2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Pipafüst

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Pipafüst Az ember törekszik állandósult dolgok létrehozására, de hiábavaló. Évekkel ezelőtt...

[ ÚJ TESZT ]

Pipafüst

Az ember törekszik állandósult dolgok létrehozására, de hiábavaló.
Évekkel ezelőtt tudatosult bennem, hogy ne tulajdonítsak értéket semminek, amiről kijelentik, hogy örökérvényű.
Család, munkahely, ország, művészeti alkotás, épület, emberi kapcsolatok.

Még 95 tájékán írtam egy humoros párbeszédet egy amnéziás férfi és egy elmeosztály szakápolója között. Nem sokra emlékszem belőle, lakótelepi lakás ajtaján kopogott be az amnéziás és a szakápoló kérdezte, hogy
- ki az?
- nem tudom.
- hogy, hogy nem tudja? Ki maga?
- nem tudom, tényleg nem tudom, kérem segítsen, nem emlékszem semmire.
- hogy engedjem be ha azt sem tudja ki maga?

Ennyire emlékszem belőle, 3 oldalas írás volt s mikor megmutattam a nejemnek folyt a könnye a nevetéstől, hogy milyen hülye vagyok, hogy lehet ilyesmit kitalálni?
Az írást sok másikkal együtt kiírtam cédére és gondosan eltettem. Azóta is ott van
Azaz fogalmam sincs, hogy hová lehetett az a lemez, pedig nagyon vigyáztam rá. Rengeteg fontos dolog volt rajta, mail címek, a még akkori kiwis netkapcsolatom belépője és sok doksi, fotók, beszkennelt családi blablák.
Nagyon fáj, hogy eltűnt.
De menjünk vissza rögtön az elejére, minden azzal kezdődött, hogy megszülettem, mármint számomra. A valódi kezdetet nem ismerem, Biblia írja, hogy teremtette, de nem voltam ott.
Meg az is, hogy Isten mit csinált a teremtés előtt, amikor még nem volt mennyország, Jézus meg föld, meg világegyetem. Világos, hogy Isten a végtelenben létezik és de…
Az összes megteremtett dolgok, lények előtt csak lebegve unatkozott a semmiben vagy önmagában?
Ezekre nem is fontos választ találni, mert nem lennénk boldogabbak és elégedettebbek tőle ha pontos ismeretre tehetnénk szert.
Az emberi tudás az utóbbi száz évben rohamosan megnőtt és okosabbak lettünk vagy boldogabbak? Röhej az is, amikor a pápa imádkozik a világbékéért. Miért nem mindjárt azért imádkozik, hogy múljanak el a hegyek? Vagy, hogy mindenki gazdagodjon meg és soha többé ne kelljen dolgoznia senkinek? Igen ám, de ha a gazdagnak nyaralni támad kedve ki viszi ki a reptérre, ki adja el neki a repjegyet, ki szolgálja ki és ki vezeti a repülőt? Mivel már mindenki meggazdagodott és senki nem hajlandó dolgozni, paradoxon, a rendszernek annyi.
Na, úgy hogy világbéke sem lesz soha.
Nem olvas Bibliát? Leírták világosan, hogy nép népre támad és a végén maga Isten elpusztítja a földet. Most akkor vagy Istenben nem hisz, vagy tud róla, de nem akarja elhinni, hogy igaz pehhheheee

Mindjárt a születésem után nevelőszülőkhöz kerültem, onnan másikokhoz és még kollégiumba is. A kollégiumban összeszoktam a társaimmal és állandósulni látszott.
Családias, bensőséges kapcsolatok. Azóta jó nagy lótoló lettem s ha találkozom azokkal a bensőséges emberekkel az utcán, meg sem ismernek.
A szüleim elváltak, én lettem a család fekete báránya, amolyan kezelhetetlen, önfejű kamasz.
Laktam apámmal, anyámmal, megint apámmal, megint anyámmal, nagyanyámnál, nagynénémnél, albérletben de végül csak a börtönben kötöttem ki. Két hónap előzetes után, mikor már állandósulni látszott és kialakultak a zárkában a függvények, szabadlábra helyeztek.
Nem részletezem miért, nem volt többet maradásom. Kiírtam anyám ajtajára, hogy Budapestre mentem, nem jövök többet haza.
Ez csak részben lett igaz, mert azóta jártam többször is otthon és szerencsére mindenkivel rendeződött a viszonyom. Ez 1987-ben történt, utána behívtak katonának. Budapestről vonultam be Szentesre, rohadás egy hely volt és mivel ott is elég kezelhetetlennek bizonyultam, vezényeltek laktanyáról laktanyára (lásd: fagyos virsli).
Leszerelésem után vissza Budapestre és összebútoroztam a Katival. A kommunizmus utolsó lehelete, eufórikus állapotban az ország, ami lehetetlennek tűnt, annak most vége. Egyiptom is csak ötezer évig létezett, a római birodalom is elbukott és a náci ezer évesnek hitt uralom. Észre sem vettem, hogy elrepült négy év. Csak a balhét, amikor letérdelt elém a szájában a fizetésével és kiköpte a járdára, ordított az utcán, hogy nesze itt van, költsd amire akarod és sírt. Aztán a főnöke lakására mentünk névnapot ünnepelni és jött a hidegzuhany, az egyik szobában inflagranti az ágyon. Kiszaladt a vér a fejemből, el sem hittem, hogy ez megtörténhetett velem, velünk. Olyan állandósultnak tűnt.
Albérletből el egy másikba a Ria nénihez, aki anyám helyett anyám volt, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, sőt az egész családjával. Főzött rám, mosott és megrótt ha hülyén viselkedtem. Mikor Renátával összejöttem egy évre, Ő utasított, hogy vegyek neki karácsonyi ajándékot, mert úgy illik. Szóval akkoriban elég tapló voltam s nehezen kezelhető, akinek se gyerekszobája, se egy karácsonyi ünnep és végül Renáta se. Fülembe jutott, hogy titkon találkozgat az előző hapsijával. Szakítottunk, fárasztó volt a süketelése és a hazugságai.
Teljesen megsemmisülve vittem le a Práter utca parkjába sétálni a Néró kutyát. Néró séééétaaa!!! Varázsszó, azóta Néró sem létezik és a tér sem. Elcsüggedten néztem fel az égre, hogy mikor lesz ennek vége?
Akkoriban az elműnél dolgoztam, mint villanyszámlás. Róttam a lépcsőket, nyomtam a csengőket és irigyelve szagoltam a levegőbe a feltárulkozó ajtók mögött. Rántott hús, széles derekú háziasszonyok, ahogy ráripakodtak a siserehadra, hogy emísssz mán innen. Mosópor, tévé hangosan, fűtött szobák, áporodott családok, sörösüvegek, előszobában feltornyozott kabátok a falon.
Magányosan feküdtem le esténként, s már-már hozzá szoktam s állandósulni látszott, hogy nekem talán soha nem lesz olyan társam, akivel leélhetem az életem.
Oszt itt van ni, azóta már két pulyát dédelgetek, mindkettő égetni való, a nejem pedig pont olyan, amilyennek a férfi mellé rendelt feleségnek lennie kell.
Ria néni után laktam Szigetszentmártonban, Balassagyarmaton s végül kikötöttünk a Gizellában. A Gizellából egy idő után annyira elakartunk költözni, hogy majdnem beleőrültünk. Négyünknek nagyon kicsi volt az egyszobás garzon. Kínunkban vettünk egy telket Kulcson, rajta kicsi házzal s boldogan ordítottuk az égre, hogy teleeeeek…
A Gizellában lehúztunk tíz évet, nem ejtettem egy könnycseppet sem, amikor költöztünk, rég letettünk róla, hogy sikerülhet s most itt vagyunk Bánkon.

De vissza Gyulára a haverjaimhoz. Böce, Csiga, Robi és én a Zvoló (guga). Szétválaszthatatlanok voltunk, állandóan együtt lógtunk. Miután Pestre költöztem még tartottuk a kapcsolatot, leveleket írtunk egymásnak és küldözgettem nekik csomagot. Ritka kiadású Pink Floyd lemezeket, vagy a legbrutálabb metal albumokat.
Aztán elkopott a kapcsolat, évekig szünet.
Gondoltam leugrom Gyulára és megnézem Csigának azt a hülye fejét. Nem tudom hány év telt el, hogy nem találkoztunk. Kérdeztem merre van? Abba az utcában kézbesíti a leveleket.
Megálltam egy háznál, ahol nyitva volt a kapu és oda volt támasztva a kerékpárja a nehéz szatyrokkal, küldeményekkel.
Mikor kilépett a kapun és meglátott, rezzenéstelen arccal, röhögve kérdezte, hogy na mi van te fajankó, megint itt vagy?
Ilyenek voltunk, annyira összenőttünk, hogy ez is belefért, csapkodtuk a térdünket a nevetéstől és gyorsan elmentünk sörözni egyet.
Mikor még együtt lógtunk négyen, akkor a Sönné kocsmájába jártunk, ahol 100 forintból úgy belehetett állni, hogy nem találtuk a kijáratot. 12 Ft. Volt a deci rozsdás, ami fél vegyes és fél kevert elegyét alkotta. Ültünk az asztalnál négyen és törzsvendégnek számítottunk, az egész kocsma minket figyelt és nyerített rajtunk ha beszéltünk. Azt hittem soha nem lesz vége.
Mindenkinek volt pipája és finom dohánya, rumos Borkum, vaniliás, mindenkinél más.
Tömögettük a pipát és eregettük az illatos füstöt, vedeltük a sört és tervezgettünk terveket, ami azóta mind füstbe ment. Böce és Robi fogadott, hogy az AC/DC 2000-ben már nem fog létezni. Szerződésben foglalták az állításaikat és lepecsételték, mi meg a tanúk. 2000-ben a gyulai vasútállomáson kellett volna találkozniuk, emlékeztek rá, de elmaradt. Böce már családapa volt és lusta is, francnak sem volt kedve leutazni Gyulára.

Szóval minden állandósultnak látszó dolog széthullik a szemem előtt. Hírességek házasságai, az álompár, majd a bírósági per. Leégett a Népstadion, meghalt Jimmy is, lebontották a Lenin tribünt, megszűnt a kedvenc kocsmám, a semsi is bezárt és úgy alakult, hogy minden és mindenki más felé vette az irányt. Azt látom, hogy egyik nap még örül egy új telefonnak, kis idő múlva meg eldobja, van már jobb is. Kinek van még fekete-fehér tévéje, vagy ugyanaz a férje, felesége? Nehéz ügy ez az állandósítás, még a politikai rendszerek is elcsúsznak egy morzsán. Windows-t is állandóan újra kell telepíteni, kocsit újra tankolni, a befőtteket is megesszük, hiába tettük el, macskám sincs sehol, még az árnyéka sem maradt itt.

Én itt bánkon arra jutottam, hogy újra pipára gyújtok. Vettem egy csomag Borkumot, egy pipát is Royal Dutch, tömőt és kiálltam a teraszra a régi idők emlékére. Eregettem a hidegben az illatos füstöt és néztem, ahogy szétoszlik és semmivé válik.
Sokszor olvastam már azt, hogy ne gyere a vallással, Bibliával, Istennel, mert eljárt felette az idő, ma már ma van, egy új kor, most már birtokában vagyunk a tudásnak. Lejárt lemez és nem ártana felébredni végre.
Az ember vágyik a halhatatlanságra, tudósok kutatják, hogy miként juthatnának el az örökké való létre Isten nélkül. Az ember ha valamit létrehoz, megálmod, felépít azt az örökkévalóságnak szánja, legalább is reménykedik benne, hogy sokáig megmarad.
Egy ideje már belenyugodtam, nem tulajdonítok értéket semminek, amiről kijelentik, hogy örökérvényű.

Zsolt. 90.2
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Jak. 1.17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.