2. Fórumok
  3. LOGOUT reakciók
  4. borg25: Kit érdekel jobban, hogy mi van az emberben? Facebbokot vagy az illetőt?

Új hozzászólás Aktív témák

  • Gargouille Gargouille őstag
    #20
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Gargouille
    Gargouille
    őstag
    válasz Geri Bátyó üzenetére #19

    Ugye onnan indultunk el, hogy a lelkizés "nem bátorság kérdése" és "belénk van kódolva, hogy ne is tegyük". Én erre mondtam azt lényegében, hogy szerintem ez nem egy "ösztön" ami belénk lenne kódolva. Az általad felsoroltakkal szembe lehetne állítani, hogy a lelkizésre igenis igény volt mindig, például még a legnagyobb hadvezéreknek, uralkodóknak is szükségük volt bizalmasokra, akikkel megoszthatták a belső vívódásaikat.

    Az ember pedig szociális, társas lény, alapvető része az emberi mivoltunknak és a civilizációnak is, hogy az érzéseinket, gondolatainkat megosztjuk egymással, lényegében ez az alapja a nemzetek, társadalmak és közösségek létrejöttének is.

    A másik fele, hogy mit értünk pontosan "lelkizés" alatt. Mert ha mind a ketten ugyanarra gondolunk, akkor tartom az állításomat, de ha esetleg te valamilyen a felületes "picsogásra", panaszkodásra stb. gondolsz, akkor igazat kell adnom neked. Én a "lelkizés" alatt azokat a mély beszélgetéseket értem, amik általában egymáshoz közel álló emberek között szoktak időnként megtörténni, amikor valaki őszintén feltárja a másik előtt, hogy mi dolgozik benne, a másik pedig ezt képes befogadni és ugyanezen a szinten reflektálni rá. Sokszor az ilyen beszélgetések során tudja az ember is megérteni önmagát, amikor megfogalmazza és kimondja azt, ami belül van.

    "Ez is vezethet kettősséghez, hogy valakitől elvárják, hogy segítséget kérjen és kibeszélje magából a dolgokat, miközben ő nem érez erre semmiféle késztetést."

    Azt gondolom ez megint egy másik helyzet, mert - ebben egyetértünk - senkit nem lehet arra presszionálni, hogy akarata ellenére kiöntse a lelkét. Ez nonszensz. Aki ilyesmit vár el a másiktól a szimplán ostoba.

  • Geri Bátyó Geri Bátyó addikt
    #19
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Geri Bátyó
    Geri Bátyó
    addikt
    LOGOUT blog
    válasz Gargouille üzenetére #17

    Ja, akkor ez a gond. Ez nem ideológia, hanem egy sokak által tudományos tényként kezelt dolog. Nyilván, mivel nem vagyok járatos a genetikában nem tudom megerősíteni, de rengeteg írás foglalkozik ezzel.
    A hűtlenség pedig azért kamu, mert az emberelődök már évmilliók óta nagyjából a ma is ismert családmodellt alkalmazták - mivel jóval hatékonyabb így az utódok felnevelése - tehát ott valószínűleg már nincs genetikai magyarázat.
    Innentől fogva az van, hogy a társadalmi elvárásokkal és a beléd nevelt dolgokkal szembe tudsz szállni, de a genetikával nagyon nehéz. Ez is vezethet kettősséghez, hogy valakitől elvárják, hogy segítséget kérjen és kibeszélje magából a dolgokat, miközben ő nem érez erre semmiféle késztetést. Hogyha mégis megteszi, az kontraproduktív lehet.
    Sajnos jelenleg mindkét jelenség előfordul, tehát az is, hogy ha valaki "lelkizik", akkor férfiatlannak tartják és az is amit az előbb írtam.

  • UnA UnA Korrektor
    #18
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    UnA
    UnA
    Korrektor
    válasz Gargouille üzenetére #17

    Lehet szép elméleteket alkotni, de a nemi különbségek egy ponton mindenképpen megmaradnak ;)

  • Gargouille Gargouille őstag
    #17
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Gargouille
    Gargouille
    őstag
    válasz Geri Bátyó üzenetére #16

    Nem csak azt néztem, de a többit csak egyfajta ideológiagyártásnak éreztem "magyarázandó a bizonyítványt". Bizonyára meg vannak az evolúciós és szociális alapjai ennek a "mácsóskodásnak", de azt gondolom, hogy egyrészt attól vagyunk emberek, hogy képesek vagyunk meghaladni az állatvilágból velünk maradt zsigeri ösztönöket, másfelől gondolkodó emberként ugyanígy képesnek kell lennünk felülbírálni és meghaladni a rossz szociális mintákat is.

    Picit ez a magyarázat nekem arra hajazott, mint amikor valaki a saját hűtlenségét próbálja azzal mentegetni, hogy de hát belénk van kódolva, hogy minél több nősténnyel kell párosodni, nézzük csak meg az állatoknál is így van stb... miközben ez nem más, mint a felelősség nem vállalása, ergo gyávaság. :)

  • Geri Bátyó Geri Bátyó addikt
    #16
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Geri Bátyó
    Geri Bátyó
    addikt
    LOGOUT blog
    válasz Gargouille üzenetére #14

    Ejj, ne csak az első mondatot nézd. :N

  • Graphics Graphics Jómunkásember
    #15
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Graphics
    Graphics
    Jómunkásember
    LOGOUT blog
    válasz Gargouille üzenetére #14

    Pontosan.

  • Gargouille Gargouille őstag
    #14
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Gargouille
    Gargouille
    őstag
    válasz Geri Bátyó üzenetére #12

    "Talán furcsának fogod találni, de a lelkizés nem bátorság kérdése."

    Igazából de, nagyon is az. Már amennyiben nem valami felszínes picsogást értesz alatta, hanem őszinte mély kitárulkozást. Sok férfi pedig igazából azért mondja ezt "nyálasnak" és kerülendőnek, mert félnek sebezhetőnek látszani, ugyanis pont ahhoz kell a legnagyobb bátorság, hogy megmutasd magad és vállald például a gyengeségeidet is egy másik ember előtt. Erre általában pont a lelkileg erős férfiak szoktak inkább képesek lenni, akik nincsenek rászorulva a férfiasságuk folyamatos demózására. Szerintem.

  • 8th 8th addikt
    #13
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    8th
    8th
    addikt

    A facebookot két dolog érdekli. Az a pénzzé tehető adathalmaz amit begyűjt a userektől meg a reklámbevétel. Semmi más. Hogy terrorista csoportok zárt csoportokban szervezkednek vagy, hogy köcsög pedofilok csoportokba tömörülnek cukiberg szemétdombján az nem gond. A pénz legyen meg, az a lényeg.

  • Geri Bátyó Geri Bátyó addikt
    #12
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Geri Bátyó
    Geri Bátyó
    addikt
    LOGOUT blog
    válasz borg25 üzenetére #11

    Talán furcsának fogod találni, de a lelkizés nem bátorság kérdése. Genetikailag belénk van kódolva, hogy ne tegyük. Már a majomősöknél is a hímek vadásztak, harcoltak a többi törzzsel, vagy a törzsön belül a dominanciáért. Nem mutathattál kifelé semmi mást, csak erőt, vagy véged volt. Még az őskori matriarhális társadalmakban is a férfi szerepe az volt, hogy erőt mutasson. Amúgy meg ez abból a szempontból is befolyásolta a gondolkodásunkat, hogy a hímeknek mindig csak 1 dologra kellett figyelni, de arra maximálisan, mert az élete múlt rajta, ugyanakkor a nők több dologra is figyeltek egyszerre, mert ott az volt az előnyös és nem kellett maximális figyelem.
    Ráadásul a modernebb korokban (ókor és utána) már a társadalom és a nevelés is átvette ezt a felosztást, tehát amikor a körülmények adottak lettek volna a változásra, a nevelés vette át a genetika szerepét.

  • borg25 borg25 senior tag
    #11
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    borg25
    borg25
    senior tag
    válasz Geri Bátyó üzenetére #4

    Férfiatlannak tartjuk a lelkizést, pedig ha belegondolsz ahhoz kell igazi bátorság, hogy kiadd magad, megmutasd, hogy sebezhető vagy. Van egy-két barátom aki alkalmas lenne erre, még belőlem hiányzik a nagyobb nyitottság, és hogy jó hallgató legyek.
    Hú arról is akartam írni, hogy igen, a férfi megoldást és tanácsot akar adni, pedig tényleg paradox módon, ilyenkor nem tanács, hanem kuss kell, és mélységes együttérzés. De ezt csak akkor fogod tudni, ha te is belebotlasz abba, hogy tanácsot akarnak neked adni, mikor egyszerűen csak megértést és elfogadást szeretnél.
    Mi pedig férfiak nyomjuk a jótanácsot. Pedig ha a gyerekünk jönne oda sírva, hogy elesett, akkor nem azt mondanánk, hogy be kell kötni a cipőt, miért nem néztél szét, hanem átölelnénk, hogy tudassuk, hogy tudjuk, hogy fáj.

    (#5) totron
    Mélyebb, nyugodtabb, érzelmesebb, bátrabb. Felelősségteljesebb, célratörőbb. Megértőbb. Kevésbé manipulálhatóbb. Örömtelibb. A reklámokra kevésbé fogékony, mondanám, hogy immunis, de lássuk be, az nem lehetséges, a sulykolás, az sulykolás. De a közösségi média időrabló dolgaira immunis, arra használja amire való: kapcsolattartás, információ szerzés/megosztás, munka.

    #6) UnA
    Szerintem abban érdekelt, hogy azzal, hogy azt mondja, hogy akinek ő megjeleníti a hirdetést, az igen nagy valószínűséggel rá is harap, és ezért magasabb árat kérjen el. Mondhatja, hogy te állítottad be rosszul, hogy kinek jelenjen meg, és ezért nem működött, de a potenciális vevő minél jobb profilozása az ő feladata.

    #7) Gargouille
    Egyetértünk. Milyen jó megfogalmazás az elég :)

  • hcl hcl titán
    #10
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    hcl
    hcl
    titán
    LOGOUT blog
    válasz borg25 üzenetére #9

    "Már nem is tudom, hogy hol hallottam, de a megosztásokból, vagy a nyomkövetésből azt is tudja a face, hogy aktuálisan milyen lelki állapotban vagyok. "
    Főleg, ha bekattintod, mert amúgy pl. én megosztani se nagyon szoktam dolgokat :D Heti 2-3, de pl. egy szerelős postból sok sikert kitalálni :D

  • borg25 borg25 senior tag
    #9
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    borg25
    borg25
    senior tag
    válasz hcl üzenetére #8

    Igazad van :)
    Én is úgy értettem, hogy mindennel amit megosztunk velük, azzal úgy vannak, hogy egyszer még jó lesz valamire. Másrészt igen, a profitjukat akarják maximalizálni, ahhoz meg az kell, hogy minél több hirdetést adjanak el, és darabonként minél magasabb áron. Ez utóbbi miatt gondolom, hogy magasabb áron tudja értékesíteni, ha azt tudja mondani, hogy hé, én erős potenciális vevőt hozok, nem csak reklámot jelenítek meg.
    Már nem is tudom, hogy hol hallottam, de a megosztásokból, vagy a nyomkövetésből azt is tudja a face, hogy aktuálisan milyen lelki állapotban vagyok. (Gondolom izgatja, hogy depisen hátha vásárolok egy vigasz cipőt.)
    Egyszerűen megdöbbentett az az ironikus gondolat, hogy lehet, hogy a facet jobban érdekli az átlag ember, mint az átlag embert. Az a szörnyű benne, hogy az előbbit a profit miatt, az utóbbit pedig annak ellenére nem érdekel, hogy nagy mértékben megkönnyítené azt, hogy boldog legyen.

    (#2) Graphics
    Egyetértünk, ezt tényleg sokkal könnyebb mással. Minimum azért, hogy megadja a kezdő lökést. Már az is sokat segít, ha halljuk a másik történetét, jót, vagy rosszat. Sokszor magamra ismertem benne, vagy elgondolkodtatott. Vagy általa fedeztem fel új dolgot magamban.
    Régen sokat mondogattam, hogy az élet olyan mint egy kirándulás: Nem az a cél, hogy eljussunk a célba, hanem, hogy végig menjünk rajta, és megnézzünk minden fűszálat, ha kedvünk szottyan térjünk le az útról, fedezzük fel a világot, merjünk letérni. Szánom azokat, akik úgy kirándulnak, hogy csak az lebeg a szemük előtt, hogy már mikor érnek fel a csúcsra/célba. Ők lemaradnak a túráról.

    (#3) ergoGnomik
    Ahogy (#7) Gargouille írta: Egy részüket tényleg nem érdekli kik is ők. nem látják az értelmét, félnek. A félelem remekül terel vagy megvakít. De hogy nincs szükségük rá? Ezt kétlem. Mélyebb lesz tőle az ember. Meg merem kockáztatni, hogy a felnőtté váláshoz is hozzátartozik, hisz csak azért tudok felelőséget vállalni, amit legalább részben ismerek.
    Pont hogy a lelkükben lévő rosszal kell szembesülnijük. Van pár dolog az életemben amire egyáltalán nem vagyok büszke. Nem részletezném. Amíg elítélem magam miatta, titkolom, addig bennem van. Kicsinyít. Sokáig csak azon a szemüvegen keresztül tudtam látni magam, fájt, ráadásul a múltat nem lehet megváltoztatni, azt csak elfogadni lehet. Most ott tartok, hogy igen, az is én voltam, nem mondhatom, hogy azért tettem, mert belső gyermek, bizonytalanság, bármi. Mármint mondhatom, de bármi is volt a körülmény, az akkor én voltam, és ezen nem változtathatok. Amin változtathatok, az az, hogy fejlődőm, hogy újra ne kövessem el azt a hibát. De ehhez pont az kell, hogy szembenézzek a legsötétebb oldalammal, és azt mondjam az is én vagyok, voltam, és megbékéljek ezzel.

  • hcl hcl titán
    #8
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    hcl
    hcl
    titán
    LOGOUT blog

    "Vajon ki kíváncsi jobban arra, hogy mi lakozik egy emberben, a facebook, vagy önmaga? "
    A cégeket jobban érdekli, de nem kíváncsiak rá.

  • Gargouille Gargouille őstag
    #7
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Gargouille
    Gargouille
    őstag

    Csak összevissza a gondolataim tömören:

    - Azért ilyen felületes a világ, mert ahogy nő az emberek közötti kapcsolódások száma azzal fordítottan arányosan csökken az egyes kapcsolatok mélysége. Én legalábbis ezt figyeltem meg.

    - Az önismeret egy élethosszon át tartó tanulási folyamat, de előbb halsz meg, hogysem a végére érj.

    - Az emberek nagy része egyáltalán nem gyakorolja az önismeretet, sőt menekül előle. Azért, hogy ne kelljen soha önmagukba nézni, külső ingerekbe (pótcselekvésekbe) menekülnek, ezekkel próbálják lekötni az összes szabad vegyértéküket, így biztosítva alibit maguk számára, hogy az önismeretre már miért nem jutott kapacitás. Vagyis az emberek nagy része egyszerűen meg akarja úszni ezt a melót. A legtöbb ember ezért függ a közösségi oldalaktól, ezért csinál programot a program hátára stb.

    - A boldogságot tényleg nem külsőségekben lehet megtalálni. Valahol annál a szónál kezdődik az oda vezető út, hogy: elég

    - A közösségi oldalakat szerintem egyáltalán nem érdekli, hogy kik vagyunk. A profit érdekli őket, más nem. Ha a profithoz az kell, hogy tudják kik vagyunk, akkor meg fogják tudni. De ez nem cél, csak egy eszköz.

  • UnA UnA Korrektor
    #6
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    UnA
    UnA
    Korrektor

    "Facebook, és a többi adathörcsög élete azon múlik, hogy minél pontosabban profilozzon, minél relevánsabb reklámokat dobjon fel."

    Ez már alapból hibás felvetés, mert a Facebooknak valójában mindegy milyen reklámokat dob fel neked. Annyi fontos csak, hogy a napi / heti / stb. riportjaiban kimutassa a hirdetők felé, hogy:
    - milyen sok reklámot mutattak (talán ellenőrizhető)
    - és milyen sokáig bámultad a képernyőt vagy kattintottál is (nem ellenőrizhető)
    - majd ezután bekérje a pénzeket (ez valódi)

    Ezért röhejes az egész, mert valójában nincs olyan eszköz az ügyfeleik kezében, ami az egészet érvényessé tehetné, csak a hatalmas felhasználói bázis.

  • totron totron addikt
    #5
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    totron
    totron
    addikt
    válasz Geri Bátyó üzenetére #4

    Legyen pedig jellemző, természetesen van helye.

    A poszthoz: tűréshatárok-anyagi korlátok szerint van kialakítva, belőve A Lehetőség, vagyis ha már úgy is tolni kell az ipart, az arcba tolt opciókból fog legelőször választani a lakos, saját, egyéni céljaként megélve azokat. A legtöbb esetben szétválaszthatatlan fogyasztóiság és egyén. Egyéb minta híjján teljes is az élet. Jó kérdésköröket pedzegetsz, de vázold azt is, hogyan fest szerinted egy nem irányított, kiforrott személyiséggel élő ember.

  • Geri Bátyó Geri Bátyó addikt
    #4
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Geri Bátyó
    Geri Bátyó
    addikt
    LOGOUT blog

    Nem hinném, hogy ezek a mindenféle platformok jobban ismernének, mint akárki önmagát. Persze lehetnek olyan felületes emberek (és nyilván vannak is) akiknek a személyisége olyan sekélyes, hogy még egy Facebook is ki tudja ismerni és ő fog is releváns reklámokat kapni.
    Másrészt azt gondolom, hogy nem is akarnak igazán megismerni, csak annyira, hogy aztán mindenféle szart eladhassanak, amire nem is feltétlenül lenne szükséged, de meggyőznek, hogy anélkül nem tudsz élni. Na, ahhoz (is) kell az önismeret, hogy ezeknek ne dőlj be.

    Az, hogy nem lelkizel semmit sem jelent, mert a férfiakra nem jellemző (Itt most jöhetne a gender téma, hogy mit értek férfi alatt, de szerintem ezt most kihagyhatjuk), főleg nem egymás között és ezért lehet, hogy sokan valami szakemberhez fordulnak.

  • ergoGnomik ergoGnomik aktív tag
    #3
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    ergoGnomik
    ergoGnomik
    aktív tag

    A Facebookot nem érdekli mi lakozik az emberekben. Csak annyira kíváncsi, hogy mitől nyílik ki a pénztárcájuk.

    Az emberek többségét nem érdekli mi van bennük. Elég nekik megélni a nyomorukat, nincs szükségük arra, hogy nyíltan szembesüljenek a lelkükben-elméjükben rejtező minden emberi rosszal.

  • Graphics Graphics Jómunkásember
    #2
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Graphics
    Graphics
    Jómunkásember
    LOGOUT blog

    Ez egy nagyon összetett kérdés, én mostanában kerültem bele ebbe az önfejlesztésbe, ehhez viszont sokszor egyedül kevés az ember, főleg ha több területen is meg kell állnia a helyét, már pedig a modern kori embernek sajnos ilyen élet jutott, de régen se volt ez másképp.

    - Karrier ( erre szerintem túl sok időt áldoznak az emberek és innen egyenes az út a boldogtalansághoz és a kiégéshez , nekem ez a videó legutóbb nagy lökést adott ahhoz, hogy tudjam, kerülhetek ilyen helyzetbe én is, kerültem is.

    - Magánélet - család, itt is lesznek, lehetnek buktatók és én épp egy változás közepén - végén vagyok, ami teljesen új helyzetet hoz.

    - Környezet és barátok: Itt is érezheti úgy az ember, hogy már más értékrenden van a többiekhez képest

    Aztán még saját magáról az emberről nem is esett szó... Önvizsgálatot, önreflexiót kell tartani, hogy biztos úgy van-e a "jól", ahogy én gondolom...

    Tudom ez a témához lazán kapcsolódik ,de a boldogsághoz vezető út rögös és nem egy végcél szerintem, hanem egy folyamat, egy út maga.

    A videó, amit linkeltem nekem mondott újat és kicsit árnyalta is a saját helyzetem... főleg a vége felé eléggé erős... Azt már csak edzettebb lelkűeknek ajánlom, akinek gyereke van, lehet ne nézze meg.

    A Facebook nem is említettem eddig, én azt gondolom csak kapcsolattartásig lenne helye az életünkben, mert torzítja a valóságot, az emberek képmutatóak sokszor... Én például csak marketingeszközként tekintek rá, hisz maga a facebook is így tekint rám... Darab-darab... Őt nem érdekli az én "sorsom"... Pénzt keresek nekik én és sokan mások, dollármilliókat...

    A többi platformra is így tekintek... Még ha sokszor időrabló is.

  • Krugszvele Krugszvele senior tag
    #1
    Új Válasz
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Krugszvele
    Krugszvele
    senior tag

    A boldogság eléréséhez legtöbbször önmagán keresztül vezet az út az embernek. És öregem! Ezek aztán nem hagyják magukat átlépni!

    (Minden ember a saját boldogságának a legnagyobb akadálya)

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés