Persze, hogy nem frankó, hogy nyűgös vagyok, de amíg morgok, és vannak, akik ezt egészen jól elviselik, és lekötik a figyelmemet mással is pl. Philo, vagy Pisztillus, vagy a pörgőrúgásos Bolond-inzultálás, addig sem mások torkát harapom el, s javarészt nem nyelem le a mérgemet, amitől meg általában egy bizonyos idő után lebetegszem. Mert, amúgy meg egy türelmes, jámbor állat vagyok akkor is, ha morgolódom. Az előbb is tök kedves voltam a munkásokkal.
A női fenekek meg csak fokozzák a frusztrációmat. Ad egy, hogy a pasikat mire kondicionálja ez. Ad kettő, hogy fenékmutogatásból könnyebb lenne nekem is megélni, és nem kellene játszanom a nagy, okos, türelmes, és megértő pszichológust, hanem nyugodtan lehetnék olykor hisztis picsa presztizsveszteség nélkül. És nem kéne engem megfenyegetni a pasimmal, aki még nálam is gilisztább amúgy.
"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."