Szégyen rám nézve, hogy nem tudtam, de ''The DJ'' nevű fórumtársunk felvilágosított, hogy a múltkori lenyúlt bölcsességlista (lásd előzmények lent) eredetileg Gabriel García Márqueztől származik (neki sok dolgot elhiszek, nagy író). Álljon tehát itt eredetiben, a maga teljességében (megjegyzem, sokkal jobb a megfogalmazás, jópár pontba így már nem kötnék bele). Brutális lista, nagyon-nagyon igaz, lényegretörő, pontos.

1. Nem azért szeretlek, aki Te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.

2. Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.

3. Csak mert valaki nem úgy szeret Téged, ahogy Te szeretnéd, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret Téged szíve minden szeretetével.

4. Az igazi barát a kezedet fogja, és a szívedet simogatja.

5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

6. Sose felejts el mosolyogni, még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek Te jelented magát a világot.

8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart Téged érdemesnek arra, hogy Veled töltse.

9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.

10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megörtént!

11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hited. Csak légy óvatos!

12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer Téged.

13. Ne küzdj túl erősen! A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Nagyon fura fószer ez az Élet. Időnkét porba tapos, hogy aztán újra felemeljen, majd megint ledöntsön, és így tovább.

Persze, vannak, akiket sosem tapos és még sokkal többen, akiket meg eltapos, lelki dolgokon eleve csak az ér rá elmélkedni, akinek megadatik egy normális élet. Jusson ez azért eszünkbe, amikor épp önsajnálunk, mert kontinensnyi emberek vannak olyan helyzetben, hogy bármilyüket odaadnák, ha ''csak'' lelki nyomoraik lennének.

Félreteszem most viszont a furdaló lelkiismeretet, írni eleve csak olyasmiről tudok (fogok), ami körülöttem zajlik. Tehát, kulcsszó a nyitottság. Ha sok emberrel ismerkedsz, sokfelé jársz-kelsz, sok dolgot csinálsz, rengeteg eseménynek lehetsz részese. És mindennek megnő az esélye. A szerelmeknek, ideális pár megtalálásának, munkalehetőségeknek, új barátoknak, mindennek. Nagyon megéri nyitottnak lenni, ráadásul a többi nyitott emberrel is jót teszel, újabb win-win szituáció.

A napokban a wiw-en bejelöltem egy régi családi ismerőst (illetve a családi ismerős idősebbik lányát, aki boldog anya három gyerekkel). Néztem, hogy ''kit ismerhetek'', előbukkant, bejelöltem. Majd kaptam egy levelet tőle, hogy nincs-e kedvem valami tök új dologhoz, máshoz, mint amit eddig csináltam. Életem épp a feje tetején, szóval írtam neki, hogy én most mindenre nyitott vagyok, miért is ne.

Ma találkoztunk. Elvitt egy premier előtti sajtóvetítésre, megnéztük az ''A királynő'' című filmet (Stephen Frears rendezte, és Tony Blairről és Erzsébet királynőről szól, méghozzá arról a hétről, amikor Tony Blairt először megválasztották és amikor Diana hercegnő autóbalesetben meghalt. Nagyon érdekes és meglepő módon izgalmas film volt, jó volt picit belelátni azon színfalak mögé, ahova amúgy átlagember nem láthat. Persze, hogy mennyire reális a kép, amit kaptunk, az marad kérdőjeles, hiszen tényleges bepillantás nélkül nem tudjuk ezt megítélni :-)

Beszélgettünk, és valami teljesen új dolgot ajánlott nekem. Érthető módon erről semmit sem mondhatok (tényleg nem), de maradjunk annyiban, hogy egy teljesen új világot nyitna meg előttem. Egy olyan helyet, ahol például még semmi nevem, elismertségem, tudásom sincs. Ez mondjuk inspiráló :-). A beszélgetésünk közben is keresték vagy négyszer, csupa híres rendező, színész, aztán összefutottunk egy nagyon helyes lánnyal, aki a Duna TV-n riporter, meg ilyesmi.

Egy dolog, hogy ez a világ már részben a mai celebritások világa (ez a ''csillogás'' része mondjuk hihetetlen módon nem vonz, sőt...), egy másik (és ezért írtam ezt a bejegyzést), ahogy egy szimpla üzenetváltás után egyszer csak valami teljesen új tárul az ember elé. És kezdhet mindent elölről :-). De ez jó.

Akár hiszünk a sorsban, akár nem, érdemes nyitottnak lenni. Abból baj nem lehet.

Iszonyatos erő, az ember úgy érzi, bármit megsemmisít vele. Eszköz, amit nem szabad használni, de ami el tud annyira hatalmasodni, hogy már nem tudod megfékezni. Szerelmi bánatra tökéletes és tipikus reakció (a segítségével lekerül a mennyből a volt párod eszményképe), de sok esetben többet lerombol benned, mint kellene. Embere válogatja, hogy mennyire tud hatni rá. Ami engem illet, nagyon.


Lehet haragból weboldalt csinálni? Lehet.
Lehet haragból óriási teljesítményeket elérni, sportban, prg-ben, bármiben? Lehet.
Lehet haragból bármekkora károkat okozni? Lehet.

Épp ezért nem szabad élni vele. Mert a fejedre nő.
Szerencsére nem vagyok haragtartó típus (érzed az iróniát?). Van még esélyem.

Idegen tollak, de ékesek. Személyes aktualitásuk jelenleg minimális.

--------------------------------------------------------------------

a bú és a bánat
lenyisszant hófehér szárnyat
a földhöz ragaszt

a szagokat olajos konzerv festi meg
arcok homlokok és mind rideg
rám az ősz csupán legyint

megemel és elenged a kedv
a szív dobbanni újra elfelejt
kihűlt teát öntök ki megint

mosoly kéne nagy piros pipacs
meg ölelés jó meleg szivacs
de napjaim lekésik a tavaszt

--------------------------------------------------------------------

Néha menekülök minden elől, néha meg várok.
Néha mindent adnék valakiért, de magam küldöm el.
Néha akarom, hogy mindenki jöjjön, de becsukom az ajtót.
Néha elalszom a telefonon, mert senki nem felel.

Néha kinézek az ablakomon, nem történik semmi.
Rögtön lehúzom a redőnyöket, nem jön aki kell.
Néha fékezném az álmaimat, de ez az ami száguld még,
és most jó lenne, ha itt lennél és magaddal vinnél.

--------------------------------------------------------------------

Elég nagy súly van a lelkemen,
Mégis azt hiszem, ha tudnám, hogy miért
Talán könnyebben elviselném.
Túl vagyok rég a varázshegyen
De ha visszamész, nem találod meg
Amiért volt, amiért lesz.

Ne is keresd többé, hogy miért

Hétvégén megyek a Bakonyba, több okból.

Egyrészt, mert a házigazdámnak halvány lila fingja sincs róla, hogy milyen egy rendes autó, ezért kénytelen vagyok odamenni és mutatni egyet. Másrészt, inni fogunk, ami önmagában is egy jó dolog. Harmadrészt, valami azt súgja, nem fogunk unatkozni egy másodpercet sem.

Snitt.

Más: tök véletlenül épp az előbb belefutottam Petőfi Sándor ''Zöld Marci'' című versébe. Idézek egy részletet:

''Rátermett a táncra Marci, nem tanulta;
De őtőle sokan tanulhattak volna.
Betért a csárdába, ha szólt a muzsika,
S szilaj kedvvel amugy magyarán megrakta.

Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe,
Oda csak a félénk tolvaj rejtezik be,
Bokrok közé búvik, onnan ugrik elő,
Ugy ragadja torkon, aki arra menő.''

Ezt SamJoe blogjából nyúltam, bejön:

Elmennek az egerek a bagolyhoz:
- Figyusz, Uhu, gáz van! Mindenki bánt minket, védekezni nem tudunk, és a tökünk tele van már ezzel a helyzettel. Mit csináljunk?

Erre a bagoly:
- Hát, váljatok sündisznókká! Azokat senki sem bántja!
- Ööö...Izé... és hogyan váljunk sündisznókká?
- Leszarom. Én stratégiai kérdésekkel foglalkozom.

Just when you thought it's over... not quite, not quite. Ha egy szakítás után lerajzolnánk a hangulati grafikonunk (x tengely az idő, y a hangulatod), akkor egy erősen hullámzó folytonos függvényt kapnánk, amely - jó esetben, de azért ez a tipikus - regressziós egyenese szigorúan monoton növő.

Tehát hangulatunk hullámzó, de azért alapvetően hosszabb intevallumon nézve javuló tendenciát mutat.

Pár szemléletes kép egy párkapcsolat végéről (egy részük átvett gondolat):
1. Hogy lesz egy érzésnek végleg vége? Egyszer csak eltörik benned valami. Kilukad a ''lelked/érzéseid tartálya'', és elkezd folyni, ürülni. Ilyenkor még lehet rátölteni. A tartály azonban egy ponton kiürül, és ezzel meg is szűnik.

2. Megtalálni azt a kulcsot a párod lelkéhez, amely a legbelső ajtót is nyitja, rengeteg időt igényel, sőt véleményem szerint nem kevés szenvedést is. Van olyan állapot, hogy megvan a kulcs, de már nincs ajtó, amit nyisson (lásd egyes pont)!

3. Van olyan állapot, hogy szerelmes vagy, csak még nincs meg az alanya.

Ha két, a fentieket már átélt, és ilyenformán sérült ember találkozik és egymásba szeret, az nagyon klassz dolog. Ahogy újra meg tudsz bízni valakiben, és leengeded lassan és óvatosan a teljes ''páncélzatod'', noha már nem is reméltél hasonlót. És ahogy tudod, hogy amit akkor kapsz, az egy nagyon törékeny, vigyázandó, csodálatos érték.

Az Xbox360 egy jó gép, korrekt áron, jó timinggal.
Az M$ executionje kb. tökéletes volt.
A Sony annyit agonizál, hogy azt leírni sem lehet.
A PS3 drága, nem hozzáférhető, kiforratlan hardver.

De, gyermekeim, ez egy érzelmi kérdés. A Sony-t azóta gyűlölöm, hogy volt pár hifi cuccom tőlük. És azóta imádom, hogy vettem egy PS2-t és játszottam a Metal Gear Solid 2-vel. Ennyi. Felőlem ott rohadhat meg a zixbox a boltok polcain.

A Metal Gear Solid 4-gyel játszanom kell, ez axióma.
Nekem PS3 kell, dettó.

(Update: a fórum hozzászólásokat olvasva úgy látom, sokan nem értitek :-). Playstation. Pont.)

Találtam ezt a nyálas listát valahol, némelyik elemével tudok azonosulni, úgyhogy kicsit megvágom, kijavítom a helyesírási hibák 90 százalékát és leközlöm jól.

2. Csak mert valaki nem úgy szeret ahogy elvárod, nem jelenti azt, hogy nem szeret szíve minden szeretetével.

4. Az a legrosszabb, ha úgy hiányzik valaki, hogy mellette ülsz és tudod, hogy nem lehet a tiéd.

6. A világnak te csak valaki vagy, de valakinek te vagy az egész világ.

7. Ne pazarold az időd olyanra, aki nem akarja az ő idejét rád fordítani.

8. Találkoznunk kell néhány ''rossz'' emberrel mielőtt találkozunk az igazival. Úgyhogy amikor végül találkozunk az illetővel, tudni fogjuk, hogy hogyan legyünk hálásak.

9. Ne sírj azért, mert vége, mosolyogj, amiért megtörtént.

10. Mindig lesznek emberek, akik bántanak, úgyhogy amit tenned kell: bízni és még óvatosabbnak lenni, hogy kiben bízol legközelebb.

12. Ne erőltess semmit, mert a legjobb dolgok akkor történnek, amikor a legkevésbé számítasz rá.

13. Boldog 3,3-ik x-et, Joe!

Emlékezz: bármi történik annak oka van!

Néhány kiegészítés: az, hogy bármi, ami történik, [valami felsőbbrendű] okkal történik-e, jó kérdés. Ilyen apró szinten nem igazán, véleményem szerint. Egy párkapcsolatot el lehet cseszni mindenféle felsőbb rendezőelvek nélkül is.

A dolgokat valóban nem érdemes erőltetni, mert nem is lehet. De ez nem egyenlő azzal, hogy ne küzdj semmiért, hogy mindent fogadj el olyannak, ahogy épp történik. Az is egy filozófia, értelmes és konzekvens ráadásul, de személy szerint nem tudok vele maradéktalanul azonosulni. Vannak emberek és vannak dolgok, akikért és amikért érdemes nagyon komolyan küzdeni. Persze, hogy kik/mik ők/ezek, azt jó eséllyel rosszul ítéled meg. Ergo tény, hogy a boldogság szempontjából célravezetőbb, ha nem küzdünk.

De, sírj, ha vége van valaminek. Ne a végtelenségig persze, de az önsajnálat segít abban, hogy jobban megismerd, megérleld magad. Izomból és azonnal átlépni egy kapcsolaton hülyeség.

(* az itt leírtak egy része természetesen rám is vonatkozik, ahogy bárki másra is. Igazából ''trivialitások'' gyűjteménye (jó érzés ezt már így fogalmazni...). Nem a személyes szempontok miatt írtam, azoktól az utóbbi napokban sikerült egy kicsit - átmenetileg - eltávolodnom.)

''Mondtam! Én megmondtam!'' :-)
(figyelem, az írás leginkább nekem élmény, unatkozni fogsz -- én szóltam...)

Valamikor tavaly tavasszal vettem a kocsit (lásd előző írás), mert bár csak kíváncsiságból néztem meg akkor, de rögtön rabul ejtett (azért egy hónapig gondolkodtam rajta). Többek között azzal, hogy 14 éves kora ellenére minden működött (és működik rajta), és persze a tökéletes csenddel, ami a szekérben honolt. Alapjáratot nem hallod, de városban 50 km/óra sebesség mellett, kb 1400-as fordulatszámmal hangtalan lehet suhanni vele.

Aztán pár hónap használat után ez a döbbenetes csend valahogy már nem volt meg, kellemetlen rezonanciát éreztem elölről, de igazából nem volt evidens, hogy mi ez. Egyáltalán nem értek az autókhoz, tegyük hozzá, illetve most tanulom, így még pontosabb. Megmutattam szaki ismerősöknek, az előző tulajnak, de mindenki hülyének nézett, nem hallottak különbséget.

Jómagam a motortartó gumibakokra gyanakodtam, 14 év pont olyan kor, hogy szinte tutira megpusztuljanak a gumi alkatrészek. Mint utólag kiderült, igazam lett, bár megnézték és hibátlannak találták. Két hónapja mégis megadta magát a bal oldali tartó. Ma lett cserélve, mindkettő (a váltótartó is megvolt pár hónapja), és mondhatom, egy új autóval gurultam ki a szervizből. Hihetetlen, amit ez a kocsi művel közel 260e km és 14 év után!

Wow, happy vagyok, nem kicsit, nagyon! :-)