Új hozzászólás Aktív témák

• #32 proof88 addikt Poll Tamás #30

  Új Válasz 2010-06-23 18:10:26 #32

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  proof88

  addikt

  válasz Poll Tamás #30 üzenetére

  Egyébként egyáltalán nem kell szégyellned a csajos dolgot. Nekem 18 évesen volt az első barátnőm és neki is én voltam az első. Nem bánom, hogy nem volt korábban barátnőm, csak azt bántam, hogy miért nem sikerült 18 év alatt egyszer sem korábban megismernem. Van időd még. Nyugi. Ez nem sablon duma.

  Sajnos az apus dologgal kapcsolatban nem igazán tudok mit mondani. Nekem 4 évvel ezelőtt halt meg, és nem tudom mit jelent egészen pontosan az, hogy feldolgozni valamit, de asszem ez olyan amit még mindig nem dolgoztam fel vagy nem tudom. Igazából rövid ideig éltünk együtt apa+anya+én, mert nekik nézeteltérésük volt egymással sokszor, de én mindkettejüket szerettem. Igazából 7 éves koromtól már anyámmal éltem, apám külön élt, a saját házában. Ott laktunk rövid ideig, de ugye nézeteltérések ... és ő ott akart maradni, szal nem akart Pesten velünk élni, de mondom anyám már nem is akart, mikor visszaköltöztünk Pestre. Szóval 7 éves korom óta csak látogatott, általában hétvégente, volt amikor elvitt magához és ott voltam hétvégén, szerettem nála is lenni. Megmondom őszintén, én egy iszonyatosan tutyimutyi alak voltam 18 éves koromig, és egyszerűen számomra felfoghatatlan, hogy mennyire érdektelen voltam apámmal (meg sok más dologgal) kapcsolatban. Középsulis koromban nem nagyon érdekelt már, úgy voltam vele hogyha jön, akkor jön, ha nem akkor nem. Én meg ritkán mentem le hozzá falura.
  Aztán ő rákos lett, amit egyébként először nem is mondott el nekünk, meg másnak se, csak hát ugye egy idő után feltűnik a dolog ... Mindegy, a lényeg hogy 59 évesen meghalt, akkor voltam 18. Most vagyok 22, és annyira fáj ezekre a dolgokra gondolnom, meg sok témánál előjön... pl a jogsi ugye, fingom nincs róla, hogy apám hogy vezetett, mert azt tudom hogy sokszor vezetett, de semmire nem emlékszem másra. Nekem már megvan a jogsim, de egyszerűen katasztrófának érzem, hogy nem tud beleszólni, tanácsot adni, azt sem tudom hogy ő mennyire volt oda az autókért, áhh ... Milyen zenét szeretett ... Bizonyos dolgokról képtelen voltam régen beszélni vele, pedig most egy rakat dologra kíváncsi lennék, amit tőle szeretnék hallani, az ő véleményére lennék kíváncsi, stb. Szerencsére azért vannak emlékeim, még 8-9 éves koromból is, és ez jó, csak hát egyszerűen nem vagyok képes beletörődni, hogy bizonyos dolgokat soha a büdös életben nem fogok tudni megbeszélni apámmal, mert már nincs. Meg hát valljuk be azt is, hogy kicsit szar alak voltam vele szemben sokáig. De most már nem tudok mit tenni.

Új hozzászólás Aktív témák