T 1/17 A különböző társadalmi rendszerű területek besorolása az iszlám szemszögéből
„A klasszikus iszlám jogértelmezés két nagy területre osztja fel a világot: az iszlám világa (dar al-islam) és a háború világa (dar al-harb.) Az iszlám világában az iszlám törvények és az iszlám által meghatározott társadalmi rend valamint politikai struktúra uralkodik. A nem muszlim területeket általánosan a háború területének nevezik. Minden muzulmánnak kötelessége, hogy a saját területét megvédje az ellenség támadásaitól.
Ezen kívül aktívan közre kell működniük abban is, hogy a nem muszlim területeken Isten törvényét győzelemre vigyék és isteni törvénykezést juttassák érvényre.
Ez nem jelenti azt, hogy egy iszlám állam semmilyen politikai, kulturális vagy gazdasági kapcsolatot nem tarthatna fenn egy nem iszlám állammal. A jogtudósok a békés időszak alatt a háborús területet a béke vidékének (dar al-sulh) vagy a szerződés vidékének (dar al-’ahd) nevezik. Azonban kiemelik, hogy a kieszközölt szerződés és a megegyezésen alapuló békés időszak ellenére az iszlám állammal nem lehet egyenrangú egy nem iszlám ország. (KHOURY, 2004, 7.o.)
T 1/18 Az iszlám és a fundamentalisták politikai céljai
''A szent háború mai értelmezése''
A hagyományok szélsőséges hívei és a muszlimok az iszlám jogrendszer klasszikus formáját képviselik. A muszlimok közül a radikális, militáns ághoz tartozók nem tudják elfogadni a vallások sokszínűségét, nem tudnak beletörődni a különböző politikai és társadalmi rendszerek létezésébe.
Jelentős számú gondolkodó és jogtudós számára az iszlám olyan vallás, amely elsősorban a békéért küzd. Mégis vannak olyan körülmények, amelyek alapján a háború elkerülhetetlennek illetve helyénvalónak tűnik. Ilyen eset a honvédő háború, a megtámadott vagy üldözött muszlimok védelme a nem iszlám országokban és az iszlám hittérítő munka akadályoztatása … .
A hagyományos fogalmak mellett egyes tudósok bevezettek egy új fogalmat is: dar al-da’va, vagyis a tanok hirdetésének területe, ami az erőszak alkalmazásáról való lemondást jelenti.
A harcias elmélet mellett, amely Isten ügyének szolgálatát jelenti („Szent Háború”) létezik az iszlámban egy olyan meggyőződés is, hogy az iszlám békét akar, és az ennek megfelelő békés elméletnek is megvannak elméleti alapjai.

Még néhány info itt: [link]

Ha a hatalom csúcsán nincs erkölcs, alatta nincs szabadság.