Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • rarri
    senior tag

    Ahogy már leírtam más írásod kapcsán, nem kívánok nagy fenekedbe belé omolni. Tehát nem rejtem véka alá véleményem, ha nem értek veled egyet. Megígérem, leszek olyan merész, hogy megkritizállak, ha nem tetszik valami.

    Akadt egy sorod, amely nem kritikára ad okot, pusztán nem értek vele egyet.

    "Az ember vágyik a halhatatlanságra..."

    Ezt tényleg komolyan gondolod?
    Én például nagyon nem szeretnék halhatatlan lenni.

    Vegyünk egy szerencsétlen fószert, akit megátkoz a sors, és örök élet lesz büntetése.
    Kezdjük azon, hogy hány éves korában áll meg az öregedés? Mert ha gyerekként, akkor fújhatja, nem kap részt az élet felnőtteknek szánt élvezeteiből. Ha viszont aggastyánként, akkor már semmi értelme.

    Tegyük fel, élete virágjában szűnik meg az öregedés az illető számára.
    Férfi lévén férfi szemmel nézem a dolgot.
    Tehát van ugye a család, és siránkozhatok, Isten idővel magához szólítja szüleim, testvéreim, életem párját, gyermekeimet.
    Alapítok új családot, még újabbat, akármennyit. Ugyancsak meghalnak.

    Jó, most azt mondod, hogy mindenki halhatatlan, hiszen egyenlő mércével méretünk. Hát méressünk.
    Bolygónk mennyi idő után lenne képes eltartani egyre csak szaporodó mohó lakóit?

    Nézzük a gyakorlati részt.
    Óhatatlan, hogy az emberben kialakuljon a konformizmus igénye, az állandóságra való törekvés. Ragaszkodunk a szeretett dolgokhoz, nem kívánunk változtatni. Az ifjúság viszont melldöngetve követel, sőt alkot új eszméket, stílusokat. Joguk van hozzá? Amondó volnék, hogy igen. Jó a kivénhedt korosztálynak? Hááááááát...

    Én az "átkos" rendszerben nőttem fel. Szidta mindenki elvből, vagy azért, hogy megfeleljen a követelményeknek. Én elégedett voltam, bár az oroszok kivonulásának én is örültem.
    Jött a szép új rendszer, hozta magával a bűnözők jogait, a graffity-t, a szabad garázdálkodást. Mert ugye a jogaival mindenki tisztában van, csak éppen azt nem veszi figyelembe, hogy nem egyedül él szép hazánkban.
    Na mindegy.
    Volt ugye ingyenes oktatás, ingyenes orvosi ellátás, munkahely számolatlan. Volt Zánka, volt Úttörővasút, volt MHSZ, és sorolhatnám még. Törődött az ország a gyerekekkel.
    Nem volt munkanélküliség, nem volt hontalan, hadd ne soroljam.

    Most komolyan gondolhatja bárki, hogy örök életet kívánok magamnak? De nem ám. Túl sok a változás ahhoz, hogy megemészthető legyen.

    Szerintem az hogy az ember vágyik a hallhatatlanságra, az nem a testre vonatkozik. A test az csak egy ruha szerintem, amiben a lelkünk ideiglenesen tartózkodik, amíg tönkre nem megy. És a halál is csak egy ugyanolyan megálló mint a megszületés. A testünkben eljátsszhatjuk a szerepeinket, átélhetjük a testünk álltal adott dolgokat/érzékszervek/, de szerintem ez csak egy lehetőség arra, hogy a lelkünk fejlődhessen, és a végén testben is átélhessük a teljes szabadságot, a szeretet legtisztább állapotát. Lehet hogy hülye vagyok, de én így gondolom.
    Együttérzek veled, nehéz lehet most neked..
    Guga: :)

  • babacsillag
    csendes tag

    Egyszer, valamelyik fejtagitoban azt tanultam, ahhoz, hogy elgondolkoztass valakit, nem kell befejezettet alkotni. Elinditani valamit csupan, es a vege elott lezarni. Igy mindenki sajat formajara alakithatja a tortenetet, sajat igeny szerint fejezi be.
    Miert is irok csak olvasastol fel ora mulva?Mert ilyen volt.
    Koszonom.

  • azbest
    félisten

    Remek írás.

    Magam is tapasztaltam már rengeteg változást... sokadik közösség aminek (úgy ahogy) tagja vagyok... már nem is bánkódom nagyon, tudom nemsokára ennek a mostani helyzetnek is vége és ismét másfelé kanyarodik az út. Ismerősök jönnek és mennek, személyes kontaktus nélkül általában elszakadnak a szálak. Csupán néhány kivétel akad.

    Nem lesz jobb vagy rosszabb a következő egyenes szakasz sem, csupán más. Persze néha előjönnek régi emlékek...

  • Retekegér
    MODERÁTOR

    "Kinek van még fekete-fehér tévéje, vagy ugyanaz a férje, felesége?"

    Fekete-fehér tévém tényleg nincs. Már feleségem sincs, mert Isten magához szólította több, mint 32 év házasság után. Ha nem így történt volna, kéz a kézben élnénk le kimért életünket.

    Minden változik, de én úgy vélem, hogy a hűség, szeretet maradandó.
    Az írás nagyon jó, de nem osztom (mindenben) véleményedet.

    Minden változik, de én úgy vélem, hogy a hűség, szeretet maradandó.

    Maximálisan egyetértek ezen véleményeddel! :R

    @#8: ott a pont! :C

  • Wolverine
    félisten

    Maestro, egyvalamibe azért belekötnék én kötekedő exkuncsaft: nem a Népstadion égett le, hanem a BS :P

  • Vakegérke
    félisten

    Már feleségem sincs, mert Isten magához szólította több, mint 32 év házasság után.

    Üdv! Erre sajnos nem lehet mit mondani, részvétem. Nehéz téma, kívülállóként jobb nem társalogni ilyesmiről.
    A hűségre és a szeretetre szándékosan nem tértem ki, mert nem illett a témába(számomra), ugyanis az emberiség folytonosságának az alapja. A körülöttünk állandóan változó világ arcának pedig talán az írásom.

    Azt meg nyugodtan leírhatod, hogy mi nem tetszik, engem úgy is ritkán mernek kritizálni :DDD

    köszi

    Ahogy már leírtam más írásod kapcsán, nem kívánok nagy fenekedbe belé omolni. Tehát nem rejtem véka alá véleményem, ha nem értek veled egyet. Megígérem, leszek olyan merész, hogy megkritizállak, ha nem tetszik valami.

    Akadt egy sorod, amely nem kritikára ad okot, pusztán nem értek vele egyet.

    "Az ember vágyik a halhatatlanságra..."

    Ezt tényleg komolyan gondolod?
    Én például nagyon nem szeretnék halhatatlan lenni.

    Vegyünk egy szerencsétlen fószert, akit megátkoz a sors, és örök élet lesz büntetése.
    Kezdjük azon, hogy hány éves korában áll meg az öregedés? Mert ha gyerekként, akkor fújhatja, nem kap részt az élet felnőtteknek szánt élvezeteiből. Ha viszont aggastyánként, akkor már semmi értelme.

    Tegyük fel, élete virágjában szűnik meg az öregedés az illető számára.
    Férfi lévén férfi szemmel nézem a dolgot.
    Tehát van ugye a család, és siránkozhatok, Isten idővel magához szólítja szüleim, testvéreim, életem párját, gyermekeimet.
    Alapítok új családot, még újabbat, akármennyit. Ugyancsak meghalnak.

    Jó, most azt mondod, hogy mindenki halhatatlan, hiszen egyenlő mércével méretünk. Hát méressünk.
    Bolygónk mennyi idő után lenne képes eltartani egyre csak szaporodó mohó lakóit?

    Nézzük a gyakorlati részt.
    Óhatatlan, hogy az emberben kialakuljon a konformizmus igénye, az állandóságra való törekvés. Ragaszkodunk a szeretett dolgokhoz, nem kívánunk változtatni. Az ifjúság viszont melldöngetve követel, sőt alkot új eszméket, stílusokat. Joguk van hozzá? Amondó volnék, hogy igen. Jó a kivénhedt korosztálynak? Hááááááát...

    Én az "átkos" rendszerben nőttem fel. Szidta mindenki elvből, vagy azért, hogy megfeleljen a követelményeknek. Én elégedett voltam, bár az oroszok kivonulásának én is örültem.
    Jött a szép új rendszer, hozta magával a bűnözők jogait, a graffity-t, a szabad garázdálkodást. Mert ugye a jogaival mindenki tisztában van, csak éppen azt nem veszi figyelembe, hogy nem egyedül él szép hazánkban.
    Na mindegy.
    Volt ugye ingyenes oktatás, ingyenes orvosi ellátás, munkahely számolatlan. Volt Zánka, volt Úttörővasút, volt MHSZ, és sorolhatnám még. Törődött az ország a gyerekekkel.
    Nem volt munkanélküliség, nem volt hontalan, hadd ne soroljam.

    Most komolyan gondolhatja bárki, hogy örök életet kívánok magamnak? De nem ám. Túl sok a változás ahhoz, hogy megemészthető legyen.

  • guga
    Közösségépítő

    Előszöris tetszett az irás, a jó vizuális fantáziám által átéltem egy szeletet az életedből. Köszönöm.
    Külön köszönöm hogy nem tömted most tele a fejemet a Bibliával és a zsoltárokkal, félve kezdtem bele az irásba hogy mikor szakitod meg a sztorit egy-egy idézettel, örömmel konstatáltam hogy a végére szántál csak párat.

    Külön köszönöm

    Üdv! Írás előtt kicsit morfondíroztam magamban, hogy hátha beugrik ez a textboy is pár karakterre, nem kéne itt mindjárt a hállelújázással, márjázással, meg hozsannázásokkal, bocsáss meg ezért, bocsáss meg azértokkal elzavarni :DDD

    Megelégszem azzal is ha kívülről elszavalod a Bibliát :Đ
    Viccet félre téve, az ilyesmi nem rajtam múlik, én nem tudok megtéríteni senkit és bárki ilyen kísérletet tesz az csak olaj a tűzre. Üdvözíteni egyedül csak Isten tud.

  • guga
    Közösségépítő

    :C :C :R :R

    '87-ben vonultam be én is. :D
    Csak Szolnokra.

    Apám ott volt a repülősöknél 2.5 évet, akkoriban még annyi volt a szolgálat, nekem meg 1.5 év. :D

  • guga
    Közösségépítő

    "Kinek van még fekete-fehér tévéje, vagy ugyanaz a férje, felesége?"

    Fekete-fehér tévém tényleg nincs. Már feleségem sincs, mert Isten magához szólította több, mint 32 év házasság után. Ha nem így történt volna, kéz a kézben élnénk le kimért életünket.

    Minden változik, de én úgy vélem, hogy a hűség, szeretet maradandó.
    Az írás nagyon jó, de nem osztom (mindenben) véleményedet.

    Már feleségem sincs, mert Isten magához szólította több, mint 32 év házasság után.

    Üdv! Erre sajnos nem lehet mit mondani, részvétem. Nehéz téma, kívülállóként jobb nem társalogni ilyesmiről.
    A hűségre és a szeretetre szándékosan nem tértem ki, mert nem illett a témába(számomra), ugyanis az emberiség folytonosságának az alapja. A körülöttünk állandóan változó világ arcának pedig talán az írásom.

    Azt meg nyugodtan leírhatod, hogy mi nem tetszik, engem úgy is ritkán mernek kritizálni :DDD

    köszi

  • Vakegérke
    félisten

    "Kinek van még fekete-fehér tévéje, vagy ugyanaz a férje, felesége?"

    Fekete-fehér tévém tényleg nincs. Már feleségem sincs, mert Isten magához szólította több, mint 32 év házasság után. Ha nem így történt volna, kéz a kézben élnénk le kimért életünket.

    Minden változik, de én úgy vélem, hogy a hűség, szeretet maradandó.
    Az írás nagyon jó, de nem osztom (mindenben) véleményedet.

  • TexT-BoY
    addikt

    Előszöris tetszett az irás, a jó vizuális fantáziám által átéltem egy szeletet az életedből. Köszönöm.
    Külön köszönöm hogy nem tömted most tele a fejemet a Bibliával és a zsoltárokkal, félve kezdtem bele az irásba hogy mikor szakitod meg a sztorit egy-egy idézettel, örömmel konstatáltam hogy a végére szántál csak párat.

Új hozzászólás Aktív témák