Új hozzászólás Aktív témák

• #316 talmida Közösségépítő guga #298

  Új Válasz 2009-10-23 06:23:48 #316

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  talmida

  Közösségépítő

  válasz guga #298 üzenetére

  Igen, amikor hazalátogatok, akkor ráérősebb vagyok. Az említett eset is ilyenkor történt. Gyalog bejártam egész Mátyásföldet és Sashalmot...gyerekkori emlékeim színterét. Na, nem egy nap alatt. Minden utcát megnéztem, minden változást, új tetőt, kerítést megcsodáltam, kutyát, macskát észrevettem. Ha azok a bizonyos köszönést nem fogadó esetek nem a mi utcánkban estek volna meg, akkor egy szót sem szóltam volna, mert tényleg "nem normális" (?), ha valaki "idegeneknek" is köszönget. Elvégre ez nem Anglia!

  Viszont London külvárosában egyszer a házigazdáinknál korábban érkeztünk a barátaink házához, s amíg ők is hazaértek, addig mi az utcán föl-alá sétálgattunk fáradtan, lógó orral. Egy-pár ember kutyát sétáltatott, mások kocogtak, futottak stb. Nagyon váratlanul ért, amikor az egyik hölgy nagyon kedvesen ránk köszönt és egyben az időjárással kapcsolatos véleményét is megosztotta. Akaratlanul is mosolyogni kezdtünk, amitől a fáradtságunk is enyhült.

  Egy másik gyalogos is ránk köszönt, plusz egy kérdéssel is megtoldotta a barátságos közeledést.. Megkérdezte, hogy túristák vagyunk? ..És ezzel el is kezdődött az beszélgetés, ismerkedés. Kiderült, hogy ő a barátaink legjobb barátja. Rögtön behívott bennünket a lakásába egy teára és egy kis pihenésre. Elfogadtuk, és közben nem győztünk csodálkozni ezen a közvetlen, családias, angol módin. A hiedelemmel ellentétben Angliában egyáltalán nem hűvös fogadtatást kaptunk --még az idegenektől sem--, hanem baráti ölelést.
  
  Hát, ezt bizony még tanulni kéne kis hazánkban. Mondjuk én már annak is örülnék, ha az utcánkban vissza köszönnének.

Új hozzászólás Aktív témák