Szerintem a tésztaételeket nagyjából mindenki szereti és bár nem feltétlenül egészséges, de azért lehet tenni ezt-azt, hogy kicsit mégis jobb legyen a helyzet. Az alternatív tészták nekem nem váltak be (teljes kiőrlésű, rizs, köles, cirok tészta), de a durum az nagyon. Igazából már az is sokkal jobb, mint a hagyományos búzából készült tojásos tészták. Sőt, szerintem ízre és állagra is jobb, szóval próbáljátok ki. Bárhol kapható már nagyon rég óta, sőt, lehet, hogy ilyet használsz, csak nem tudsz róla!
Na, de a receptek:
Hirdetés
1. Spagetti alla puttanesca
Tradicionális recept, de vannak buktatói. Például a szardella. Nem szardínia, vagy sprotni, az nagyon nem az. Az ember azt gondolná, hogy könnyű beszerezni, de sajnos nem. Viszont alternatív megoldás az ázsiai konyhákban használatos halszósz. Persze ebből is könnyebb rosszat venni, mint jót (A Tuskó, Spuri és hasonló helyeken kaphatókat inkább kerüljétek el.).
Jó minőségű olívaolaj. A bolti olajok itt sem igazán működnek, mert drága, de legalább vacak, pedig ennek az ételnek a lényege az olaj. Minden más csak kiegészítés.
Kapribogyó. Lehet kapni sok helyen, de a Lidlben szeretik a kaprigyümölcsöt árulni kapribogyó néven (a kapribogyó kb. akkora, mint a borsó és sötétzöld jellemzően).
Olívabogyó. Nehogy feketét vegyetek, mert az mindenféle vegyi eljárással van színezve, szóval csak zöldet!
Na, de a recept. Először forralj vizet és tedd fel főni a tésztát, mert a többi 5-6 perc alatt kész.
Egy ismert és elismert olasz szakács mondta, hogy jó sok olaj kell a serpenyőbe és ha úgy érzed, hogy elég, akkor tegyél hozzá meg egyszer annyit. 
Nyilván ez kicsit túlzás, de valóban sok olaj kell.
Alacsony hőmérsékleten kell melegíteni az olajat és belerakni a szardellát (személyenként mondjuk 2 kis szardellát), ami pár másodperc alatt felolvad az olajban. Nem kell megijedni, nem lesz halízű az étel, ez csak ízfokozó. Hogyha halszószod van, azt később kell használni.
Mehet bele személyenként 2-3 nagy gerezd fokhagyma szeletelve. Folyamatos kevergetés mellett, amikor azt látod, hogy kezd színe lenni, akkor jöhet a felkockázott paradicsom. Itt válik ketté a recept, ugyanis, ha nagyon édes és „savmentes” a paradicsom, akkor kapribogyót, ha savasabb, akkor olívabogyót kell hozzátenni. Nem kell sok, mondjuk személyenként egy evőkanálnyit kell összeaprítani. Hogyha halszószod van azt itt kell hozzáadni és jöhet egy kis chilipehely. Igen, ez az étel enyhén csípős! Max. 1 perc és jöhet a tészta, amit nem kell leszűrni, már csak azért sem, mert szinte biztos, hogy kelleni fog még egy kis főzővíz, ugyanis az olajnak, a savas közegnek és a főzővíznek egy emulziót kell képeznie. A végén lehet rá tenni egy kevés felaprított petrezselymet, vagy bazsalikomot, de ez elhagyható. Lehet tálalni, erre sajt nem kell.
Nekem most nagyon érett volt a paradicsom, kicsit szétfőtt, hiába csak 2 percig kapott hőt. Az íze azért jó lett.
2. Carbonara, ami állandó vita tárgya
A carbonaraval kapcsolatban sok vita van, de ami mindig megegyezik, hogy az igazi carbonara nem egy tejszínes sajtmártás! Konkrétan tejszín a közelében sincs. Viszont sokak szerint csak a tojás sárgáját kell használni, ami szerintem baromság, mert minden keletkezéstörténet szerint csóróság volt, és ott nem fogod kidobni a tojás fehérjét. Szalonnának szinte mindig a guancialet említik, ami egy húsos szalonna (tokaszalonna valójában), ami sós pácban érlelődik, de nem füstölt, hanem szárított. Mivel ezt nehéz beszerezni, egy kicsit lehet csalni egy jó minőségű, húsos füstölt szalonnával.
Igazából ez még gyorsabb, mint az előző. 2-3 perc alatt kész. Mármint a tészta főzését leszámítva. Fogom a vékony csíkokra vágott szalonnát és kicsit lepirítom (hogyha szükséges, egy kis olívaolajat lehet tenni alá). Nem kell ropogósra sütni, csak kicsit megpirítani. Na én itt szoktam csalni, mert teszek hozzá 1 gerezd felszeletelt fokhagymát is. Amikor ez kész, el is lehet zárni alatta a tüzet és rászedni a tésztát (itt sem kell leszűrni és itt is kelleni fog a főzővíz), amivel kicsit össze kell forgatni. Egyrészt a tészta kicsit magába szívja a zsírt, másrészt hűl is, ami esetünkben fontos. A felvert tojást nagy adag borssal és egy kevés érett kemény sajttal el kell keverni (Nem kell sok sajt, mert ez is csak fűszer!). Jellemzően ez parmezán, de a keletkezés helyét tekintve valószínűbb a pecorino. Kb. 100 g száraztésztához kell 1 tojás. Folyamatos kevergetés mellett hozzáadom a tojásos keveréket a tésztához és szinte biztos, hogy kelleni fog egy kis főzővíz, mert egy lágy, krémes mártást kell kapni a végén.
Lehet, hogy először nem lesz szerencséd és kapsz egy rántottás tésztát, de nem nagy ördöngősség valójában, szóval bátran!
3. Zöldséges, sonkás, sajtszószos tészta.
Azért úgy írtam, hogy zöldséges, mert ezt akkor csinálom, ha van valami maradék zöldség, ami lehet karfiol, brokkoli, cukkini, vagy, padlizsán.
Hogyha karfiol, vagy brokkoli van, akkor azt előfőzöm és miután kiszedtem, abba a vízbe teszem a tésztát. Közben egy kevés olívaolajon jóféle füstölt sonkát pirítok és teszek hozzá valami hagymafélét. Most a karfiol mellé fokhagymát használtam, de igazából mindegy. Ha cukkini, vagy padlizsán van, azt nem kell előfőzni. Apó kockákra vágva most kell hozzátenni, és néhány perc alatt megpirítani, ahogy az előfőzött karfiolt, vagy brokkolit is. Fűszerként bors és/vagy chili (én mindkettőt szoktam). Amikor a zöldség is kicsit megpirult, jöhet a tészta és valami jól olvadó sajt, de nem kell túl sok. Megint jöhet a tészta főzővize és ebből lesz egy könnyű sajtmártás. A végén ezt is meg lehet szórni egy kis aprított petrezselyemmel, de cukkini esetében a kapor is jól működik.
4. Hagymás tészta
Tudom, hogy ez rosszul hangzik, de finom. Ez tényleg az igazi szükségkonyhás recept. Valójában úgy készül, mint az előző, szóval ha van egy kis sonka, vagy húsos szalonna, lehet bele tenni, de egy haverom kolbásszal csinálja. Viszont ezek nélkül is jó, csak hagymával.
Jó sok hagymát fel kel aprítani és alacsony lángon, lassan megdinsztelni, de az a jó, ha a végén kicsit karamellizálódik is. Kb. az lesz a vége, mint egy hagymalekvárnak. Só és bors és esetleg chili, más fűszert nem is kell feltétlenül (kakukkfű azért jól passzol hozzá, ha van otthon). Tésztának penne, vagy szarvacska. Pici sajt, főzővíz és kész is.
5. Zöldfűszeres, vajas tészta.
Jó sok vaj és petrezselyem az alap. Ehhez kell valami „lájtos” hagymaféle, ami esetemben medvehagyma volt, de a snidling, vagy az újhagyma zöldje is teljesen jó. Hogyha van még valami friss zöldfűszer, lehet hozzá tenni abból is egy keveset. Só, bors, esetleg chili és lassan párolni kell néhány percig. Jöhet a tészta és szükség szerint itt is egy kis főzővíz, ha túl száraznak érezzük. Tálalásnál még egy darab vaj jöhet a tetejére. Sajt erre nem kell.
6. Bolognai, a másik vitás tésztaétel.
Vicces, hogy itt is sok a vita és azonos területről származik, mint a carbonara. Na, ez az, ami nagyon nem egy gyors étel, és szinte mindenki rosszul csinálja.
Mondjuk tésztaételnek hívom, de valójában nem az. Ez egy ragu. Úgy is hívják: al ragú.
A kedvenc eredettörténetem szerint ezt vaddisznóból kell készíteni és nem darált, hanem apró (fél centis) kockákra vágott húsból készül. Azért tetszik ez a történet, mert a fűszerezés valóban azt mutatja, hogy ez vadétel lehetett eredetileg.
A most elfogadott receptek szerint darált marhahúsból készül és én is lusta vagyok, de csóró is, szóval fele marha és fele disznó.
Az egésznek az alapja az, amit szinte mindenki kihagy és ez a sofrito (vagy sofritto, igazából nem tudom, hogyan kell írni), szóval a zöldségalap. Hagyma, sárgarépa és szárzeller kb. egyenlő arányban, valamint néhány gerezd fokhagyma. A zöldségnek legalább annyinak kell lenni, mint a húsnak!
Itt is kétféle irány lehet, mert valaki szerint olívaolajon, valaki szerint szalonnazsíron kell készíteni. Érdemes mindkét változatot kipróbálni.
Szóval, a zöldségeket apróra vágva (répa esetében én a nagylyukú reszelőt szoktam használni), lassú tűzön dinsztelem egy kis sóval. Utána jöhet a hús, amit viszont már pirítok kicsit, tehát feljebb veszem a hőfokot. Közben jöhetnek a fűszerek is, ami borókabogyó, babérlevél és kakukkfű, de mindegyikből kevés (ezek miatt mondtam, hogy ez vadétel lehetett), majd fel kell önteni egy kis vörösborral (Ugye, megint a vadételes jelleg.). Ezután passata, bors és oregano (na, ebből jó sok), majd órákig alacsony hőfokon rotyogtatjuk. A legvégén még bazsalikom mehet bele, bár valaki szerint ez nem kell.
Szükség szerint menet közben fel lehet önteni egy kis vízzel, vagy alaplével, de fontos, hogy ennek az ételnek sűrűnek kell lennie!
Tradicionálisan szélesmetélten tálalják és max. egy kevés parmezán, vagy hasonló kerül rá, de az sem feltétlenül.
Hát igen, erre rá kel szánni az időt, mert akár 3 órán át is érdemes rotyogtatni, de teljesen más élményt ad, mint a sima darálthúsos paradicsommártás, amit eddig bolognainak hívtál.
Félpanzió.