a téma kiválasztása, fényviszonyok belövése sokkal nagyobb igényességet és tudást igényel.

Ez lett volna a lényeg. Nyilván tájképnél is meglehet ugyanez az igényességi szint, de egy jó timelapse-nél valahogy mégis biztosabb lehet az ember, hogy a készítője előre pontosan tudta mit csinál, nem csak "vaktában" lőtt valami maradandót, a 400 készült fotóból kimazsolázva egyet (amivel persze szintén nincs baj, csak ha ez művészet, a másik miért ne lenne az).

Igazából az egyik a pillanatot örökíti meg, a másik az idő múlását. Mindkettőnek megvan a maga jogosultsága és művészi értéke.

Érdemes ránézni a csávó többi munkájára is, vannak más jellegű timelapse alkotásai (pl. karikatúra: [link]).

Amúgy a beleölt munka ha magában nem is jelent rögtön művészetet, de nálam erősen minősítő tényező. Azt pl. kifejezetten nem tartom művészetnek, amikor felfröcskölnek olajfestéket egy vászonra és rásütik, hogy "az érzelmek kavalkádja". Ilyet tényleg kb. bárki tud. (Az persze más kérdés, hogy hozzá illő módon berendezett lakásban jól tud mutatni és úgy az egész lakberendezésnek már lehet művészi értéke)

Nekem a művészet egy spirituális esztétika, függetlenül a létrejöttétől. A forma feltétlen kapcsolatban áll a tartalommal.

És ez miért nem felel meg a felsorolt kritériumoknak? Az, hogy te "nem érzed" annak, azt nem tartom ütős érvnek, már ha megbocsátasz. Én igen.

[ Szerkesztve ]