Most látom, hogy több mint tíz éve írtam a blogomba utoljára, akkor a(z első) fiam születéséről. Boldog, hálás téma. Most megint itt vagyok, de sajnos boldogság helyett csak fájdalmat hozok: a Prohardver egyik alapítója, az idén 25 éves csapatunk egyik kezdőtagja, KEndre, ma végleg elment. 
Nélküle valószínűleg nem is lenne Prohardver. Ő segített nekünk már akkor is, amikor még nem is volt Prohardver (se Rio, se Plusabit), csak egy pár nyeretlen kütyübolond nagyker árlistákról, tálcáról válogatható, húzható procikról fantáziált. Ő bátorított, hogy alapítsunk céget, segít, könnyű dolog az... és a könyvelést is viszi családilag (mind a mai napig)! Segített minden adminisztrációban, hivatali ügyekben, meg igazából mindenben is. Ő már akkor is idősebb volt, mint én most, de szinte lángolt a lelkesedéstől, hogy itt valami újba fogunk, hihetetlen nyitott volt minden újdonságra, imádta a technika világát. Utána is, 70 év fölött is napi szinten voltak ötletei, álmai, határtalan lelkesedése. És mindig, mindenkivel, minden körülmények között kedves volt.
KEndre ma hosszas küzdelem után végleg nyugovóra tért, és vele együtt a Prohardver egy darabja is, pótolhatatlanul.
Büszkék vagyunk rád, köszönünk mindent, és bocsásd meg nekünk, de most nagyon, nagyon el vagyunk keseredve!
Nyugodjék békében! <3
