Tetszik a cikk! De miért nem mondod ki a nyilvánvalót, az embert az értelme emeli ki az állatok közül.

Amíg például a fajoknak évmilliókra van szükségre, h alkalmazkodjanak a kutyafélékhez hasonlóan - amik igazán mindenhol megtalálhatóak a sarkkörtől a sivatagokig - mindenféle éghajlati viszonyhoz, az ember egyszerűen eszközöket készít pl. ruhákat, ha jön a tél.
Én nem találom az embert túlzottan esendőnek. Az évezredek során nagyon jó öröklött védettségre tettünk szert egy csomó betegséggel szemeben. (Egyébiránt a hosszú, hegyes, éles eszközök behatásait a testére a legtöbb faj elég rosszul viseli, ez nem emberspecifikus.) És a gyűjtögető, vadászó-halászó életmódot folytató népeket figyelembe véve nyugodtan állíthatjuk, h kőeszközökkel is nagyon hatékonyak és nagy lélekszámú társadalmakat tudnak kialakítani (pl. mayák stb).
A rasszok közötti különbségek azok a természetes változások, amelyek a környezeti hatásokra adott evolúciós válaszaink. Pl.: fekete bőr, ahol süt a nap, vagy a vágott szem, ahol sokat fújja a homokot a szél etc.

Én a témával kapcsolatban Desmond Morris antropológus írásait ajánlom figyelmedbe, nekem nagyon bejött minden, amit írt.
Érdekes elmorfondírozni persze azon is, h mi van, ha valóban istenek ivadékai vagyunk, egyszer volt itt arról is topik, h a számítástechnika földönkívüli technológián alapszik, de hamar bezárták.
Valójában arról van szó, h az egyes emberek ismeretei a világról rendkívül korlátozottak, és racionális magyarázatok helyett egyszerűbb elfogadni valami olyan, magától, tudományos fokozatok nélkül is értetődő dolgot mint az, h a summereknek az első ekét az univerzum féreglyukain át közlekedő, földönkívüli lények adták, akiket az emberek isteneikként tiszteltek.

[ Szerkesztve ]

“Don’t shoot, I’m Globish.”