Új hozzászólás Aktív témák

  • Landsmann

    addikt

    Mint korábban szóba került, van az a fránya bigyós óra, ami ráadásul nem is 24 órás. De ettől függetlenül szereti, ha azonos időben fekszik le az ember. Nem jó a se túl, se későio lefekvés. Én is tapasztalatból tudom. Mikor a szakmunkásba jártam, 4:30-kor keltem, mert 5:20-kor ment a busz. 60 km zötykölődés után iskola, aztán hazafelé indulás 14:10 vagy 14:40-kor. Érkezés 15:50 vagy 16:15-kor. Ezután némi zabálkás, tanulás következett. Persze ez így elég fárasztó. A buszon alvás reggel, délután. De legrosszabb a rggel fél ötös felkelés volt. Egy időben már olyan fáradt, álmos voltam egész nap, hogy este 7 órakor lefeküdtem. Hogy mi lett az eredmény? Még nagyobb fáradtás és álmosság, mint azelőtt. Olyan éjfél körülre kialudtam magam, aztán egy órányi hánykolódás, majd újabb alvás. Igen ám, de fél ötkor olyan fáradt voltam, mintha nem is aludtam volna semmit. Kikísérleteztem és azt találtam, este 9 és fél tíz között volt az ideális lefekvési idő. Ekkor voltam a legpihentebb napközben.

    Szóba került korábban az álmodás is. Épp pár napja olvastam valamiben, persze már nem először, hogy akkor emlékszünk vissza az álmunkra, ha közben, vagy közvetlenül utána felébredünk. Éppen így jártam hajnalban. Telefonom prüttyögött, hogy lemerült az akku. Erre ébredtem és az éépen akkor folyó álomra emlékszek.
    Olyan is van, hogy akkor ott ébredéskor emlékszünk az álomra, de reggelre már nem. Azt tudjuk, hogy álmodtunk, de a történetre nem emlékszünk. Aztán teljesen váratlanul, nappal, akár több nappal később is, valamiről beugrik az álom története.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés