa akciófilmek oszt szevasz. Ez is az, de nekem iszonyúan bejött Daniel Craig, mint Bond. Sokkal ''taplóbb'', mint a régebbi főszereplők, ezt tökéletesen példázza az a rész, amikor a pincér megkérdezi tőle, hogy keverve, avagy felrázva kéri-e a piáját, amire azt válaszolja, hogy ''jajj, ne fárasszon már, csak adja ide''. Mekkora jó volt már ez!

Cserébe viszont nem valami sármos ''nyálgép'', tényleg kicsit paraszt az elit világban. Egy kőkemény akcióhős, akiből tényleg simán kinézed, hogy szétveri valaki fejét egy vécécsészén.

Kellemes film volt, egész jó humorral, jó Bonddal. Nem unatkoztam, ami egy ennyire lerágott csont esetében nem is olyan triviális dolog.

...a legnehezebb dolog ELENGEDNI... hogy miért? Ezt mindenki átélte már, több-kevesebb kivétellel, persze mindenkiben más-más élménnyel párosul ez a dolog. Elengedni. Ilyenkor a legtöbbünknek az lebeg a lelki szemei előtt, hogy valakinek elengedi a kezét, vagy lefonja élete értelméről ölelő karjait... igen, ez is benne van. A gond ott van, hogy a fizikai elengedéssel gyakran nem párosul a lelki oldal... úgy érezzük, bár elengedtük a másikat, mégis egy darabot elvitt a lényünkből...

Itt kellene egy kis önvizsgálatot tartanunk...

Meg kell kérdeznünk magunktól, SZERETEM, vagy BIRTOKOLNI AKAROM a másikat? Ez egy komoly, és nehéz feladat!... Sokan nem képesek, sőt nem is hajlandóak végig gondolni, vajon mi is köti össze őket IGAZÁN a párjukkal! Egyszer, egyetlenegyszer érdemes szembenézni magunkkal...hatalmas változásokat hozhat, fejlődésünkben mind fizikailag-szellemileg és lelkiekben!

Mert aki SZERET, csak az képes elengedni, hisz azt szeretné, hogy a másiknak jó legyen, és nem azt, hogy őt boldoggá tegye! Tulajdonképpen erre csak az képes, aki szereti és ismeri magát, hisz csak akkor tudja a másikat igazán szeretni! Nem mondom, hogy nem fáj, mert hazudnék... de mi is fáj valójában? Nem rám mosolyog azzal a helyes arcával, nem az én kezemet fogja az utcán, nem hallhatom a hangját annyiszor, nem engem, nem én... Te is hallod? Hallgasd! Nem ENGEM, nem NEKEM, nem ÉN... és hol van Ő?

Aki BIRTOKOL, az azért akarja ''megszerezni'' a másikat, mert nincs kialakult személyisége. Valamit pótolni akar a másik személyével, ami belőle hiányzik. És kisajátítani ezt saját magának. Befogni a pacsirtát, hogy az aranykalitkában énekeljen...
Rettenetesen nehéz annak, akinek el kell engednie valakit... akkor, ha birtokol... mert nem elég, hogy rájön arra, hogy nem igazi a szeretete, az egész személyisége új fényt nyer... ha rájön erre...

DE... MINDEN HEGYNEK KÉT OLDALA VAN mondja a buddhizmus.
Mindennek a vége, valaminek a kezdete is egyben. :-)

Az élet, ha kell, drasztikusan vezet rá arra, hogyha nem jó az az út, amelyiken haladunk. A pofonok, amik érnek minket, a javunkat szolgálják. Csak tudni kell átértékelni őket! Minden egyes kapcsolat, egy-egy lépcsőfok a fejlődés lépcsőjén.

Az elengedéshez tehát tiszta szív kell és önvizsgálat... De itt nem csak a szerelem elengedése a téma, hanem szeretteinket, akik távoznak, a gyermekeinket, mikor felnőnek... velük is hasonlóan kellene cselekednünk!

Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tied marad.

Ez a birtoklás-elengedés téma most saját helyzetemnél fogva is nagyon foglalkoztat, elmélkedem majd még rajta sokat.

tetszik: Nelly Furtado - Maneater

nem tetszik: Vylyan, 2004-es, Cabernet Franc. Hihetetlen, de nem volt jó ez a bor. Nem vártam 2003-as szintet, de azért ennél illett volna sokkal jobbnak lennie. Pedig egyetértek Tucival abban, hogy a villányiak igazából a Cabernet Franc-ban erősek, nem a Cabernet Sauvignonban, amit sok éven keresztül toltak ezerrel (azért azt is megiszom bármikor...). Épp ezért vártam sokkal többet.

tetszik: az aktuális időjárás. Kövezzetek meg érte, de szeretem ezt az enyhe, szinte tavaszias időjárást. Normális esetben alig 2 hétig tart ez, mert aztán jön a dögmeleg, erre most januárban is kapunk belőle! Persze, a globális felmelegedés + szélsőségesedő időjárás nem jó dolog, lokálisan lelkendezem csak.

tetszik: az új Chello reklámok, amiből nálunk is futott undorító layer. Szerintem nagyon eltalálták ezzel a faszival (biztos híresember én meg bunkómarci vagyok, hogy nem vágom), van pár szar, de összességében nagyon ütnek. Szeretem a szellemes reklámokat. Jó ritkák cserébe.

tetszik: az életem, most, meglepő módon. Pedig legtöbbször fájdalmas, de mégis, valahogy, magam sem értem.

Jó kis borozást nyomtuk mostanáig hárman, igaz, a borok maguk marha szutykok voltak. Hogy hogy lehet egy szekszárdi, 2003-as, carbernet sauvignon + kékfrankos cuvée szar, azt nemtom, de ihatatlan volt. A másik, 2002-es céges bor sem volt egy nagy etwas. Mindegy, nyomtunk hozzá sajtot és jól dumáltunk, hülye nőkről, életről, munkáról, mindenről. Ilyenből még sokat, abban maradtunk.

Más: egyre több privát kapok, illetve egyre többen írtok így vagy úgy a blogos dolgokra. Nagyon köszönöm, tök jól esik. Pedig ezek csak az unalmas kis önző gondolataim (tényleg).

Megint más: ma is voltam gyúrni, de túl könnyen ment. Nem azért, mert erős vagyok, hanem mert minden bizonnyal rosszul csináltam a mozdulatok egy részét. No mindegy.

Végül: J., J., Á., L., Gy., A., köszi, hogy vagytok! :-)