Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #27483136

    törölt tag

    válasz Lompos48 #146 üzenetére

    (és SÖ-nek is)
    Ez a lényeg:nem kell átmenni hardveresen semmin, pont igy kikerülve a hangkártya, erősitő bajait.
    Pl.: meg akarod tudni az MP3 okozta veszteségeket: megcsinálod a vaw>MP3 konverziót, de innentől nem kell felmásolni egy MP3-ra, ami ezt visszateszi vaw-ba (mert igy belemérnéd a készüléket is, amit nem akarsz), hanem visszakonvertálod vaw-ba és máris meglátod a két vaw közötti különbséget. Igy nem függ a mérés attól, hogy Sony, vagy Tescogazdaságos lejátszót használsz.

    Itt még az MP3 konverzió sem történik meg. Itt nem azt látod, hogy mi a 2 jel között a különbség, hanem azt, hogy fourier-sorba fejtés után, az eredeti kizárólag csak 1 tiszta szinuszhullámban, ami semmi felharmonikust nem tartalmazott, megjelentek a 3., 5., 7., 9...stb páratlan felharmonikusok, mivel a kvantálás során korlátozott a bitek száma, és a jel apró kis négyszögjelekből áll össze. Ha négyszögjelet fourier sorba fejted, tisztán páratlan harmonikusok jelennek meg. És ez meg is lett a "mérés" után.
    Ha vennénk a fáradságot és megcsinálnánk mi a sorbafejtést kézzel, papiron cerkával, pont ezt az eredményt kapnánk.

  • Rive

    veterán

    válasz Lompos48 #146 üzenetére

    A fentebbi metódus csak és kizárólag a jel digitális tárolására szolgáló formátumok tesztelésére szolgál. Azt a kérdést teszi fel, hogy egy, mondjuk 16 biten, 20kHz mintavételezéssel felszeletelt szinuszjel miben fog különbözni egy kvázi-végtelen biten, kvázi-végtelen mintavételezéssel felszeletelt jeltől. A kérdésfeltevés ezen teoretikus jellege miatt nincs szükség a jel fizikai manifesztációjára.

Új hozzászólás Aktív témák