Aktív témák

• #20 engusz veterán HiYuRei #1

  2003-08-08 10:14:11 #20

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  engusz

  veterán

  válasz HiYuRei #1 üzenetére

  Nekem legutóbbról mókás élményeim vannak.
  
  Történt ugyanis, hogy besétáltunk a barátnőmmel a Mistrálba. Gondoltam, hogy megnézzük közösen a kis Codegen 9011-es házat. Ha tetszik, akkor meg is veszem magamnak.
  
  Beléptünk. Minden eladónál állt 1 vásárló, tehát szerencsére nem voltak sokan. Úgy volt, hogy várunk akkor egy picit, de kiszúrtunk egy (előszőr) aranyos lányt/nőt/hölgyet a pult mögött. Odaléptünk, köszöntünk.
  
  Éppen étkezett. Amellett, hogy nem kelt fel a székből, bunkó módon nézett ránk. Mivel már köszöntünk vártuk, hogy köszönjön vagy legolább megkérdezze, hogy miben segíthetek? Nem jött válasz. Erre kérdeztem Tőle, hogy van-e az adott ház?
  Az ételt és az italt félre rakta majd sóhalytozva elkezdte pötyögtetni a billentyűzetet. Mondta, hogy van nekik. Itt már meg sem lepődtem a flegma hangon. Mutatott közben a polcra, hogy a hátunk mögött van.
  
  Nézelődtem, majd szóltam Neki, hogy elnézést, de nem találom. Ismét nagy sóhalyok közepette feltápászkodott, majd megnézte. Tényleg nem volt ott. Mondta, hogy lent van a raktárban. Kértem Tőle szépen, hogy ha nem gond, akkor fel lehetne hozni?
  
  Erre jött az a kis motyogás az orra alól, hogy : ''Ó, basszameg! Most mehetek le!''
  Elindult lefelé. Kis idő múlva feljött a házzal együtt. Már-már örültem, mert rendes volt és csak kicsit vágta az asztalra! Persze itt már annyira unott feje volt, hogy felmerült bennem, hogy szivatni kéne. Mondtam magamban inkább nem, mert azért még is egy hölgyről van szó.
  
  Kibontottuk a házat a dobozból. Sóhalytozások, unott fej. Ezután kezdte el azt a fejet vágni, mintha egy ''full lámer-lúzer-nem tudja, hogy mit akar'' vásárlóval állna szemben.
  
  Nézegettük a házat. Közben visszaült a helyére. Kérdeztem Tőle, hogy van-e Vantec Nexus ventillátor szabályzójuk. Sóhalytozva és nyögdécselve felkelt és hátra ment a polchoz. Rögtön összesúgtunk (egyzerre) a barátnőmmel, hogy milyen bunkó!
  
  Nem találta a kért árut, majd segítettem Neki és megmutattam, hogy hol van. Erre jött a kis aranyos válasz, hogy ja igen tudtam! Szintén kritikán aluli stílusban.
  Addott belőle egy fekete típust. Az átlátszó dobozon keresztül megnéztem, hogy milyen lenne a házban. Ezután kértem Tőle, hogy ha nem nagy gond akkor megnéznénk az ezüst színüt is!
  
  Sóhaly, nyögdécselés és odaadta a szürkét is. Megállapítottuk a barátnőmmel, hogy jobb lenne hozzá a szürke. Ekkor kérdeztem Tőle (bnőmtől), hogy megvegyük-e a házat. Mondta, hogy tetszik és szerinte igen.
  
  Mondtam a hölgynek, hogy megvesszük a házat. Kis hatásszünet után mondtam, hogy akkor a ventillátor szabályzót is! Erre a világ legalpáribb, legocsmányabb, a másikat leglenézőbb hangon jött a reakció Tőle : ''Tuuudom, hogy az is kell!''
  
  Ekkor már tényleg nem tudtuk, hogy mi van! Lehet, hogy velünk volt a baj. Vagy csak az, hogy dolgozni kell? Vagy, hogy csak 25.000,- Ft-ot akartunk ott hagyni?
  
  Mondta, hogy menjünk a pénztárhoz. Elballagtuk, majd nagy sóhalytozások és nyögdécselések közepette elpakolta a házat a dobozba. Kifizettem a pénzt, átvettük a dolgokat. Megköszöntem a segítséget és elköszöntünk. Na mi volt a reakció? Semmi. Nem köszönt, semmit sem mondott. Kiléptünk az ajtón és egyszerre egy jót káromkodtunk. Remélem halotta...
  
  
  U.i.: Remélem, hogy egyedi esetről van szó!

Aktív témák