Új hozzászólás Aktív témák

• #31 Cifu félisten csongi #30

  Új Válasz 2017-01-29 10:03:17 #31

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  félisten

  válasz csongi #30 üzenetére

  Gondolom ennek a fejlesztési tempóját igen csak befolyásolja a rendlelkezésre álló mennyiség.

  Mint említettem, a fúziós reakció létrehozásához nincs szükség He3-ra. Az csak az egyik lehetséges üzemanyaga a fúziós reaktoroknak (ahogy például a belsőégésű motoroknál is a benzin csak egy a lehetséges üzemanyagok közül). A Deutérium szinte korlátlanul áll rendelkezésre a vízből, a Trícium szintén viszonylag könnyen hozzáférhető a Föld felszínén. A He3 üzemanyagként könnyen felhasználható, de ettől még a fúzió fenntartását tekintve nem jelent brutálisan nagy hátrányt, hogy D-D vagy D-T fúzióval kell indulni (a begyújtási hőmérséklet terén van különbség, ám e téren még a D-He3 fúzió esetében is több millió celsius fokról beszélünk).

  Szóval nem amiatt halad lassan a fúziós energiafejlesztés, mert kevés a He3, hanem azért leginkább, mert roppant drága technológiai kutatásokról van szó, és a megvalósítás terén nincsenek fix, jól előre jelezhető pontok. Mivel pedig nincs kényszer a fúziós energia fejlesztésébe számtalanul dobálni a dollár milliárdokat, így a lelkesedés sem túl nagy (az ITER esetében bő 15 évig csak az aktatologatás ment, amíg megállapodás született, hogy hol építik meg, és ki mennyi pénzzel szál bele...).

• #29 Cifu félisten csongi #27

  Új Válasz 2017-01-29 08:51:55 #29

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  félisten

  válasz csongi #27 üzenetére

  De ha foldon lenne helium3 bosegesen vagy hozza tudnank jutni, akkor a hatasfokkal nem nagyon foglalkoznank a hetkoznapi eletbe.

  Tök mindegy, hogy mennyi He3 van a föld felszínén, mert nincs fúziós erőmű, ami folyamatosan működni képes és pozitív energiamérleggel rendelkezik (vagyis több energiát termel, mint amennyi a működésének fenntartásához szükséges). Először a technikai áttörés szükséges, hogy egy folyamatosan működő, energiatermelő fúziós erőművet meg tudjunk alkotni, hogy az D-T, D-D vagy D-He3 fúzióval valósul meg, lényegtelen (jelenleg a D-T fúzió tűnik befutónak egyébként). Az ITER kísérleti reaktor várhatóan 2026-2027 környékén fog először D-T fúzióval működni, az ő feladata a tartós plazmaáram megoldása. A DEMO kísérleti reaktor feladata lenne a pozitív energiamérleg létrehozása, ha sikerül tartani az ütemtervet, akkor 2048-2050 körül.

  Ez után lehet kereskedelmileg hasznosítható, energiatermelő fúziós erőművek építésén elgondolkozni...

• #26 UnA Korrektor csongi #23

  Új Válasz 2017-01-28 23:40:34 #26

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  UnA

  Korrektor

  válasz csongi #23 üzenetére

  "Az elktromossag tovabbitasa mar megoldottnak tekintheto mikrohullamokat hasznalva vezetekkent."

  Hú, ez merész kijelentés volt. Szerintem nézz utána a hatékonyságnak.

• #24 Geffry aktív tag csongi #23

  Új Válasz 2017-01-28 20:39:17 #24

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Geffry

  aktív tag

  válasz csongi #23 üzenetére

  Az űrfelvonó szerintem nem csak a mi életünkben nem fog megvalósulni, az alapanyag hiánya csupán egy a sok fizikai akadály közül.

  A Mars már 1-2 évtizeddel ezelőtt is lehetséges lett volna. (pénz) Valószínűleg lenne pár halott ember a Marson, vagy legalábbis körülötte, de mindenképp eljuthattak volna.

  Pesszimista vagyok sajnos, pedig pártolom az űrkutatást minden porcikámmal. Csak az a baj hogy mi emberek túl törékenyek vagyunk ehhez. Sokkal több robotra lenne szükségünk sokkal gyakrabb indításokkal. Főleg most hogy egyre kifinomultabbak a gépeink, habár 40 éves kutatók is vígan beszélnek még hozzánk a naprendszer pereméről.
  Persze sokszor szajkóztam már, ha a hadászati költségvetést véletlenül átírnák az űrügynökségeknek csak egyetlen évre...

• #22 Cifu félisten csongi #21

  Új Válasz 2017-01-28 12:13:56 #22

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  félisten

  válasz csongi #21 üzenetére

  Egyfelől maga az elképzelés nekem is tetszik, és nagyon hosszú távon kétségkívül a legköltséghatékonyabb megoldásnak tűnik. Viszont brutális lesz a megépítés költsége, és jelenleg még nem hinném, hogy a kézzel fogható anyagokból meg tudnánk építeni (oké, a szén nanocsövekben akkora a bizodalom, mint ide Nagykáta, ám itt kvázi 144 ezer km-es kábelt kellene fonni belőlük).

  Kétlem, hogy mi életünkben meg fog valósulni...

• #20 Cifu félisten csongi #18

  Új Válasz 2017-01-28 09:52:12 #20

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  félisten

  válasz csongi #18 üzenetére

  A technika fejlodesevel megoldodik ez is. Vagy legalabbis konnyebben viselheto lesz. Foleg munkavegzes soran.

  Naná, nyilván lesznek majd jobb hőszigetelő, könnyű és rugalmas anyagok, de per pillanat ilyesmi nem nagyon van. Csak a NASA így is dollármilliókat költ a különféle űrruhák tökéletesítésére (a cikkben bemutatott ruha a Boeing saját CST-100 űrhajójához készül), mégse tűnik úgy, hogy belátható időn belül ez megoldódik.

  Azt is figyelembe kell venni, hogy az új anyagokat le kell tesztelni, hogy viselik a világűr hatásait, tehát alaposan le kell tesztelni, előtt adott esetben felhasználnák...

  A suly leginkabb a gravitacio nagysaga miatt jo ha minel konyebb.

  Nem, a tömeg (ami nem egyenlő súllyal) azért fontos, mert fel kell juttatni a világűrbe. Jelenleg a legolcsóbb feljutás listaáron a SpaceX Falcon 9 rakétája nyújtja. 62 millió dollár per 22,8 tonna. Ez cirka 2 719 dollár per kilogramm. Valójában erre még rájön az űrhajó költsége is, szóval még a SpaceX Dragon 2 esetén is számolhatunk bátran 5 000 dollár per kilogramm árral.

  Ezek után lehet számolni, hogy mi mennyi tömeget igényel. Ahogy a videóban is említették, az űrsiklóban használt nyomásálló ruha 13,6 kg (30 lbs) volt, az új ruha 5,4 kg (12 lbs), a különbség 8,2 kg. Számoljunk csak 6 fős személyzettel, ez 49,2 kg összesen. Ez a 49,2 kg, amit így másra lehet felhasználni, például több személyes cuccot vihetnek fel az űrhajósok az űrállomásra, és/vagy több tudományos felszerelést vihetnek fel, stb.

  Szóval nem, mindenhol, ahol csak lehet, igyekeznek spórolni a tömegen...

Új hozzászólás Aktív témák