Kölcsönvettem egy P3520-at, mert nem hagyott nyugodni, hogy mit is tudhat a már lemért SOHO M.2-es SSD-hez képest egy szerverekbe szánt darab. Nagyjából egy évvel ezelőtt a 3520 volt az Intel DC szériában a legolcsóbb és leggyengébb darab. Azóta megjelentek a 4500 is, ami idővel le fogja teljesen váltani, de egyelőre annak is örülök, hogy ehhez hozzájutottam. A 4500-ast kicsit kétkedve figyelem, mert ugyan jobb a teljesítménye és a kapacitása, de TLC-s NAND chipeket használ. A tesztelt P3520-as specifikációja:
Kapacitás: 2TB
NAND chip: 3D NAND G1 MLC
Késleltetés: 20us
Random írás: 26000 IOPs
Random olvasás: 375000 IOPs
Szekvenciális írás: 1350 MB/s
Szekvenciális olvasás: 1700 MB/s
Tervezett írási élettartam: 2490 TBW
Hirdetés
Ahogy látható inkább olvasásban jó a kártya, írásban lemarad. Hogy őszinte legyek nem számítottam jobb teljesítményre, mint egy általános felhasználásra gyártott SSD-nél. A NAND és a vezérlő a legtöbb esetben ugyanaz, mint amit otthoni gépekbe is szállítanak, de ebben a kategóriában nem a pillanatyni maximális teljesítmény amire a firmwaret hangolják. Fontosabb, hogy a sebesség és a késleltetést ne ingadozzon. Ennek az oltárán feláldoznak valamennyit a maximális sebességből. Ami még eltér az a feszültség vesztés elleni védelem és a hűtés.
Intel DC P3520 elölről
A kártya bal felső sarjában ugyan nem jól látható, de két kondenzátor van. Talán ránagyítva a képekre kivehetőek. Ezek ha elmegy az áram elegendő ideig biztosítják a működést, hogy a RAM-ban tárolt információt ki tudja írni a vezérlő. A hűtésről szép borda gondoskodik, de sajnos a hátsó oldalra nem jutott legalább egy fémlap. Bár jobban belegondolva a nyák is elvezeti a hőt, ha jól van hűtve a másik oldal és a szerverekben limitált a hely a slotok között.
Intel DC P3520 hátulja
A tesztek megegyeztek azzal a pár benchmarkkal amit megfuttattam az előző bejegyzésben. A kártya teljesen új, én írtam rá az első biteket. Végül is mindegy, mert maximum 2 héten belül úgyis beköltözik egy szerverbe. Ugyanabban a slotban ahol az előző SSD csak 2/4-es sebességet bírt ez simán tudja a 4/4-et. Valószínűleg a passzív PCIe-M.2 átalakító hibája volt.
Crystal Disk Mark-ban az Intel csak a 4Kib 1 szálas random írás/olvasásban tud nyerni. A többi tesztben (3 teszt x 2, mint írás+olvasás) a Samsung nyert.
Intel P3520
Samsung P961
HD tachban fordul a kocka. 1882 MB/s átlagot ér el az Intel a 1091 helyett. Rövidtávon a Samsung is tudja tartani a lépést, de 100-200 GB beolvasása után leesik a teljesítménye, amit akár a melegedés számlájára is írhatunk. Az Intelnél is van kis pukli, de a tesztelt méretnél stabil teljesítményt nyújt.
Az AS SSD benchmark érdekes. A Samsung gyorsabb, mint az Intel, de a P3520 késleltetése alacsonyabb.
Az ATTO is ismétli az előző eredményt. Főként kis blokkméretnél gyorsabb a Samsung. Az Intel teljesítménye viszont sokkal stabilabb. Írásban és olvasásban is egyenletesebben teljesít az Intel hosszabb terhelés esetén. Az M.2-őt már a méretei miatt is nehezebb hűteni amíg a P3520-on ott van egy méretes hűtőborda.
Hogy könnyebben értékeljem a kapott eredményeket még futtattam pár hosszabb terheléssel járó tesztet. Csak a HD Tach grafikonját láthatjátok, mert ez elmond szinte mindent. A teszt végigolvasta a meghajtót. Adott blokk átvitele után rendszeresen beesik a teljesítmény 1200 MB/sec-re, de ezt leszámítva stabilan tartja az 1800 MB/sec körüli átviteli sebességet.
Az Intel DC P3520-as nem a leggyorsabb SSD, de amit tud azt nagyjából stabilan hozza. Méretes hűtéssel gondoskodtak arról, hogy a melegedés miatt ne essen a teljesítménye. Főként olvasásra van tervezve. A felírható adatmennyire vállalt élettartam alapján minden nap teleírva 3.4 év után érjük el a garancia határát. Szóval nem rossz, de láttam már jobbat. Az itthoni gépembe mégsem kellene, mert összeakadt az alaplapommal. A gép nem volt hajlandó elindulni csak két memória modullal ha benne volt az SSD.
Syl most sem lehet teljesen boldog, mert PET-ben nem tudtam letesztelni, de legalább megkértem az öreg tárolót, hogy pózoljon együtt a mai technikával.