Új hozzászólás Aktív témák

• #10319 HummeRC senior tag snake1977 #10318

  Új Válasz 2010-05-19 02:37:06 #10319

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  HummeRC

  senior tag

  válasz snake1977 #10318 üzenetére

  A subst parancs nem valami meghajtó hozzárendelős okosság volt?

  De-de. Talán a daemon tools korabeli megfelelőjének lehetne nevezni. (Ma ezt Hálózati meghajtó csatlakoztatása néven találni meg.) Akkoriban nem igazán volt a programoknak másolásvédelme, max a telepítő fájlokat ellenőrizték, hogy mindig megvannak-e az eredetiek. Azt is csak a programkészítő által elvárt helyén tették meg. Erre volt ragyogó megoldás a subst parancs, amivel meg lehetett adni hogy melyik könyvtár melyik önálló meghajtó betűjelnek feleljen meg. Pl: subst a: c:\win311 parancsra a win311 telepítő könyvtára lett az a: meghajtó (álá kisflopi) és vígan települt kérdezés nélkül az összes lemez, az előre összemásolt forráskönyvtárból.

  Edit-et ismertem, de a qbasic texteditor jobb volt, mivel az tudott 2 fájlt is megnyitni egyszerre osztott képernyőn és egyikből másikba másolni a kijelöléseket. Anno ez dos-nál komoly nagy szó volt. Emlékszem milyen jó kis rendszerindító menüket kreáltunk az autoexec.bat + config.sys párosból. Boot-kor bejött egy rendszerválasztó menü, hogy mire akarjuk használni a gépet és aszerint indította el a programokat és osztotta el a memóriát különböző részekre. (emm386 és társai...) Amire nem volt az adott feladathoz szükség, az be sem töltődött. Akkoriban ez volt a géptuningolás legolcsóbb formája, amivel plusz teljesítményt lehetett elérni a programok számára. Ha meg utána másik programot akartunk használni, akkor reset gomb és 15másodperc múlva már az a profil futott. Ma ezt úgy mondanánk, hogy optimalizáció.

Új hozzászólás Aktív témák