Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    félisten

    válasz danih #21 üzenetére

    Köszönöm az ajánlatot. Ha arra járok, és lesz nálam pénz, beülök egy fatányérosra. :)

    Részemről kimarad a félárú csütörtök.

  • Vakegérke

    félisten

    válasz Crystalheart #10 üzenetére

    Én sem sűrűn voltam étteremben, elhiheted. Mármint fehér abroszos, pincéresben. Önkiszolgálóban már annál inkább.

    Frankó étteremben '76-ban voltam utoljára. Feleségemmel ünnepeltük meg az egyéves házassági évfordulónkat. Fatányéros, félédes bor, bőséges jatt.

    Ami pedig azt illeti, ellenpéldám is van, ami a "nevetséges adag sok lóvéért" dolgot illeti.
    Győrben átvettem az új munkaeszközömet, egy Robur tehergépkocsit. Hazafelé autózva nem az autópályán mentem, hanem Veszprém felé, hadd fusson a szekér, járódjon be a motor.
    Egy kis faluban megálltam a mit tudom én már minél, talán étteremnél, én legalábbis annak nevezném, habár a bent tartózkodók kivétel nélkül ittak, senki sem evett.
    Leültem egy üres asztalhoz, a pincér már ott is volt, és én közöltem vele, hogy éhes vagyok, hagymás rostélyost szeretnék enni, méghozzá kenyérkével. Kólát, kávét is kérek. Kis türelmet kért, hozta a kólát, meg a szakácsot. Na, mi is az a hagymás rostélyos?
    Nem tudták. Finnyás úri belemre nem voltak felkészülve, és úgy tűnik, arrafelé nem volt odáig ismerős ez a kaja.
    Szabadkoztam, hogy nem számít, jöhet pörkölt, vagy bármi, nem számít. Már négyen álltak körülöttem, közben kijött még két konyhás nő. Belehajszoltak a kaja rejtelmeibe. Mondtam a magamét, hogy marhahús, meg hagyma, sült krumpli, de beérem párolt hússal is, csak legyen krumpli, és ha van, akkor zöldborsót is kérek.
    Ültem az asztalnál, kortyoltam a kólából, és szégyelltem magam. Egyszerűbb lett volna valami helyi cuccot kérni.
    És eljöve a nagy pillanat.
    Hozott a pincér egy akkora tányért, amekkorát még nem láttam. Volt azon minden. Egy szelet sült, egy szelet párolt hús, sült krumpli bőséggel, sült hagyma, kismillió zöldborsó...
    Kenyeret is hozott, héja levágva. Mondtam, hogy kár, mert szeretem a héját. Meg sem szólalhattam, már vitte is, és hozott kenyérkét, amelyen vágykeltően díszelgett a héja.
    Tiszta blamázs. Én, aki készségesnek, barátságosnak tartom magam, ennyire semmi vagyok egy kis faluban a helyiekhez képest?
    Nem tudtam befalni a kaját, túl sok volt. Amikor letettem a kést, villát, a kávé már ott gőzölgött előttem, a pincér pedig egészségemre kívánta a finom falatokat.
    Távoztomban nem felejtettem el megköszönni a konyhásoknak, pincérnek az értem tett szolgálataikat, és meglehetősen jó jattot adtam.

    Bocsánatot kérek a sok dumáért. :R

  • Vakegérke

    félisten

    válasz Crystalheart #8 üzenetére

    Az igazi olcsójóska nem akar sznob lenni.
    Olcsójóska, mert legyen bár több szakmával rendelkező melós, nincs megfizetve. Még jó, hogy munkája van. Asszonykája talán számolgatja az aprópénzt, hogy mit vehet holnap. Na nem nasit, csak vacsorára valót a család asztalára.
    Olcsójóska viszont lehet, hogy tudván a lehetőségről, extra melót vállalt, mert egy évben egyszer azt szeretné, hogy elvihesse családját egy étterembe.

    Tragikomédia.
    Nagyságos uraimék lenéző mosollyal veszik tudomásul, hogy prolik esznek a szomszéd asztalnál, közben nyomatják a félárú kaját. Nem kéne itt lenniük, nincs szükségük rá, de hát aki egy százasért megeszi a saját...
    Csórikáim pedig boldogok is, meg nem is. Kirúgtak a hámból, pincér sürög körülöttük, és ha nem is laknak jól, legalább nem kell mosogatni. Spórolt pénz oda, de ugye egyszer élünk, és a gyerekek is hadd turkáljanak kedvükre a szakács remekében, talán még zene is van. Ez egy pirinyó boldogság. A "nem boldogság" pedig az, hogy érzik a megvető tekinteteket, és ha a pincérek szemétládák, akkor éreztetik velük, hogy szívességből hozzák ki a kaját, és ezért hatalmas jattot érdemelnek.
    Csórikám pedig letejel, nyomja a lóvét a pincér kezébe, míg a nagyságos úr elintézi pár piculával a dolgot, holott volna miből jattolnia.

    Csórikáék egy évet várnak, hogy megint étteremben ehessenek.

  • Vakegérke

    félisten

    válasz danih #6 üzenetére

    Értem amit mondasz, tuti van "tajparaszt" is az óccsó lakomán. Ám amit mondtam, az is megér egy misét.
    Egyébként nem ilyen látásmóddal fogalmaztad meg mondandód. Számodra a "olcsójóska wannabe sznob" volt a probléma. Ebből szűrtem le azt, hogy úgy véled, a csóringer melós nagyzolni akar egyszer egy évben.
    Tudok olvasni, csak jó, ha egyértelmű az, amit a betűk elém tárnak.

    Ezen nem fogunk összeveszni. :N

  • Vakegérke

    félisten

    válasz danih #1 üzenetére

    Ó, te jó lélek...
    Arra nem gondolsz, hogy sokan csak vegetálnak, és nem engedhetnek meg maguknak olyan dolgot, amely egyébként nem szabadna, hogy luxus legyen?
    Egyetlen nap egy évben, amikor a kisember is beülhet családjával egy étterembe, és arról álmodozhat, hogy ő most tehetős, lóvé nem számít.

    Nagyon nem látod az "olcsójóskák" tragédiáját. :(

    Tudod mit? Mondok mást. Még az is lehet, hogy olyanok foglalnak előre asztalt, akiknek ugyan telik rá minden nap, de most azonos pénzért duplán, vagy féláron zabálhatnak.

Új hozzászólás Aktív témák