Reggel, kapkodás, gyerek bömböl a kiságy rácsába kapaszkodva (két másodpercre hiányolnia kell a testi kontaktust), pizsiből kiugrom, rohangálok két szoba között valami kevésbé agyonmosott ruhadarabért (érezzem már néha embernek magam). Férjem szomorkás mosollyal megjegyzi: "Régen levetkőztél és az enyém voltál, most felöltözöl és a gyereké vagy."
Aztán mindig megbeszéljük, hogy majd 20 év múlva visszaáll minden a régi kerékvágásba. 
[ Szerkesztve ]
