Új hozzászólás Aktív témák

• #9 borg25 senior tag hcl #8

  Új Válasz 2024-08-24 00:11:11 #9

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  borg25

  senior tag

  válasz hcl #8 üzenetére

  Igazad van
  Én is úgy értettem, hogy mindennel amit megosztunk velük, azzal úgy vannak, hogy egyszer még jó lesz valamire. Másrészt igen, a profitjukat akarják maximalizálni, ahhoz meg az kell, hogy minél több hirdetést adjanak el, és darabonként minél magasabb áron. Ez utóbbi miatt gondolom, hogy magasabb áron tudja értékesíteni, ha azt tudja mondani, hogy hé, én erős potenciális vevőt hozok, nem csak reklámot jelenítek meg.
  Már nem is tudom, hogy hol hallottam, de a megosztásokból, vagy a nyomkövetésből azt is tudja a face, hogy aktuálisan milyen lelki állapotban vagyok. (Gondolom izgatja, hogy depisen hátha vásárolok egy vigasz cipőt.)
  Egyszerűen megdöbbentett az az ironikus gondolat, hogy lehet, hogy a facet jobban érdekli az átlag ember, mint az átlag embert. Az a szörnyű benne, hogy az előbbit a profit miatt, az utóbbit pedig annak ellenére nem érdekel, hogy nagy mértékben megkönnyítené azt, hogy boldog legyen.

  (#2) Graphics
  Egyetértünk, ezt tényleg sokkal könnyebb mással. Minimum azért, hogy megadja a kezdő lökést. Már az is sokat segít, ha halljuk a másik történetét, jót, vagy rosszat. Sokszor magamra ismertem benne, vagy elgondolkodtatott. Vagy általa fedeztem fel új dolgot magamban.
  Régen sokat mondogattam, hogy az élet olyan mint egy kirándulás: Nem az a cél, hogy eljussunk a célba, hanem, hogy végig menjünk rajta, és megnézzünk minden fűszálat, ha kedvünk szottyan térjünk le az útról, fedezzük fel a világot, merjünk letérni. Szánom azokat, akik úgy kirándulnak, hogy csak az lebeg a szemük előtt, hogy már mikor érnek fel a csúcsra/célba. Ők lemaradnak a túráról.

  (#3) ergoGnomik
  Ahogy (#7) Gargouille írta: Egy részüket tényleg nem érdekli kik is ők. nem látják az értelmét, félnek. A félelem remekül terel vagy megvakít. De hogy nincs szükségük rá? Ezt kétlem. Mélyebb lesz tőle az ember. Meg merem kockáztatni, hogy a felnőtté váláshoz is hozzátartozik, hisz csak azért tudok felelőséget vállalni, amit legalább részben ismerek.
  Pont hogy a lelkükben lévő rosszal kell szembesülnijük. Van pár dolog az életemben amire egyáltalán nem vagyok büszke. Nem részletezném. Amíg elítélem magam miatta, titkolom, addig bennem van. Kicsinyít. Sokáig csak azon a szemüvegen keresztül tudtam látni magam, fájt, ráadásul a múltat nem lehet megváltoztatni, azt csak elfogadni lehet. Most ott tartok, hogy igen, az is én voltam, nem mondhatom, hogy azért tettem, mert belső gyermek, bizonytalanság, bármi. Mármint mondhatom, de bármi is volt a körülmény, az akkor én voltam, és ezen nem változtathatok. Amin változtathatok, az az, hogy fejlődőm, hogy újra ne kövessem el azt a hibát. De ehhez pont az kell, hogy szembenézzek a legsötétebb oldalammal, és azt mondjam az is én vagyok, voltam, és megbékéljek ezzel.

Új hozzászólás Aktív témák