2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Rekviem egy operációs rendszerért

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Arról az időszakról, amikor az „okos telefon” szó hallatán többnyire a Nokiára gondoltunk.

[ ÚJ TESZT ]

Arról az időszakról, amikor az „okos telefon” szó hallatán többnyire a Nokiára gondoltunk.

Azt hiszem, a 3210, 3310 után valahol a 6230, 6230i-vel kezdődött, amikor a figyelmem a nagyobb tudású Nokia telefonok felé fordult, de még beértem az S40 szériával.
Emlékszem, alig vártam, hogy ilyen készülék boldog birtokosa lehessek. Aztán jött a 6233, ami egész ügyes S40-es volt, az aprócska betűitől eltekintve.


Ami először a Symbián felé fordította a figyelmemet, az a Mobilarénán megjelent 6120C tesztje volt. Addig-addig olvasgattam a cikket, hogy végül megleptem magam egy 6120C-vel.. Voltak persze alkalmazások, amiket hiányoltam a 6233-ból, de összességében nagyon izgalmas volt a saját fazonomra átvariálni a menürendszert; programokat telepítgetni, –mindenek előtt a Font Magnifiert, mert utálok olvasó szemüveget felvenni mobiltelefon bügyürgetéshez – dokumentumokat menteni a memória kártyára és ápgrédelni a Ouickoffice-t, hogy szükség szerint esetleg bele is tudjak nyúlni ezekbe.

Nekem abban az időszakban, mint első S60-as készülékem, nagyon bejött a kis telefon. Egy idő után azonban erősen kezdtem észlelni azokat a fogyatékosságait – kicsi belső memória, wlan hiánya – amelyek miatt az akkoriban megjelenő E51-es felé kezdtem kacsintgatni.

Ezzel sokan voltunk így. Az E51-es szerintem „nagyot szólt”, rövid időn belül sokak szemében az ideális E szériás, azaz üzleti okostelefont jelentette. Ennek a készüléknek már tűrhető belső memóriája volt és a specifikációval ellentétben megbirkózott a 2 GB-nál nagyom memória kártyával is. Karcsú volt, szép, áramvonalas, mint egy Springfield puska, tényleg fémes, (nem úgy, mint az utód E52,) jó volt tenyérbe szorítani.

Akkoriban fél éjszakákat töltöttem a hozzászólások olvasásával, programok letöltésével és telepítésével; tulajdonképpen ezen a telefonon sajátítottam el olyan dolgokat, amelyek alapján nem igazán profi, de jól képzett átlag júzer szintet értem el.

A társaság is tetszett, az az összetartás, segítőkészség, amit máshol nem tapasztaltam. Sokat köszönhetek az igazán profi felhasználóknak; nem szeretnék tételes nick felsorolást, nehogy valakit kifelejtsek, de valakit azért megemlítenék, Dextert. Azért, mert ő volt az első, akitől az alapfogalmakat elsajátítottam, s aki bizonyos fórumokra felhívta a figyelmemet.

Menet közben azért fény derült az E51-es fogyatékosságaira is: mindenek előtt az aprócska kijelző, a 2.5 mm-es fejhallgató csatlakozó, a magas alapzajú zenelejátszóra és a gyalázatos képeket produkáló kamerára. A szintén 2 MPX-es kamerájú 6120C ahhoz képest egy CNN volt…

Azután felröppent a hír, készül az E51-es utóda, az E52. Óriási várakozás előzte meg ennek a típusnak a megjelenését. Persze, ez nem azt jelenti, az egész periódusban, amelyről most írok, nem jelentek meg akkoriban remeknek számító készülékek; én most csak azokról szeretnék írni, amelyek hosszabb-rövidebb ideig a tulajdonomban voltak.

Miközben vártam az E52 megjelenésére, egy szegedi mobilszaküzlet dolgozóinak nagy örömére elég sűrűn cserélgettem a készülékeimet. Az E51-et becseréltem először N95-re, majd E90-re; úgy tűnik utólag is, nálam legjobban az E széria jött be. Az E90 komoly tudása ellenére akkora tégla volt, hogy a kényelmetlen viselet miatt hamarosan átalakult N78-assá.

Ám akkor végre megjelent az E52. Szinte az elsők között tettem rá szert. Eredetileg csak a számat mentem be tátani az új és használt készülékeket forgalmazó üzletbe. A srác vigyorogva húzta elő a vadiúj készüléket, hogy na, mire is cseréljük be az N78-at? Az első pillanatban beleszerettem az E52-be. A Mobilaréna cikke alapján éppen csak a nyálam nem csorgott érte, ahogy megláttam. Eredeti finn volt. Ezüstös-sárgás, ami akkor még fém előlappal szereltnek tűnt.

Az üzlet megköttetett és rettenetes boldog voltam. Az elsők között csatlakoztam az E52-es topikhoz, ami rövidesen talán a legszélsőségesebb, legellentmondóbb hozzászólásokat tartalmazta. A fémes mindenesről hamar kiderült, hogy előlapja csak metallizált műanyag; fém hátlapja pedig papírvékony.

Sajnos voltak ennél komolyabb problémák is. A finnek kiforratlanul, elkapkodva dobták piacra a készüléket: a szoftvernek, az összeszerelésnek és egyebeknek hamarosan olyan gyerekbetegségei ütköztek ki a használat során, hogy aki kifogott egy jó készüléket –mint én is – az késhegyig menőig védte; aki pedig egy selejtes darabot, az szidta, mint a rossz lovat. Az első széria a késedelmesen megjelenő szoftverfrissítésig talán a Nokia legellentmondásosabb darabjának bizonyult: vagy nagyon szerették, vagy nagyon gyűlölték.

Nem vagyok mobilguru, de úgy érzem, valahol az E52-nél ingott meg a Nokia szobra a talapzatán. A konkurensek egyre ütősebb modelleket dobtak piacra; egyre jobban teret hódított az Android; a Nokia meg csak kapkodott, mint Bernát a mennykőhöz, de a Symbian hegemóniája derékba tört.
Én következetesen védtem a jobb sorsra érdemes E52-est, amit egy nagylelkű és nagyvonalú fórumozó egy fekete E52-es ajándékba küldésével „díjazott”. Teljesen ismeretlenül. Az eset annyira megdöbbentett, hogy első, itt napvilágot látott írásom erről a gesztusról szólt.
Az így kapott E52 azóta is megvan, nem is válok meg tőle. A másik készülék két év után a kísérletező kedvem áldozatává vált…
Kipróbáltam az 5800-t, a C6-ot, az N97 minit és végül a C7-et. Jelenleg itt tartok, két előfizetéshez egy billentyűs és egy tapicskás telefonnal. A C7-ről is azt tudom mondani: alapjában véve meg vagyok vele elégedve...

Mindamellett sokat tűnődök. Hogyan ment rövid két év leforgása alatt a „levesbe” egy hosszú éveken át vezető mobil operációs rendszer? Hiszen most már a finnek is lemondtak róla. Amit még csináltak vele, az Anna, majd a Belle, felhasználói szempontból az is a fiatal korosztály kegyeit keresi.
A jelenség komoly önvizsgálatra is késztet. A generációs ellentétek közepette én is beléptem a konvenciókhoz ragaszkodó, merev, bizonyos fiatalos attitűdöket meg nem értő öregurak táborába?
Akiket néhány éve még én is lenéztem begyöpösödött, beszűkült látásmódjuk miatt? Mint a woodstocki nemzedék egyik utolsó mohikánja, amolyan köztes rétegnek éreztem magam: a felfogásom a legfiatalabb generációnak már túl öreguras; a saját generációmnak és a nálam idősebbeknek pedig változatlanul „én”, az „üvöltő nemzedék” (amit képviselek) vagyok az egyes számú közellenség a vietnami háború óta…

Használom én is a „fészbükköt” … csak növekvő ellenszenvet érzek a „kattanj rá, zizzenj rá, moccanj rá, oszd meg a barátaiddal, buli, haverok, fanta” stb. szlogenek iránt. Nem tudom eldönteni, hogy ez valóban az öregedés jele nálam, vagy csak az arcomba ordító fogyasztói társadalmi attitűdök, a popularizmus iránti megvetés jele? Nem tudom, korszerűtlenné váltam-e azzal, hogy nem tudok azonosulni a tuc-tuc, hip-hop, rap zenével, ragaszkodom a hard, a progresszív rock és az igényes heavy metál zenei irányzathoz és a symbiánhoz? Kicsit megkeseredetten szemlélem azt a világot, ahol a chat és az SMS lenyúlta az interperszonális kapcsolatokat…

Egyszerűen nem értem. Az Android – szerintem – még távolról sem mondható egységesnek. Mégis, temetik a Symbiant, pedig még most is jól használható, még most is egész jó segédprogramok akadnak hozzá… Igaz, egyre ritkábban, mert a napvilágot látó új programokra is az az igaz: populárisak, gyakran értelmetlenek és kizárólag a tizenéves korosztály igényeit célozzák.
Mit tehetünk ebben a szép új világban? Talán olyan fajta hagyományőrzőkké válunk, mint Ray Bradbury 451 fok fahrenheit című regényének hősei?

Leonard Cohen Future c. száma jutott végül eszembe. Igaz, nem a Symbiant kéri vissza, de lehet szabadon asszociálnotok…

Give me back my broken night
my mirrored room, my secret life
it's lonely here,
there's no one left to torture
Give me absolute control
over every living soul
And lie beside me, baby,
that's an order!
Give me crack and anal sex
Take the only tree that's left
and stuff it up the hole
in your culture
Give me back the Berlin wall
give me Stalin and St Paul
I've seen the future, brother:
it is murder.

[link]

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.