Nekem is. Elég durva.

Súlyos téma, bizony...

A téma súlyos, de az írás nagyon jó! Már a címből tudtam, hogy te lapulsz mögötte.

Én is még jóformán tinédzser vagyok de eszem ágába nem jutna más embereket a hátuk mögött kibeszélni, főleg nem azokat akik szinte mindent megtesznek értem
Megrázó egy történet

Én már csak az Offtopic Logout listáján figyelem a gombás ikont várakozólag.

A tej élet, erő, egészség.

Tényleg kicsit csapongó, de a lényeg kiszűrhető.
Szomorú A szétesett családok tipikus mintapéldája lehetne. Mármint, hogy ez hova vezet.
Némi "pozitívum" azért került a végére, és ennek örülök.
De figyelmeztetésül álljon ez az írás a fiatal generáció előtt! Tiszteljék a szüleiket, és az idősebbeket általában!! Egyszer ők is azok lesznek..

Be köll fizetni, azt' jólvan...

Nekem az a véleményem, hogy ezt a nagyi soha nem fogja megemészteni. Azon sem lepődnék meg, ha az unoka miatt megrövidülne az élete.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Ez ma nincs olyan jó mint a szokásosak. Csapongsz nagyon. Nagyi-megcsalás-üknagymama sok ez egyszerre.

Üdv! Biztos gyorsan olvastad
Visszaolvastam s igazad van, nem dolgoztam ki úgy, ahogy szoktam. Sőt, ráférne a kozmetikázás a többire is, de nem akkora horderejű, hogy rágódjak rajta.
Tegnap este a két gyerek itt sistergett körülöttem s nem tudtam úgy koncentrálni, mint máskor

Ha kívánod felképelem mindkettőt az elmaradt élmény miatt

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Há jé, ez meg mi ilyet még nem láttam a péhán meghekkeltem a motort tudtomon kívül

Visszaszámlálás: 10, 9, 8, na futás!

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Üdv! Ebbe nem gondoltam bele.
Kívülálló vagyok s alig van rálátásom a szereplők lelkiállapotára, csak a történet magja áll rendelkezésemre, a többit nekem kellett odaképzelni.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Basszus, a történetet olvasván még bennem is megállt az ütő, szó szerint... hogy mit érezhetett a nagyi, azt kb a "szíve szakad meg" kifejezéssel lehet leírni. Elképesztő.
Azt hittem, hogy idézel is, hogy még durvább legyen a helyzet, de szerencsére nem...

Sajnálom a nagyit az unokája miatt, valamint minden tiszteletem az Övé, mert volt ereje és akarata megtanulni ezeket a dolgokat.

Amikor látta, hogy mit írt róla az unokája a legjobb helyen vágott neki vissza.

Remélem nem csak visszamenőleg szégyenli magát, hanem ezentúl mindíg, hogy egy olyan embert bántott meg aki mindent megtett érte...

Szomorú történet. Bármit is kapott az unoka, megérdemelte.

***

Jó írás, bár nekem egy picit kusza volt a közepénél. Ami szép benne, hogy ebben valójában semmi 21. századi varázslat nincs, inkább a kígyót melengetsz életérzés.

Meg fog neki bocsájtani és tudod, hogy miért? Mert szereti (az unoka mindig a legnagyobb öröm egy nagyszülőnek). De elfelejteni? Azt vélhetően soha.
Persze, ez csak az én idealista fejemben, a valóság szüleménye mindig zavaros.

Ismét egy jó írás, de a téma elég szomorú. Vagy talán inkább szégyenfoltnak nevezném.
Az én nagyszüleim is nagyon nagy szerencsémre bármit megvennének nekem, ha esetleg éppen úgy állok, h nem tellik rá, vagy pótolni kell bele egy cseppett. Néha már én érzem magam kínosan, sokszor inkább nem is mondom a problémámat, h ez meg az kéne, majd megoldódik. Tudom nagyon jól, hogy szívesen ide adják a pénzt, de nem szeretek senkit kihasználni, pláne nem a saját nagyszüleimet. Persze nem mondom, h nem jön jól olykor a segítség.
De nem is ez a lénywg, hanem az, hogy az idős embereket illik tisztelni, legalább a koruk miatt, más dolog, h attól, h valaki idős, lehet, hogy nem rendes ember, vagy sok sz@r dolgot csinált fiatalabb korában. De ez most lényegtelen, egy idős embernek, főleg ha rendes, becsületes, kijár a tisztelet, még ha idegen is, pláne ha a saját nagyanyám vagy nagyapám, nagybátyjám, vagy akármelyik idősebb rokonom. Ha meg problémám van vele, akkor az a minimum, hogy a szemtől szemben előadom neki. Nem a háta mögött hordom el mindennek, Miközben ő segít rajtam...
Egy bizonyos korig persze ez megbocsátható, mindenki volt 10-12 éves...
Később viszont már nagyon gáz.

Kihelyezett tőke visszaáramoltatási szociális ügyintéző: pénzbehajtó :)

:'(

elképzeltem mit érezhetett szegény nagyi amikor meglátta... talán túlságosan is... a sírás folytogatja a torkom...

gottagofast

Megdöbbentő egy történet az biztos.... nem tudom, szóhoz nem jutok hirtelen. ha ilyenek megtörténnek, akkor mi minden van még. az internet amit még az emberiség jövőjének szántak, lassan a végzethez vezet. katasztrófa mik mennek, járnak-kelnek manapság az interneten...

ölni, lopni, csalni, hazudni orrba-szájba mindenkinek holott a monitor mögött egy teljesen személyiségét, emberi méltóságát, lassan már az épp eszét vesztett fiatal ember ül...

különleges, gondolatébresztő dolgok ezek, amiket mi mint külső szemlélő ennek súlyát szinte fel sem fogjuk. tény, h ha kicsit is belegondol az ember... hát nem tudom szerintem én tudni sem akarom. egyetlen baj van ezzel: mégpedig, hogy egyre gyakrabban olvasok ehhez hasonló írásokat. szerencsére legtöbbnek happyend a vége, de persze vannak azok akiknek ez nem épp úgy alakul ahogyan szeretnék.

Te bolond vagy!

Öcsém a vér mindenek felett! És ha valaki nem igy gondolja az le is írta magát előttem.

Én imádtam a nagyimat, tudtam, hogy bármit megtenne értem és erejéhez képest meg is tette. Éreztem, hogy miért teszi és ezt gyerekként csak a határtalan szeretetemmel tudtam viszonozni. Remélem egyszer én is csak ennyit kapok vissza.

[ Szerkesztve ]

Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

Szerintem hosszútávon akár jó is lehet ha ilyesmi kiderül. Rájönnek a résztvevők, hogy probléma van, elkezdhetnek tenni ellene. Így akár jóra is fordulhat a dolog. Remélem legalábbis, hogy miután szembesül valaki ilyennel megjön a jobbik esze.

[ Szerkesztve ]

Olyan alappvető dolog, mint az idősek iránti tisztelet (még az idegenekkel szemben is), és nem történt volna meg ez... (sem)...

sajnálatos

どんな時代だろうが、機械は決断しない、 戦闘は人間がやるんだ。

Szia Guga . Engem ez a történeted is mélyen elgondolkoztatott. Aki volt már fiatal, az önző is volt., és ha nem is a nagyiját, és ha nem is a neten, de egyszer kétszer kibeszélte a háta mögött az ismerősét azt remélve, hogy nem derül ki. És amikor kiderült, bizony megvolt magától a büntetés, a szégyen érzete.Amikor még nem alakul ki az, hogy felfogjuk hogy nem helyes amit teszünk, szerintem akkor valamennyien követünk el hibákat. Számtalanszor előfordul a felnőttek között is ez, csak ők már tudják hogy mit tesznek, és így még súlyosabb a következmény.Pl: munkahelyi pletykák. Engem is rosszul érintene ha a gyerekem kibeszélne a neten, de elfogadnám, mert az az ő véleménye, és igenis írja le amit gondol. Ha olyant ír, akkor megpróbálnám vele megbeszélni, majd változtatni. Ha pedig olyant, akkor a megfelelő helyen kezelném, kellő humorérzékkel. Senki nem gondolhatja hogy tökéletes szülő, nagyszülő vagy gyereke valakinek. És ha még éretlen is és elköveti ezt a hibát, akkor az már magában foglalja a büntetetést is, a lelkiismeretfurdalást, a szégyent. Én a nagymama helyében nem mentem volna le az unoka szintjére hogy én is kibeszélem a neten, hanem megbeszéltem volna vele négyszemközt hogy mi volt helyes, és mi nem. És továbbra is biztosítanám a szeretetemről. Szerintem tudni kell a dolgok fölé emelkedni....
Nagyon tetszett Guga!

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

Ez a sor (bocsi, hogy nem pontosan idézem):
Meg fog bocsátani, hiszen az ő vére... stb

Ez akkorát adott. Nagyon jó, és fontos témáról szóló írás. Köszönöm.

(twollah: te asszem nem kaptad el a lényeget: mi az, hogy minnél kevesebbet mutassunk, meg hogy kisebb támadási felület olvasdel mégkéttszer!)

DOMy

"̶d̶e̶ ̶a̶ ̶t̶u̶d̶o̶m̶á̶n̶y̶ ̶m̶a̶i̶ ̶á̶l̶l̶á̶s̶a̶ ̶s̶z̶e̶r̶i̶n̶t̶ ̶a̶z̶ ̶i̶p̶a̶r̶i̶ ̶m̶é̶r̶e̶t̶e̶k̶b̶e̶n̶ ̶i̶s̶ ̶h̶a̶s̶z̶n̶á̶l̶h̶a̶t̶ó̶ ̶S̶H̶A̶1̶ ̶c̶o̶l̶l̶i̶s̶i̶o̶n̶t̶ ̶g̶e̶n̶e̶r̶á̶l̶ó̶ ̶e̶s̶z̶k̶ö̶z̶..." - 2017. február 23. óta már létezik

Üdv! Köszi mindenkinek a hozzászólást

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

én meg Neked köszi.
szegény nagyi!
de jó lenne, ha kitalált sztori lenne csak

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Milyen érdekes... csak a metrón egy hirdetés, kis kíváncsiság, és mosolygósabb lett a napom. Régi emlékeket ébresztettetek fel bennem, mikor még élt a nagymamám. Háztartásbeli volt, 5 gyerekkel, de én már csak mint nagyit ismerhettem meg. Első unoka voltam ( 9 másik követett ) de engem szeretett a legjobban, gondoltam akkor. Később az unokatesókkal beszélgetve, felemlegetve a nagyit, mindannyian ugyan úgy érezték. Hát ezt a nagyit bántottam én meg, nagyon csúnyán - igaz akaratlanul, de legalább szemtől szembe.Pályaválasztás volt terítéken, - miközben éppen babot válogattunk - beszélgettünk az érdeklődési körökről, sorsokról, valami felbosszantott, gyorsan odavágtam : én nem akarok egész életemben babot válogatni! Szegény nagyi... könnyes lett a szeme, de nem szólt egy szót sem. Észrevettem a baklövésem, magyarázkodtam, bocsánatot kértem, ő megpuszilt és soha nem éreztette velem, hogy ez nyomot hagyott volna a lelkében. Nem így én : ennek már lassan 40 éve, de még mindig fájnak azok a felelőtlenül kimondott szavak. Rég nem él, nem tudom elmondani neki mennyire szerettem, mennyire hiányzik még mindig. Az egyetlen dolog, amit tehetek, a körülöttem élő idős embereket szeretgetem, pátyolgatom, már amennyire időm engedi. Úgy érzem soha nem fogom tudni viszonozni azt a sok szeretetet amit tőle kaptam. Mit tehetnék? Szórom és osztogatom azt a keveset ami bennem van.
Még valami fontos : nemsokára én is nagymama leszek, és nagyon remélem leszek olyan jó nagyi mint az enyém volt.

egykor én is..