Vékony mezsdje húzódik a szívatás és a kihívás között. "A hősök elhullanak, jönnek újak"- biztat a narrátor. Azért sem hagyom, hogy a csapatattagjaim bevégezzék a katakombák mélyén. Finomabb taktikák, döglenek a rémek. "Győzelmek, de vigyázat az elbizakodottság könnyen végzetessé válhat"- figyelmeztet a narrátor. Folytatom a felfedezést, bár csapatom már eléggé leharcolt. Lássuk el a sebeket mielőtt tovább indulunk. Nem megy, csak csata közben lehetséges a gyógyítás. Miért is? Már csak két sötét helység áll előttem. Hopp, Collector.

Aki kötődik a kis kalandozó csapatához és nem csupán feláldozható bábokként tekint rájuk annak kemény szivatás a The Darkest Dungeon. A hangulata viszont mindig visszacsábít. Talán, ha megszabadulok ettől a fránya kötődéstől. Nem, nem nevezem át a karaktereket. Csak semmi kötődés. Hátha most nem szórják a kritikálokat ugyanazok a csontik, akiket az előbb még félkézzel lenyomtam. De bizony, mert meg kell halni és új lelketek kell bevetni újra és újra...
Szeresselek vagy gyűlöljelek?

Yesterday's history, tomorrow's mystery, today's a gift that's why it's called present.