Ez a hozzáállás a régebbi windows-on szocializálódottaknál szokott jelentkezni. Ilyenkor szokott előkerülni, hogy a nagy felbontáson picik a dolgok, pedig a felbontásnak semmi köze a látható mérethet. Eddig úgy tűnik, hogy win 10 alatt már elég jól megcsinálták a skálázást, csak azok a programok nem használják ki a részleteket, amelyek saját surface-re renderelik a látványukat és azt képként teszik ki.

A notikban is elterjedt 1366x768 botrányos és visszalépés. Korábban már legalább 1280x800 volt a jellemző, de a netbookok idején behozták az 1024x600 és 1366x768 felbontásokat, amiből aztán a 15 colos olcsóbb gépekre is átragadt. Sok program gui-ja nem fér ki rendesen ilyen logikai felbontás mellett. Ez tabletként is harmatos.

A régebbi programokkal való kompatibilitás miatt persze ideálisabb lenne a logikai felbontás mellett annak egész számú többszörösét használni, pl 2560x1600 esetén 200% skálázással a logikai felbontás 1280x800. Amelyik program ki tudja ezt használni, abban kétszer részletesebbek az elemek (pl képek, videók), ami nem tudja kihasználni az meg 2x2 pixelt használ 1 logikaihoz és pont úgy néz ki, mintha kis felbontású kijelzőn futna 100% skálázással.

De például az 1920x1200 150% skálával logikailag 1280x800-at ad, ami nem néz ki rosszul, egy picit homályosabb a rosszul skálázódó programok képe, de ami már támogatja, ott a méret is jó és a részletesség is jó. Játékok esetén pedig, ha lehet állítani a renderelés felbontását, akkor szintén vissza lehet váltani kisebb részletességre androidon is.

A vakergér szerintem pedig pont az akinek rossz a szeme és megpróbálja megmagyarázni, hogy nem látható a különbség a hidpi és a lowdpi kijelzők között. Meg persze önigazolás, hogy miért volt jó a lowdpi-t venni. A jót könnyű megszokni, utána már elég feltűnő a rosszabb elé visszaülni.
Aki például távolra lát élesen és olvasáshoz akár olvasószemüvegre is szüksége lehet, az valóban nem képes látni a közeli részleteket.