Aktív témák

• #189 thesound addikt

  2025-04-21 23:17:51 #189

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  addikt

  Volt egy éjszaka, amikor belémhasított a magány. De majdhogynem szó szerint. Ritka alkalom, mert szükségem van az egyedüllétre is. De ez egyre inkább igazán azt jelenti, hogy az egyedüllétből nem kell sok, elég az is ha az az egy személy tudja mi a jó nekem és ő velem van. Mondjuk erről az egészről van egy elméletem, hogy mire az ember hozzászokik ahhoz, hogy nincs egyetlen perc énideje sem, mindig mindenhol nyüzsgés van, nincs megállás, addigra éppen véget ér ez az időszak (15-20-25-30 év egy élethelyezet után) és utána meg ezt hiányolja. Túl csendes minden... előtte meg erre vágyott. (persze nem feltétlen a csendre, hanem a meghittségre...)
  Ez a jövőm? Vágni lehetett bennem a magány érzését, amit furcsa módon az elmém az utolsó mentsvárhoz kapcsolt. Az otthonomhoz, ahol ~30 évig éltem. Ott csend van, nyugalom, mindig nyugalomra lelhetek ott. De egy hang nincs éjszaka ott, egyedül a mentsvárban, hosszútávon? Jó lesz ez? Magány... vágni lehetett bennem.

  Tomcraft - Loneliness

Aktív témák