Aktív témák

• #5 shaft72 tag

  2005-06-27 20:39:18 #5

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  shaft72

  tag

  Múzeumok AIDSakája
  shaft72 | Mozgásban a Moslék rovat, 2005.06.27. 20:40
  
  A kultúra minden előtt! Még az a magyar ember is, aki egész évben tetteti, hogy dolgozik, mint a barom, gyárkéményként füstöli a kékmultit, bevásárolja az Ósanba az olcsó pulykamellfilét, verekszik az ElegtronWörd előtt az akciós tévéjér, ordenárén röhög a Győzikén és a mozgássérült parkolóhelyre szívfájdalom nélkül beparkol, nyávog és sápítozik, még az is felhördöl: Te anyjuk, mennyünk má el oszt nézzük meg a Bunkácsit, meg a többit, mer ingyenes most vagy húsz muzéum! És a magyar ember felkerekedik. Tömörög, nyomorog, kultúrálódik, közbe lejárja a lábát, vesz két sört 800 forintért, de nem számít, mert a belépés INGYENES. Ez a lényeg. Magyar ember lévén - na meg barátnői unszolásra - jómagam is kilátogattam eme nívós eseményre.
  
  Nyugati, 18:30 körül
  
  60-as busszal érkeztünk a Nyugatihoz. Gondoltuk, bekapunk valamit, hogy ne korgó gyomorral induljunk neki hosszú túránknak, ezért első utunk a 3 Testvér török kajáldába vezetett. A séta során megcsodáltuk a Bank disco körül gyülekező patinás tömeget, 22-es karú izom gyerekeket, 110-es mellű 15 éves kis picsákat (vajon az amerikai típusú szójafasírt teszi őket olyan attraktívvá - és olyan okossá?). Az emeletről kiszűrődő monoton ház zene és üvegcsörömpölés, kiáltozás sejtette velünk, hogy egyesek már jól érzik magukat.
  A hárum kurdnál ettünk két gyros-t. Miközben a kaját fogyasztottam, észrevettem a túloldalon egy merciben egy amolyan tipikus ''nehéz vállalkozó'' úriembert (bálna merga, busz fej, agyontetovált-kigyúrt-kihízott, jobb egyben szőke rüfke), ámbár ő nem vett észre engem, mivel engem egy mikrobusz takart, és az üvegen keresztül nemigen láthatott. Hát igen, az új magyar elit (az ő fajtája parkol előszeretettel a nyomorékoknak fenntartott parkolóhelyekre). Bárcsak lett volna nálam egy páncélököl. Bár az autót azért sajnáltam volna.
  
  Andrássy út, 19:00 után
  
  A Terror Házánál reménytelen sor állt a veterán ötvenhatosokból, poszt-elnyomottakból, sípos-dobos-nádihegedűs kisnyugdíjasokból, úgyhogy a bejutást inkább nem kockáztattuk. Kisföldalattival irány a Bajza utca. A Hopp Ferenc múzeum, a maga amúgy csalogató japán kiállításával a sor miatt szintén kiesett, ezért a közeli KogART Bővebben: link múzeumba mentünk. A földszinten Id. Markó György kiállításához volt szerencsénk. Egy vastag szemöldökű, félszeg, vékony, szemüveges hivatalnokféle öntötte magából az információt a képekről, a hallgatóság legnagyobb örömére. Beszélt Markó klasszicista indulásáról, ami hamarosan átcsapott a romantikába, és ezt olyan átéléssel mondta, hogy hirtelen olyan hallucinációm támadt, hogy a szépművészetin vagyok egy dohos, Goja-utánzatokkal telezsúfolt szűk tanári szobában, és éppen a kettesért küzdök, amiért azt kell elmondanom, hogy melyek a reneszánsz festészet jellemzői Michelangelonál, nem jut eszembe, közbe a nyakamba ereszkedik egy 120 éves pók, gúzsba köt, miközben a bürokrata egyre csak néz az óriási, összenőtt szemöldökével. Bad Trip.
  Az emeleten az újhullámos Denis Oppenheim Bővebben: link műveit csodálhattuk meg. Az alkotások közül kiemelném a négy gázrezsón álló, rézrugókból alakított kutyaszerű állat-félét, a CAD-ben alkotott elborult lándzsavirágait, valamint az ''Édes Háború'' c. művét (öt ember alakú plasztik overall fekszik kör alakban, kezükben pisztoly, egymásra lőnek, bennük, és a pisztolyból pedig színes cukorkák spriccelnek ki). Azt hiszem, pótolhatatlan élménnyel lettem gazdagabb.
  
  Vörösmarty tér és környéke, 21:00 körül
  
  A kötelesség ide szólított, mert barátnőm unszolására részt kellett vennünk a hatalmas csókrekord-megdöntési kísérleten. Időnk még volt, tehát korzóztunk. A Gerbeaud Bővebben: link megnyugatatóan mértékadó, polgári megjelenése, valamint az ezen a környéken irányadó árak (egy gombóc fagyi 220 Ft) azért behatárolták a szórakozási lehetőségeinket. A korzón sokféle ember megfordult. A kiülős kocsmákban élő zene, a kongás biccent felém, amint észreveszi, hogy a téren egyedül én értékelem a muzsikáját, Parkinson-kórosnak tűnő öregember játszik valami nyenyere-szerűségen egész jó borravalókért, emberfolyam, a vendéglőkben nincs magyar szó, az Intercontinental erkélyén a jakuza maffia fényképezkedik. Integetnek. Egy pohár jeges kávé (Ice Coffee) 850 Ft. Csak hogy európaiak legyünk. (Ebből kiindulva elővettem a táskámból egy azóta hugymeleggé érett dobozos Drehert, majd egy kőre leülve - mivel a korzón még véletlenül sincsenek padok - elkortyolgattam.) Közeledett a csókverseny ideje. Dobtam egy rágót.
  
  Erzsébet híd, 21:40
  
  A hídhoz közeledve egy ismerős hang kurjongatását lehet hallani. Csak nem Stólbuci? Hangulatából ítélve már megint kokózott, vagy egyszerűen csak be volt baszva. Ordibálva hívja vissza a Pál Utcai Fiúkat, akik már rég leléptek, majd Fenyő Miklósért kiált. Bejelenti az éjszaka csúcsslágerét, a Csókkirályt, majd hirtelen felcsendülnek a Csavard fel a szőnyeget... akkordjai. Eme apró bakiktól eltekintve egész jó a hangulat. A környéken kihízott cigányok árulják a perecet, lavórban hűtött sört, és a rutinos hájperszpészeseknek, náuszándosoknak már ismerős, világítós kapásjelzőt, karkötőt, villogó cumit. Beállunk a híd lábához regisztrálni. A reggeltek egy fehér bézbólsapit kapnak, rajta Színes Bulvárlap (A konkurencia - a szerk.) felirattal. Sajnos nekünk már csak egy jut, a szervezők ügyesek voltak. Felgaloppozunk a hídra, be középtájra. Mindenhol izgatott párok, dorkandkozma Bővebben: link által vörössel, zölddel és kékkel megvilágítva. Végre Buci is lenyugszik, és csókra int. Tíz másodpercig tart az ölelkezés, körös-körül meglepő csend. Majd ordítás, ováció, megvan a ginisz rekord, ezaz! Taps, mindenütt mosolygó arcok, és egy hatalmas tűzijáték zárja az eseményt. Azért nem volt rossz, na. A tömeg még sokáig álmélkodva nézi a fellőtt magnézium lövedékeket, majd az unott cigány árusok között a Ferenc körút felé veszi az irányt. A Ferenc körúton találkoztunk egy haverommal, majd irány a Neon Múzeum.
  
  Magyar Elektrotechnikai Múzeum, 22:30 környéke
  
  Sötét utcákon, majdhogy nem sikátorokon keresztül vezet az út az újabb helyszínre, ahol a programfüzet szerint majd DJ Shuriken pakol easy listening, downtempo és hasonlóan finom tört ütemeket a neonok világában. Megérkezünk. Hát, a helyszín csak jóindulattal nevezhető szabadtérinek, inkább egy bérházak által körülhatárolt placcnak mondanám, amelyek falaira Omniás, Állami Fodrászatos, meg hasonlóan oldszkúl neondiszpléjeket aggattak. A társaság természetesen ándörgránd. A zene hip-hop, kellemes scratch témákkal, csak a hangzással nem voltam kibékülve: a hangfalak valószínűleg még Kádár beszédét hangosíthatták az 1984-es pártgyűlésen. Nagyon leharcoltak voltak. Beálltunk a neonbüfébe sörért, de az eredmény lehangoló: középhideg, vizes malátaképződmény. Az ''arcok'', valamint az egyre fokozódó zene ellenére úgy döntöttünk, továbbállunk.
  
  Aquincum, 00:00
  
  A Deák térről a Szentlélek térre jutás történetével nem untatnám a kedves olvasókat. Utóbb nevezett helyszínen, ahol az autót hagytuk, kocsiba szálltunk, ugyanis barátnőm még nem ivott, szóval a híres római romok felé orientálódtunk. Nyugodtan állíthatom, az általunk látogatott múzeumok közül ez nyújtotta a legérdekesebb programot. Fáklyás felvonulás az aquincumi romok között, tógába öltözött színészek és helyes fáklyás lányok kíséretében, korabeli zenés kísérettel, mely menet 14 stációra (állomásra) volt felbontva. Ilyen stációk volt például a szentély, a fürdő, a piac, és még megannyi helyszín, ahol a színészek Vergilius, Tacitust, Horatiust, valamint pár ismeretlenebb római írót és költőt idéztek, amelyekből megismerhettük Aquincum ügyes-bajos hétköznapjait. Így például megtudhattuk, hogy a római nők nem ittak bort (csak mézsört), már az ókorban is nagy problémát okozott a zaj, egy mezőgazdasági munkás egy nap 25, míg egy jogi képviselő 1000 dénárt keresett, és amíg egy vödör búza 100, addig egy hím páva 300 dénárba került; a fürdőkultúra igen fejlett volt, és már ekkor is léteztek firkák a vécék falán. Szóval szerintem érdekes volt, a másik sörömet is ekkor kortyoltam el.
  
  Alley Cat, Mokka Cuka!, 02:00
  
  A folyamatosan csökkenő hőmérséklet és a folyamatosan csípő szúnyogok hatására elpályáztunk, de még benéztünk utolsó állomásunkra, Alley Catre Bővebben: link a szigetes Mokka Cukába. Az ingyenes drum & bass buli szabadtérinek lett titulálva, de szintén kifogásolnám az elnevezést, mivel maga a tánctér egy elég kicsi sátorban lett kialakítva. Alley Cat egy helyes kis dnb girlie, kellemes és kemény zenét rakott, vicces volt látni a sok droidot, ahogy küldték az ütemet: engem is magával ragadott a hév, és beálltam kicsit zúzni az ''oldschool massive''-ba Magáról a buliról nem tudok sokat mondani, mert csak fél órát maradtunk, de a feeling, és a zene úgy tűnt, a helyén volt. Várjuk máskor is!
  
  Pizza Paradicsom, 02:30
  
  Utolsó utáni állomás, barátnőm kérésére: beültünk az említett óbudai pizzázóba, hogy megtömjük kiürült bendőnket, valamint hogy én és haverom még elfogyasszunk egy-egy sört. Félig még így is tele volt a hely, a környékhez képest egész konszolidált emberekkel. A sokadik sörömet kortyolgatva, a kihűlt gombás pizza felett cigarettázgatva azon morfondíroztam: vajon ki lehet az a fasz, aki rajtunk kívül hajnali fél háromkor beül kajálni egy ilyen helyre? Aztán rájöttem a válaszra. Olyanok, mint mi.

Aktív témák