Egyébként az a szar, hogy ezzel nem fognak elérni semmit. Csak azzal lehet elérni eredményt, ha konzekvensen mindig megbüntetnek bizonyos cselekedetekért. Elég, ha csak kicsit, de mindig, rendszeresen, konzekvensen. Mert hogy az leszoktat arról a bizonyos cselekedetről. És ugye abban egyetértünk, hogy végeredményben az lenne a cél, hogy ne legyen annyi szabálysértés, és nem az, hogy minél több lét szedhessünk be?
A néha-néha k nagy büntetés semmire nem visz, csak arra, hogy az emberek keressék a kiutat - a kenés a kiút, nincs más -, vagy fellázadjanak. Szóval szerintem ez kurvára nem ér így semmit. Matematikailag nem nőtt meg ezzel az esélye annak, hogy valakit elkapnak, viszont, akit elkapnak, azt jól megb@sszák. Ki fogja tudni azt kifizetni jobban? Az, akinek sok léje van, vagy az, akinek kevés? (Költői kérdés.) Darabra hány pénzeszsákot fognak megbüntetni, és hány kisembert? Elég, ha csak az arányokra gondolunk: mivel sokkal kevesebb pénzeszsák van, mint kisember, sokkal kevesebb pénzeszsák fog szívni, mint kisember.
És - hogy visszakanyarodjak az eredeti kérdéshez - hány pénzeszsák fog abba belerokkanni, hogy kifizeti a 300k-t, és hány kisember? Szóval ez itt alapvetően van elrontva. A pénzeszsáknak az se gond, ha esetleg fél évig hurcoltatni kell magát az egyik sameszával, mert elvették a jogsiját - ha elveszik egyáltalán -, míg a kisemberek jelentős részének felkopik majd az álla, ha elveszik a jogsiját.
Megoldás: "mindenhova" (szóval sok helyre) automata trafipax kell, a forgalmas kereszteződésekben állandó rendőri jelenlét, hogy lehessen tudni, hogy _biztosan_ megbüntetnek, ha hülye vagy. (Ha ezeken a pontokan szocializálódsz, máshol sem leszel hülye, mert megszokod a normális viselkedést.)
Ugyanakkor megfelelő, polgári felügyeletű (ombudsman-like) ellenkontroll is kell, aminek valódi joga van az indokolatlan közlekedési táblákat leszedetni, a nyilvánvalóan szabálytalankodásra _kényszerítő_ útszakaszokat kivetetni a büntethető területek közül, stb. (A büntetésből befolyó összegekből ezeket a szakaszokat kellene első sorban rendezni, hiszen végeredményben az lenne a cél, hogy egyre jobb legyen a közlekedés, és nem az, hogy minél több bírságot szedjünk be, ugye?)
Máshogy ez nem megy. És ez nem teoretikus, mert van hely, ahol így működik.
40 éve csillagász akartam lenni, de kiderült, hogy színtévesztő vagyok, így nem lehettem. Az élet furcsa fintora és öröme is egyszerre, hogy mióta emberi lelkekkel és tudatokkal foglalkozom, megtaláltam a sötétségnek azt a fokát, amit csillagászként sose tudtam volna testközelből tanulmányozni.