Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • TompapaTM

    csendes tag

    válasz old rocker #31 üzenetére

    Szívemből szólsz.

    36 éves öreg vagyok. A részlegemen minden nap 70-80 17-21 év közötti diák dolgozik. Gyakorlatilag 300 körül vannak, de napi szinten cserélődnek. Sokat ismerek közülük személyesen is.
    Érezhető a "generációs szakadék", bár úgy tapasztalom, van tekintélyem és elismerik a munkámat. Kedvelem legtöbbjüket, bár sokszor nem igazán értem őket.
    Furcsa számomra ez a "pöris-nyüzsis" hozzáállás és stílus, ami náluk menő. Ami érdekes, hogy amikor én kerek mondatokban beszélek hozzájuk - humoromra is a szolid iróniával variált eufemizmus a jellemző -, kifejezetten élvezik.
    Szezonzáró beszédeimet, vagy alkalmankénti "igehirdetéseimet" végigkacarásszák, megtapsolják, de a lényegét is megértik. A dolog tehát működik, tetszik nekik, ők mégis képtelenek hasonlóra. Hadarnak, kapkodnak, összeszedetlenek.
    Mikor alkalmanként kiülünk kocsmázni és miénk a világ ideje, sem tudják levetkőzni a rohanást: telefonnyomkodás, fél szavak és olyan stílus, amit én szégyellnék. Nemsokára talán ők lesznek a főnökök, akik nekem adnak munkát, hiszen legtöbbjük értelmes, egyetemre járó, nyelveket is beszélő fiatal. Mégis valahogy mások...

    Ennyi idős koromban (mobil korszak elején, még Ericsson T28 volt a rojtos szárú farmer térgatyám zsebében) egy hétre előre beszéltük meg a haverokkal a randikat, mivel legtöbbjüknek még mobilja sem volt. Aki kétszer eljátszotta azt, hogy nem jelent meg ígérete ellenére, legközelebb már nem is hívtuk. Canossa járással felért, mire mindenkit megkeresett és újraépítette a kapcsolatokat.
    Ha nekem ilyet ír, vagy írt valaki, hogy "Bocsi h nem vok ott:)", vagy "Lécci nyomj 1 üzit.", azt én nem értem és kész. Aki nem szán rám annyi időt, hogy kiírjon egy teljes mondatot írásjelekkel, ékezetekkel, az nekem ne írjon.
    Egy szmájli, vagy lájk nem egyenlő egy mondattal. Sekélyes és semmitmondó megoldások, amik esetleg csak kiegészíthetik a mondanivalót, de nem pótolhatják azt. A dolgokra szánni kell időt és fáradságot, mert akkor lesz valós értékük. Ez persze nem azt jelenti, hogy én mindennel órákat molyolok, sőt, nagyon is szeretek haladni a dolgaimmal, de nem a minőség kárára.
    Nagyon tudom értékelni, amikor egy mostani tizen-huszonéves a "légy trendi!" meg "pörgesd fel magad!" cunamival dacolva kicsit meg-megáll és odafigyel a részletekre is.

    Brave new world. Bizony.

Új hozzászólás Aktív témák