Amikor lovagolok a völgyekben, erdőkben, utakon, akkor időnként olyan érzésem van, mintha a Kárpád-medencében lennék, ismerős a hely.
Tegnap néztem meg a korábbi mentett képeimet és meglepődtem, hogy az Odyssey mennyire túl volt húzva, a színek időnként irreálisen élénkek voltak, itt viszont természetesnek hatnak.
Az Origins nálam egy sárga folt, minta a Tatooine. 
A Valhallát- hibái ellenére- a hangulat adja el. Egy inváziós erő tagjaként, diplomáciai körítéssel, az eddigi legtöbb rpg elemmel, jó sztorival számomra telitalálat. Nem gondoltam volna, hogy a Tsushima érzést még át tudom élni idén egy játékban.
Nekem két dolog fáj. Ki lett herélve a madár, ami érthető, mert nagyon nagy könnyebbséget jelentett vele a játék, de jelenleg szinte nem is használom.
A másik a mimika, ami nagyon kezdetleges. Hiába a jó sztori, ha ha az érzelmek nem tükröződnek az arcokon.
This signature is completely useless! Don't waste any time by reading it!
