Hol itt a baj? Ha éhes vagyok, mit csináljak, gombfocizzak?
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy hétfő reggel 7:30-ra voltunk berendelve a megyei kórházba, éhgyomorral és ivás meg minden nélkül (mert elméletileg ha altatni kell valakit, akkor ez a módszer, de mivel ez csak ott derül ki, ezért úgy kell érkezni). Ott kb 8:30-kor kerültem sorra a "reggeli elbeszélgetésen", ahol aláírattak mindenkivel egy csomó papírt, és mondták, hogy csak helyi érzéstelenítés lesz, stb, majd megkaptuk a hotelszobákat, és mondták, hogy együnk, igyunk, mert később vagy nem lesz rá idő, vagy nem fogunk tudni... Természetesen én személy szerint úgy be voltam szarva (először voltam ilyen helyen, plusz a legutóbbi fogorvosi kezelés horrorja is bennem élt még), hogy csak egy szendvicset tudtam enni, ezt még otthonról vittem, hátha kell...

Kb délben kerültem sorra a kínzókamrában, szó szerint a kínok keserves kínját éltem át, mert gyulladt volt a kiszemelt 2 fog, hiába a lidokain, majdnem magam alá szartam párszor, konkrétan 30 percig kínoztak, mire az egyik fogat sikerült kivésni a pofámból, a másikat el is halasztottuk. Ezután még kb negyed óráig halálfélelmem volt, de miután ez elmúlt, megkönnyebbültem, mintha ujjászülettem volna, és mivel a fog helye sem fájt egyáltalán, annak ellenére, hogy szinte teljesen kiment már az érzéstelenítő, első élményem az volt, hogy megennék egy lovat is. Épp jött az " ebéd", de ez nem sokat lendített rajtam, ezután jött a büfé kínálata, amitől már jobb kedvem lett.

Másnap reggel is ugyanez volt, ugyebár hétköznaponként 5-kor kelek, és ezután reggelizem is, mivel vérnyomás gyógyszert szedek, azt meg nem tanácsos éhgyomorra, ezért érthető, hogy 5:38-kor a kórházi ágyon már éhes voltam. Szóval a beavatkozás előtt az idegtől nem tudtam enni, utána már nem volt gond, nyilván a műtéti területet kihagytam a rágásból, de ezen felül nem tudom, mi indokolta volna, hogy ne egyek...
Nincs ebben semmi extra szerintem.
Akinek 2 foga maradt, az is ugyanúgy az evéssel kezdte, bár ő kicsit lágyabb állagú táplálékkal dolgozott...

Up the Irons!