Aktív témák

• #54 vilma27 tag

  2010-10-20 18:24:48 #54

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  vilma27

  tag

  2010.Október 19. (kedd)

  Reggel 5.25-kor keltem...Elkészültem, felöltöztem, fogmosás a reggeli teendőket elvégeztem. Olyan 6után elindultunk a kocsival az állomás felé. Nagyon sötét és hideg volt odakint. Mág szerencse, hogy a kocsiban jól befűtöttünk és az ülésfűtés is nagyon szuperált. A vonatállomások már az osztály nagy része kint volt. Egyedül páran hiányoztak és természetesen a tanároki. 2en jöttek velünk. Bebus és Csirénke tök jó szerintem, hogy ők jöttek velünk Odafelé végig zenét hallgattam. Este feltettem egy jópár soundtrackot. Azt tudni kell rólam, hogy utazásokon csak az ilyesféle filmes zenéket szeretem hallgatni, és számomra ez adja meg az utazás fillingjét is. Kivételesen sokáig bírta a telefonom. Sőt az egész utat kibírta, úgy hogy tényleg folyamatosan ment, kivéve mikor a kiállításon voltunk. Nonóval hallgattuk az enyémet közösen, mert neki valamiért bevacakolt az mp4-e :S de szerencsére vittem olyan átalakítót, hogy 2 füles is belemehetett így jóvolt, bár az én fülesem jobban szólt, ezért úgy oldottuk meg a "hibát, hogy a 2 fülesből kaptunk 1-1 véget, hogy Nonó is tudja hallgatni, bár nagyon nyögve adtam oda neki, de nem vagyok szívtelen így osztozkodtam. A zene nagyrésze: A gyűrűk ura, eredet most hallgattam a zenéit és (L), cold case, karatekid, hans zimmer válogatások, the departed, és az új film a the expendables és egyéb számokat. Olyan fél 10re volt kiírva a megérkezés, ennek ellenére szerintem 10re értünk fel. Fél órát késett a vonat. Felsétáltunk a Lujza vagy nemis tudom milyen utcán, rá az andrássyra és végig a hősök teréig a múzeumhoz. Itt is végig zenét hallgattam. De hogy a fenébe ne, mikor nagyon jókat tettem fel rá... A kiállítás 3 részből áll. A legelső kiállítás ilyen vegyes volt, de régebbi "mesterek" munkáit néztük meg. Volt jópár kép ami nagyopn bejött nekem, de nem voltam elájulva. másfél óránk volt itt szétnézni. Mónival hamarabb végeztünk és addig csatangáltunk a múzeumon belül, és be-be néztünk 1-1terembe. volt egy oylan amiben reneszánszkori képek és szobrok voltak. Azok nagyon megtetszettek nekem, mert nekem egyik kedvenc korszakom. Ezek után 13.10ig egy másik kiállításra mentünk ugyanitt a Szépművészeti Múzeumban. Itt már kevésbé tetszettek a képek, főleg az elején.
  Botero képeit és munkáit néztük meg. Elvileg úgy tudom, hogy Európában most van először neki kiállítása, itt Budapesten, mert amúgy nagyon híres festő és még ma is él. Nem tetszett, hogy kifigurázza a képeket, főleg a reneszánsz mestereket, olyat, hogy Mona Lisa, meg egy Jan van Eyck művet is ami nekem az egyik kedvenc képem a maga módján... na mindegy. 15ig kaptunk szabad foglalkozást, amíg elmentünk a mekibe a lányokkal. Kajoltunk beszélgettünk, klippeket elemeztünk a közeli hangot ki nem adó tévéből. Alexával lementünk a mosdóba. Ez nagyon vicces és idegesítő történet is. Bemegyek a wc-be amúgy 2 volt. Próbálom lehúzni a sliccem, de beragadt. Mondtam Alexának amíg megjavítom addig menjen be. Kint sikerült megguberálnom a nadrágomat. Közben hallom, hogy a másik fülkében valaki folyamatosan csörög. Kijön a nő és mennék be, de mondja hogy még nem szabad. Mondom magamban kijön és még visszamegy v mi? Elkezdni, hogy még eltakarít maga után meg elkezdett bocsánatot kérni. Mondom oké. Kijött Alexa bemegyek. "próbálkozásom" mindhiába, mert valamit elkezdett magyarázni az a Nő, és olyan egy írritáló varjú hangja volt. A pisiléstől is elment a kedvem. Na mondom, kibírom... Kijövök, és kezet akartam mosni, a Nő önt egy pohár vizet, furcsálltam, hogy eljön a mekibe wc-re és csapvizet inni. De ha 1x kell, ezzel meg is barátkoztam. De mikor önt még egyszer, és még egyszer és még egyszer, és vagy 6x öntött vizet magának. Alexa elbújt, mert szakadt a röhögéstől én meg idegemben elővettem a "gyilkos" tekintetemet és végig szinte méregettem azt a Nőt. De mikor már kész volt, elkezdni nekem, hogy elnézést kérek, de muszáj volt bevennem a gyógyszert. Mondom semmi probléma (áhhh ordítottam belül, mennyibe tartott volna míg kezet mosok? Azt hittem beszólok neki... De mivel idős volt, és nem akarok megint goromba lenni nem tettem. Megszállt valami szerintem aznap XD
  15.30kor indult visszafelé a vonat. Móni, ha nem hívom simán lekési a vonatot... Az a jány (L).... Nah elindultunk. Amúgy az egészben a vonzatozást vártam a legjobban. Céloztam is Nonónak, hogy most alukálni akarok, és egyedül lenni és csak a zenémmel lenni. Persze finoman beadva mindezt, de a jelek szerinte megértette, mert most nem kérte el a fülesem. Szerintem sikerült is egyet oylan 20percet alukálnom De mi szakította meg a szunyókám? Hát nem belevakuzott a szemembe? Jaaaj, komolyan ez a mániátok Művésznővel? Felkeltem, mert elfeküdtem a lábam, a seggem úgy mindenem, és nem elfoglalja mind a 2ülést? Mondom Nonó? nem kelsz fel? Erre: eddig én aludtam most ő jön. Mondom de én 1 ülésen aludtam, és akkor hová üljek mégis? N: keressek magamnak egy helyet amíg ő alszik. A: na kelj fel én a helyemen akarok ülni és nem a "más" helyén. Visszafoglaltam a birtokom, és elkezdtem ezt a beszámolót írni. De annyi minden eszembe jutott, mert lényegében ennyi volt idáig.
  Odafelé nagyon jó idő volt a vonaton, de visszafelé valahol fújt a levegő valamerről, de nem volt vészes, hiszen pulcsi . 18.30kor érkezett meg a vonat Nyíregyházára. Anya már ott várt, olyan jó volt. Gondoltam, hazamegyek és beesek az ágyba szó szerint. Majdnem így lett, mert ettem, zuhanyoztam és megnéztem a mail-eimet és tényleg beestem az ágyba. Ez volt olyan fél9-kor és reggel 6ig egy felkeléssel aludtam, mivel este ahogy hazaértem annyit ittam, amit nem kellett volna, mert ezért fel kellett kelnem és elmenni a wc-re.
  De még térjünk vissza a vonatra. Mikor blogoltam azután még volt másfél óra hátra, illetve 1 órát még bátran számolhattam. Írtam és írtam az eseményeket, és mikor úgy gondoltam, hogy befejeztem hirtelen zene is változott és mintha a hideg és sötétség miatt a vonat is lelassult vonat. Szeretek vonatozni annak ellenére, hogy ritkán utazok, de 2 év múlva mikor Pestre megyek pótolom -e hiányosságomat Tehát minden megvolt ahhoz, hogy ilyen igazi gondolkodós hangulatom legyen és tudjak filózni erről arról. Vonat-zene-lassulás-egyedül ülés-sötét-de még azért látni a tájat. Így furcsábbnál furcsább érzések fogtak el. Nem tudnám körülírni, de olyan hiányérzet fogott el. Mintha valami hiányozna abban a pillanatban. De talán tudom is. Csak még saját magamnak sem merem bevallani. De nem tudom, vagy nem akarom tudni. De ez "nem vallom be még saját magamnak" nem csak most jött rám. Talán 4éve is, de ez nem emberhez köthető, vagyis de , de hozzám, rólam van szó. Van valami ami már több éve motoszkál a fejemben. Igazából ez a jövőmről szól. És most is így elmerengtem a gondolaton, hogy vajon jó úton járok-e? Amúgy mindig mondom, hogy építész leszek ha nagy leszek. Lesz egy nagy cégem, külföldön, 4házam lesz minimum ennyi kocsi is, család, gyerek, minden amit egy boldog ember szeretne és elérhet ha nagyon keményen hajt. De... ott van egy de "szócska" ami nem hagy békén, és igazából emiatt merül fel bennem ez a bizonyos kérdés. Mert igazából örömömet lelném ebben az egészben, mert nagyon szeretem az épületeket, és a művészetet. Volt egy álmom, (olyan este alvás közbeni álom XD) És felkeltem és még emlékeztem is rá, de 5 perc után semmire. Illetve csak arra, hogy valami eszméletlen jó álom volt és jó érzésekkel töltött el. Persze, hogy én voltam a főszereplő meg minden ez alap, de hogy miről szólt az teljesen elhomályosult Szóval visszatérve, tényleg boldog lennék én ebben az életben ha ezt az utat követem amin most elkezdtem járni, és elkezdtem filózni ezen is, hogy van időm a vonaton magammal beszélgetni. Letisztázni végre hogy mit és h? Igazából tudom mi szeretnék lenni, de félek a másik dologtól, és igazából nem tudom miért? Senki azaz senki nem tudja ezt a fajta álmomat, és nem tudom, hogy képes lennék-e valaha is egy közeli ismerősömmel beszélni erről is. Nem akarom ennyiben hagyni a dolgot, mert nem vagyok az a feladós típus, sosem voltam, de ez mégiscsak az Én jövőm, magamnak kell kialakítani amilyenre szeretném, hogy legyen, viszont ha rákapcsolok erre a témára előbb-utóbb meg kell nyílnom az embereknek, és megmondani h márpedig én ez leszek itt és ilyen. Ebben egyáltalán nincsen benne az eredeti tervem talán egyik pontja se. Család-gyerekek, férj, magánélet; Olaszország-kicsit messzebb kellene menni ehhez; Talán a többit elérhetem vele a 4ház kocsi, de azzal nem sokra megyek ha nincs kivel megosztani; és utazni utaznék; De kicsit felvidít és egyben elszomorít ez az érzés. nem tudom.
  Most, hogy gondolkodom támadta egy ötletem. Felkeresek egy rég-látott ismerősömet is, és most még úgy gondolom, hogy ő lehet hülyének nézne, az ötlet miatt, de tanácsot biztos tudni fog adni, amire most nagyobb szükségem van mint eddig bármire. Sokszor tett így amiért hálás is vagyok neki de nagyon annak ellenére hogy mostantól egyre kevesebb időm van akárcsak felugrani hozzá. Ha ismersz kitalálhatod kiről van szó.
  Szóval így telt ez a Pesti nap és utazás. Komolyan nekem ezért a bő5óra vonatútért érte meg elmenni.

  nem olvasom vissza, mert így hagyok mindent ami részben a kis tanári zsebkönyvmben volt és menet közben jöttek rám fogalmazások, de mindezt a vonaton tettem össze. Szerintem zavaros lehet az olvasónak, de így marad...

  

Aktív témák