Aktív témák

  • guga

    Közösségépítő

    ''(a legmeredekebb eset számomra Ábrahámé, akinek bizonyítania kellett, hogy akár meg is ölné piciny gyermekét, hogy a kedvében járjon .. és ő meg is ölte volna .. ezáltal kedves lett Isten előtt.)''

    Erre még röviden reagálok. Ha Isten szemével néznél a világra, akkor nem lennének kérdések, csak hit.
    A Biblia ilyen szempontból elég szövevényes olvasmány. Ugyanis ha szó szerint olvasnám, akkor én is értetlenkednék és megbotránkoznék benne, hogy mi a haszna abból ha Ábrahám leöli késsel a saját fiát és megáldozza, megégeti?

    Ahhoz, hogy megértsük kicsit el kell kalandozni előrébb a Bibliában:

    Jer 1,5
    Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

    Ez nem úgy zajlott ám le, hogy Isten a felhőkön csücsülve nézett lefelé és a körmét rágta, hogy na vajon most megöli vagy nem? S Jézussal izgatottan várták a végkifejletet, mert fogadtak egy talentumban s várták, hogy ki nyeri.

    Isten, mint ahogy olvashatod pontosan ismerte Ábrahám szívét s jellemét már születése előtt. Ez minden egyes emberre igaz, hisz minden ember lelke Istentől jön ki és ugyanoda megy vissza elé.
    Isten nem arra volt kíváncsi, hogy megteszi vagy sem, sőt nem is volt kíváncsi semmire. Ábrahámnak volt szüksége arra, hogy megtapasztalja Isten kegyelmét. Ha egy vak ember megy az utcán, akkor 100%-ban a vakvezető kutyára kell támaszkodnia, természetesen magától is sétálgathat az utcán de a vakvezető kutya vezetésével sokkal biztonságosabb és eredményesebb. Ha valaki az életét Istenre bízza, akkor az hasonlatos a vakvezető kutyához. Én is megtehetném azt, hogy nem foglalkozok Isten bölcsességével és szívével, élem az életem, mint bárki más. 7 évvel ezelőttig így tettem, sőt volt olyan ha valaki a Bibliáról próbált meg velem beszélni, akkor a tetlegességig elmentem csak, hogy megszabaduljak tőle, annyira útáltam a hívőket meg a papokat.
    Isten megígérte Ábrahámnak Izsákot, majd ebből hosszú ideig nem lett semmi. Majd mikor elfogyott a reményük, akkor a saját gondolataik alapján Sára beküldte a szolgálóját a férjéhez és Ő szülte meg neki Izmaelt, de Izmael nem Isten ígéretéből született, hanem Ábrahám akaratából. S mikor már megvénhedtek s úgy gondolták nincs lehetőségük gyermeket nemzeni, akkor Isten munkálkodott értük s egy évvel Izsák születése előtt megígérte, hogy fiuk fog születni. Sára akkor kinevette Istent, egyáltalán nem hitt az ígéretben. Izsák az ígéret gyermeke volt, Isten akaratából született meg. Hogy később Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel az nem más, mint a vakvezető kutya és a vak ember viszonya. Ábrahámnak vakon megkellett bíznia Isten szavában, már megtapasztalhatta, hogy Izsák olyan szituációban született meg, amikor ember számára már minden lehetőség kimerült + mellette még ott volt Isten ígérete, hogy Ábrahám magvát nagy néppé teszi. Mérlegelnie kellett, hogy a helyzetre tekintve azt mondja, hogy nem, itt ez a fiú, öreg vagyok, nincs már lehetőségem másik gyermeket nemzeni, nem áldozom fel. Vagy pedig Isten szavára bízva megteszi, amit Isten kért tőle.
    Természetesen Istennek semmi haszna sem származott volna abból ha Ábrahám megöli Izsákot, de abból viszont nagy hitet nyert, hogy Isten munkálkodott érte és gondoskodott számára az áldozati állatról.

    Még egy kicsit visszamennék az előbbi beszélgetésünkre az átlagemberhez:

    17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

    Az az ember, aki megőrzi magát mindentől, megpróbál becsületesen élni és ledolgozza az egész életét, az elmondhatja magáról, hogy nem tett semmi mást, mint Isten átkát fogadva, annak eleget téve élte az életét. De Istennek nem csak ez az akarata, van kegyelem is, amit adni akar az embernek. Kétféle ember van mindig, a tékozló fiú és a bátyja. Ha valaki tékozló fiúként él Isten előtt és eljut abba az állapotba, ami a tékozló fiút apjához vezérelte, azt Isten felmagasztalja. De ha valaki bátyjaként éli az életét, azaz átlagember módjára, az Isten átkát kapva élhet és a végén is csak azt kaphatja meg.

Aktív témák

Hirdetés