Aktív témák

• #4 Penguin95 senior tag

  2015-03-04 17:43:50 #4

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Penguin95

  senior tag

  Azt hiszem megint sikerült kicsit javulnom. Eddig jellemző volt rám, hogy este/éjjel akár 2-ig is fent vagyok. Ez elég nagy gondot jelentett, mivel többnyire 7-kor már úton kell lennem a buszomhoz. Így rendszeresen késtem az utóbbi időben, de volt, hogy egész nap itthon voltam suli helyett. Szerencsére most eljutottam oda, hogy már 10-kor aludni készülök. De itt egyelőre meg is állt az előrelépés, mivel most meg túl lassan készülődök, mert túlbecsülöm a rendelkezésre álló időt. Mondjuk ezen már könnyebb lesz javítani, pláne mivel sokkal jobb a közérzetem a több alvás miatt.

  Ráadásul ma újra átéltem azt, amitől 5 éve még rettegtem. Ez pedig nem más mint a felvételi elbeszélgetés. Egy szerencsém volt, mégpedig az, hogy ezúttal az asztal túlsó felén ültem, mint kérdező. Ma volt ugyanis szóbeli a sulinkban, és a végzős diákok is beszállhattak a buliba. Ez egyébként teljesen jó ötlet szerintem, mivel Nekünk, végzősöknek egy kis betekintést engedett a majdani szóbelihez az érettségin. Emellett diákfejjel sokkal könnyebben szót tudunk érteni a felelővel, hisz sokkal közelebb állunk egymáshoz kor tekintetében, és valószínűleg jobban tudunk neki segíteni abban, hogy ne feszengjen.
  A szóbeli előtt 20 perccel osztottak be minket 1-1 (ami mint kiderült, 2-2) tanár mellé. Baromi nagy szerencsém volt, mivel engem küldtek a legjobb helyre. Röviden: Igencsak fiatal tanárnő, aki igencsak helyes, és jól elvan a diákokkal. Mondjuk így meg a diákokra volt nehéz figyelni. Ebben segített viszont egy látszólag, és érezhetően nem szomjas kollégája a hölgynek, aki a már említett második tanár volt. Igazából nem volt Vele személyes bajom, mert tette a dolgát, és igyekezett segíteni néhány felelőnek, de azért néha igen kellemetlen volt, hogy önkényesen partizánakciókba kezdett. Mondjuk ez sem lett volna még baj, ha ezzel nem minket és a diákokat hátráltatott volna. De szerencsésen túlélte mindenki, bár néha elég erősen meg kellett taposnom a saját lábam, hogy ne vonyítsak 1-1 válaszon, vagy tanári arckifejezésen. Egy ilyet idéznék is most.

  A felelőnek Jókai Mór regényei közül kellett felsorolni minél többet, de szemmel láthatóan nem volt otthon a témában. A tanárnő igyekezett neki segíteni azzal, hogy megpróbálta kihúzni belőle az "Aranyembert". Ez így nézett ki:
  - Tanárnő: ...Milyen gyűrű ez a kezemen? *rámutatott az aranygyűrűjére, ami a középső ujján volt*
  - Diák: Háát... Jegygyűrű.

  Mondjuk volt néhány példa arra is, milyen "jó" több helyen is a családi viszony. Egy ilyen:
  - Én: ...és édesanyád mikor született?
  - Diák: Ööö... izéé...

  A végére pedig egy keresztkérdés, amit a diák idegességében kicsit félreértett:
  - Tanár: Mikor tartjátok a szülinapod?
  - Diák: 2000. május 13.
  - Én, magamban: Szóval egyszer volt szülinapja?

  Hazafelé pedig megint megcopatott a BKV, mivel a villamos műszaki okok miatt nem tudott elindulni. Sebaj, hazahoz a busz is. Felszálltam leghátul, mondván ott van állóhely, én meg nem megyek sokat. Erre 1 perc múlva azt látom, hogy 1 ajtóval előrébb 3 férfi meg egy nő próbálja feltuszkolni a babakocsit a buszra. Ez nem volt könnyű feladat az elválasztókorlát miatt, ami a lépcső közepén van (Ikarus 280-as volt). Szerintem egyszerűbb lett volna a hátsó, korlát nélküli ajtó használata, de végül összejött így is. Well done, Gentlemen!

Aktív témák