Nekem volt régebben 6 félév kötelező oktatási gyakorlatom a BME szervetlen tanszékén. Hidd el nekünk (a másik oldalnak) se volt könnyebb.
Valószínű túl sok Végső Állomást néztem mert rendszeres flash-jeim voltak arról hogy ki hogyan fog meghalni. Mer` ugye mindenki rohan, mindenki ideges, mindenki tüzet gyújt és mindenkinek ilyen-olyan vegyszer van a kezében, rajtam meg ott a stressz, hogy csak ne történjen semmilyen baleset. Szóval miközben épp elképzelem hogy egy lurkó lukas, kimart, vérző szemgödörrel rohan felém általában olyan dolgokkal rántanak vissza a hústérbe, mint a kedvenc kérdésük:
- "Ez mi?!??" - mondja és felmutat egy kémcsövet valami habos barna trutyival, mindenféle előzményt nélkülözve és kérdőn néz rám. Persze mivel nem vagyok terminátor beépített elemanalizátorral a szememben ezért elkezdem faggatni hogy kiderüljön miféle tücsköt, bogarat oldott fel addigra kétségbeesésében hogy egy kellemes hópehelyszerű csapadékot kapjon.
Szóval én azért igyekeztem segítőkész lenni mindig, de bizony gyakran előfordult hogy a legjobb tudásom és jószándékom ellenére is az ultimate válaszhoz kellett nyúlnom. Ahhoz a válaszhoz, ami a hallgatók minden ionvadászatos kérdésre működött, és amihez egy tökéletesre komponált elgondolkodó arckifejezésem is volt:
- "És a pH-t beállítottad?"

[ Szerkesztve ]