Ma lovagolni megyek, annak ellenére hogy tiltják! Nehogy már más mondja meg mit tegyek?
Hopsz, lehet, még se volt jó ötlet. A meseszép táltos lecövekelt az út közepén bandukoló sün előtt, lévén a tüskésnek elsőbbsége. Nem kicsit repültem, évszázados, dúslombú fa fogott fel... Sose fogom elfelejteni e helyet, szerintem a fa se...
Oda néhány fogam! Most hogy megyek az esti bálba???
Így nem fog velem táncolni álmaim hercege!!! Hogy fogom elcsábítani, férjül fogni?!
Most jut eszembe, a sámán még segíthet! Vagy elmegyek remetének. Esetleg megszököm, úgyis untatott a protokoll, az etikett, a bájolgás, a hamis-fals mosolyok. Egy ilyen este után nem győzöm reggelig kapargatni az ajkaimra ragadt bájmosolyt.
Azt hiszem, inkább a sámánnál maradok, míg a fogaim vissza hókusz-pókuszolja, addig is hallgatok rengeteg mesét, a herceg pedig majd vár, ha meg nem vár, akkor nem is ő álmaim hercege. Amúgy se vagyok oda a fennhéjazó, ócska szövegéért. Sokkal figyelmesebb és tetszetősebb a lovász! Hm... nem is olyan rossz ötlet.

Ha játék, legyen játék.

Én nem tudok a sorok között olvasni, viszont nem is írok oda.