Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• A kenyérke dícsérete

  A kenyérke tényleg megérdemli a becézést. Ha kenyered van, mindened van. Nem ismerek jobb illatot, mint a sülő kenyérke illatát. Valami csodálatos.

  Anno mi is sütöttünk itthon párszor kenyérkét. Este bekovászoltam, lányomra a "könnyebbik" feladat hárult. Korán kelt és dagasztott, csak dagasztott. Mikor én keltem, a tészta már pihent egy kosárban, konyharuha alatt.

  És eljöve a pillanat...
  Formázás, tepsibe vele. Lányom kiváltsága volt vágásokat ejteni a tészta testén.
  Sütő begyújt, hadd szóljon.
  Idővel terjengeni kezdett a mámoros illat, mi pedig rohantunk a konyhába, hogy a sütő üvegén elemlámpával bevilágítva gyönyörködjünk a büszkén dagadó élet láttán.

  Betetőzött a mámor. Kész volt a kenyérke, már ki lehetett nyitni a sütő ajtaját, ki lehetett venni a kenyérkét, vizes kézzel megsimogatni.

  Egészségtelen, meg minden, de soha nem bírtuk ki. Keresztet rajzolt rá a lányom a késsel, és levágta az egyik sarkát. Négyfelé vágta, a többire konyharuha. Vittük a koncot, és élveztük azt, ami keveseknek adatik meg. A saját sütésű kenyérke illatát, ízét.

  Vakegérke 4 éve 19

• Ötlet

  Van egy nagyon régi ötletem.

  Kapható rágógumi mentolos, gyümölcsös, meg a fene tudja milyen ízű is. Kevés, nagyon kevés.

  Ha sok lóvém lenne, beindítanék egy rágógumi gyárat, és piacra dobnék házikolbász, sonka, csülök, és hasonló ízű rágógumit.
  Ha bejön, akkor kibővíteném a választékot főtt kaja ízűekkel. Rántotta, pörkölt, pacal, stb.

  Hogy intimitása is legyen a dolognak, genitális mintavétel után gyártható lenne házastársaknak egymás íze, illata. Hadd csámcsogjanak a buszon másokra lihegve a feleség, vagy férj illatát.
  Szerintem bejönne.

  Ha pedig valaki lenyúlná az ötletem, gondoljon rám, és juttasson szerény(?) részesedést a haszonból.

  Vakegérke 4 éve 32

• Apró tévedés

  Kedves hallgatóink, helyszíni közvetítést adunk. Női napozó mellől jelentkezik riporterünk.

  Tyuhhú, manuskáim, nőcikéim, kiccsákók, kisluvnyák, ilyent még nem pipáltatok. Ugrál egy csávó a kerítésnél, hogy lásson is valamit, ne csak a szagokat érezze.
  Hoppá, hoppá, valamivel szájba verték. Kopogósan köpködi a fogait, megjegyzem nem ritmusra.

  Elvonszolta potrohát a csávó, de már ténfereg is vissza. Kezében dorongot szorongat, képesnek nem túlzottan nevezhető felén mintha egy kis rosszallást látnék felfedezni. Szóval pipa, de nagyon.

  Vannak ám itten bizti őröcskék is. Azért a kicsinyítő képző, mert picikék, aranyosak, és nagyon édin törölgetik könnyeiket, miközben kegyelmet kérnek a dúvadként fújó ellentől.

  Győzött az igazság, lehet fellebbezni. A csákó átlépi a térdelő bizti őrcsiket, és egy rúgással forgáccsá változtatja a napozó ajtaját.
  Beront, de hajj, milyen bőszen! Egyik bunkója a kezében, a másik a gatyájában mutat irányt neki.
  De jaj, kedves hallgatóim, rossz helyre tévedt szegény pára. Bár ez csak nézőpont kérdése. A melegek örültek, hogy az ő napozójukat szerencséltette. Rögtön pártfogásba is vették.

  Vakegérke 4 éve 8

• Apró rosszalkodások

  Anno volt egy jó kis mikrofonom, és felvettem kazettára egy cirka félórás vihart. Nos, amikor hétágra sütött a nap, felhő sem volt az égen, bedugtam a kazettát a magnóba, aztán "ereszd el a hajam". Egyik szomszéd a másik után dugta ki a fejét az ablakon, és csodálkozva nézte az eget. Jó poén volt.

  Magnó a tatyiban, buszon, villamoson bekapcsoltam. Kezemben zsebrádió volt, hogy hihető legyen a dolog. A magnó bemondta a korábban felvett pontos időt, persze kamu, úgy öt perc eltérés volt. Az emberek megnézték az órájukat, és bőszen állítgatták, hiszen "késett". Szándékosan korábban mondattam be a pontos időt, így legalább hamarabb érkeztek oda, ahova indultak. Késést nem vettem volna a lelkemre.

  Csengő. A 8 voltos csengő lazán bírta a 12 voltot is. Fel is szereltem egyet a Robur hűtőmaszkja mögé, a műszerfalon külön gombja volt. Beállt a megállóba a busz, megálltam mögötte. Kinyíltak az ajtók, és mikor páran leszálltak már, megszólalt a csengőm. Folyamatosan szólt, a felszállni vágyók meg balhéztak, kiabáltak a sofőrnek, hogy "hova az anyádba sietsz", meg ilyenek. Utólag is bocs a buszvezetőtől.

  Vakegérke 4 éve 21

• Kétrészes mese

  Tararapp, tiriripp, mondta a kakaska, és jól beleugrotta magát a folyóba.
  Volt ám ottan egy cápa, méghozzá édesvizi. Hú, gyerekek, nem volt neki foga már annyi sem, mint egy kezemen az ujjam, pedig favágó voltam, csak kirúgtak, mert már nem volt mivel megfogni a fejszét.
  Mérges lett a cápa, gondolhatjátok. Szájában a kakaska, de nem tudta megrágni.

  A kakaska pedig már bánta, hogy butaságot csinált.
  Szólt is szépen a cápához.
  - Te éngem nem tudol megenni. Engedj el, és én becsületemre mondom, megtöltöm a hasad.
  A cápa elengedte szépen a kakaskát, aki tartotta a szavát. Hozott egy betonmixert, a csövet a cápa szájába dugta, és ráeresztette a nyomást. Tele is lett a cápa gyomra hamarosan.

  Mi újság, ha hasmenéses a cápika az esemény idején? Ahogy jött a beton, már megy is.
  De nem ment. Viszont jött a halász.

  Tiriripp, tararapp, mondta a halász. Nem gondolta komolyan, de ha már évek óta ezt mondta, nem volt szíve felborítani a megszokást. Ugrándozva ment a csónakjához, amelybe be is ugrándozott. Ugrándozva evezett, és ugrándozva képzelt el egy hatalmaaas ugrándozó halat, amelyet majd ő ugrándozva kifog.

  Folytatás...

  Vakegérke 4 éve 19

• Dik má...

  Dik má, tesókáim, mit hoztam!

  Házaltam a rongyszőnyegekkel, aszt hiába zörögtem, nem nyitottak ajtót. Gondótam rosszú lehet valaki, aszt bepajszerótam magam, hogy segíccsek.

  Dik, elbújhattak, mer senki nem vót otthun, de eszt a gépet ottan hagyták nekem. Kifelé akadékoskodott egy gádzsó, de megmutattam neki a pajszert, nem mérgelt tovább.

  Vittem a bótba a gépet, hogy elaggyam, ha mán nálam vót. Kell a kaja a purdéknak, nekem meg a kocsmai tesókák. Nem vette meg a gádzsó, mer szerinte ez egy régi nótbúk, nem tuggya eladni. Hát most miből eszik a purdé, én meg miből iszok?

  Ingyé oktattyák eszt a tudományt a kulturházba, aszt mentem is, hogy ércsem, mirül is van szó.
  Hadovált a gádzsó, én meg magamhoz húztam, aszt megtanította nekem kezelni eszt a gépet. Idő vót, más meg mán senki, elhúztak haza.

  Jaj, tesókáim, interesnet, meg kedvencek, meg minden. Phenav. Vágom, a gádzsók dzsanáznak valami gúglit. Dzsukel lehet, nagyon be vannak indulva tőle. Hogy rágjam meg a húsát...

  Vakegérke 4 éve 6

• A fejsze, meg a nyele

  Hun vót, hun nem vót, vót eccör egy fejsze. Gazdát keresött, osztán mikó tanálni vélt egyet, hát belesimút a tenyeribe.
  Mög is tréfáta, szálkát nyomott néki.
  Dühöngött a gazda, híjnye, de még mennyire. Pöködte a tenyerit, miután kipickáta a szálkát.

  Rítt is kicsinykét, de asztat mán nem a fejsze mián, annak örült. Bánattyának oka az vót, hogy nem láthatta szerelmetes párját, mer takarták őtet a fák, osztán hejába leskelődött vón az ablakábul, nem látott átal a szomszéd tanyába.

  Ám ha Isten fejszét ad, nem véletlen teszi.
  Megpöködte markát a legény, osztán aprította a fákat, míg el nem alélt. Feléledtében vizes ruhát érzett a homlokán, forró csókokat az ajakán. Még maradott fa, ami takarhatta vóna a kedvest, de asztat mán meghagyták.

  Nem köllött a lyánykát mán takargatni. A legényhez kőtözött, osztán még jó is vót, hogy az ipam-napam nem látott el hozzájuk.

  Eredetileg a veszett fejsze nyeléről akartam mesélni, de így alakult. Maradjon is így...

  Vakegérke 4 éve 7

• Bogaras történet

  Egy frekventált kórháznál dolgoztam. Öten voltunk sofőrök, és az udvaron lévő különálló épületecskét bitoroltuk, mint tartózkodót, öltözőt, még zuhanyozónk is volt. Ideális állapot.
  Ha fuvarba menvén kint hagytam a fizetésem az asztalon, nem lopta el senki.
  A nagy öltözőkben annál inkább dívott ez a nemes szokás. Irigyeltek is minket, sokan akartak hozzánk "költözni", de vagy mindenki, vagy senki alapon fityiszt mutattunk nekik. Nincs hely, passz.

  Valamely jóakarónk elintézte, hogy nálunk is fertőtlenítsenek. Nem örültünk neki.
  Jött is a puttonyos manus, nyomta a löttyöt mindenhova. Másnap nyitom az ajtót, és majdnem fellökött egy menekülő svábbogár. Belépve hullák sokasága fogadott.

  Nagytakarítás, mindenki részt vett benne. Ám egyik társam lefényképezte a csatateret, és a halomba söpört áldozatokat is.
  A fényképeket kiraktuk a faliújságra, miszerint ilyen állapotok uralkodnak nálunk. Eredményes volt. Többé senki sem akart hozzánk költözni.

  Megjegyzendő semmi jel nem mutatott arra, hogy bogarasok lennénk. Azok voltunk, de megszűnt a látens probléma.
  Nálunk továbbra sem volt lopás, ellentétben a nagy öltözőkkel, amelyeket rendszeresen fertőtlenítettek.

  Vakegérke 4 éve 6

• Aki nem bírja, minek iszik?

  Derékszögben állt a részeg az utcán. A lábai függőleges, a törzse vizszintes pozícióban, kezeivel egy lámpavasba kapaszkodott. Böffentett egyet, ezen jót nevetett. Aztán szellentett egyet, ezen már röhögött.
  Az emberek elég szép ívben kerülgették. Ezt látva fokozódott a jókedve, és láthatóan erőltette úgy a böfögést, mint a szellentést.

  Kajakra erőlködött, aztán böffentett is, csak éppen cseppfolyósat. Kiköpte, aztán erőlködött tovább. Szellentenie is sikerült, a hanghatást nevezhetjük rottyanásnak is.
  Kétségbe esetten nézett körül, és rázta egyik lábát a másik után. Eredmény nem volt, valószínűleg gumis alsógatya volt rajta. Egyáltalán nem volt már vidám a koma, sőt...

  Kinézte magának a pár lépésre lévő bokrot, aztán elengedte a lámpavasat és meglódult. A derékszög maradt, így viszonylag hamar felbucskázott.
  Jó helyen, el is gurult a bokorig, aholis álomba szenderült.

  Vakegérke 4 éve 17

• Krisztián és Barnabás

  Fiktív nevek, ezek jutottak eszembe.

  - Háháhá...
  - Nem jó! Sátáni kacaj kell!
  - Hááááááááááhááááááááááááhááááááááááá! Mézeskalácsból építgetem házam, mert jön Jancsi és Juliska, és én fel fogom falni őket! Zabálhatnak, jól meghíznak, és akkor kemencébe vetem őket!
  - Ácsi! Nem Jancsi és Juliska, hanem Krisztián és Barnabás.
  - A mese nem így szól!
  - Ezt én írom, tehát fura páros jön, igaz, Barnabás biszexuális. Melegek, könnyebb lesz megsütni őket, nem?
  - De.
  - Hát akkor? Ne reklamálj, csak tedd, amit mondok.
  - Egy vagyon volt a rengeteg mézeskalács, amelyből építettem a házat!
  - Ne nyafogj, én írlak Téged is, és én írom azt is, hogy telik mézeskalács vásárlásra!
  - OK, főnök, de megéri? Felhizlalom ezt a két girnyót, közben kizabálnak a vagyonomból.
  - Lehet, hogy igazad van...

  - Eltévedtünk, Krisztián.
  - Hát tényleg el, Barnabás, kedvesem.
  - Megéheztem, Krisztián, és fáradt is vagyok.
  - Én is, Barnabás, kedvesem.
  - De nézd, mit látok...
  - Mit?
  - Ezt kérdezem. Ennyire nem látsz Te sem? Akkor tapogassuk ki.
  - Ez ragadós. És édes. Te, ez nem a vasorrú bába mézeskalács háza?
  - Az lesz. Még jó, hogy olvastuk a mesét. Még jobb, hogy vettünk a hentesnél húst abból a pénzből, amit kajakra lejmoltunk a buszon.

  Folytatás...

  Vakegérke 4 éve 5

• Bosszú

  Volt egy kollégám. Pökhendi, akarnok, bemószerolt bárkit, ha ebből hasznot vélt húzni.
  Gyenge pontja a gyomra, amolyan zabagép volt. Összesúgtunk. Megtréfáljuk? Hát persze! Meg is volt a terv.

  Páncél gyomrom van. Bármit ehetek, nem probléma, csak romlott ne legyen, az nekem is megárt.
  Ettem jó étvággyal a sült húst kenyérrel, hozzá kovászos uborkát harapdáltam. Ittam hozzá a tejet, hiszen szeretem, és mivel vetem pár féllitykóst, volt is. Jól esett, de tényleg. Még rá is játszottam.

  A kolléga megkérdezte: hogyan lehet ezt egyszerre? Mondom úgy, hogy harapsz a kenyérből, aztán a sült húsból, utána meg a koviubiból. Aztán leöblíted a tejcsivel. Rázta bőszen a fejét, hogy ezt nem lehet. Láthatta, hogy lehet, mégis duzzogott.
  Gyere, egyél velem, mondtam neki. Volt elég kaja, ő meg ugye beles, nem tudott ellenállni. Öntöttem a bögréjébe tejet, tukmáltam belé a kaját, koviubi bőven. Tetszett neki, szinte kizabált a vagyonomból. Hát persze, ingyé kaja a legjobb, ugyebár.

  Bezabált, elégedetten dőlt hátra. Én meg nyugtáztam, hogy bár nem volt olcsó mulatság, bevált a fondorlat.
  A kolléga idővel nyugtalanná vált.
  A többi kolléga lelécelt, tudta a feladatát.

  Folytatás...

  Vakegérke 4 éve 17

• Tőmondatokban

  Nemrég még Petike voltam, de jól megkamaszodtam, már Péter vagyok, úgy bizony!
  Már azt is tudom, hogy mi van a csajok szoknyája alatt, és mire való.
  Csak az a baj, hogy elküldenek a francba.
  Olyan jó lenne megcsípni egyet, és jól meg... megdönteni, de nem lehet.
  Van egy ötletem!

  Újsághír: K. Péter kisfüttyfürüttyi lakos a mai napon 9 óra 27 perckor előre megfontolt szándékkal, önkezével vetett véget nemi vágyának.

  Vakegérke 4 éve 15

• Csak úgy...

  No, uramöcsém, ugorgyá mán le a vonatrul, ha vélem akarsz gyünni. Úgy ni. Mán ne ugrájjá, még rám fröcskölöd a tehéntrottyot.
  Írta apád, hogy vigyázzak véled, mer gonosz vagyol, ez láccik a vigyorodon is.
  Mennyünk a gazon körösztül, ne gyalogójjunk mán sokat.
  Most min mérgelődöl? Nem én zavartalak a csalánba, te siettél előre, penig én ismerem az utat. No, meg is érkeztünk.
  Annyuk, hozzad asztat az étket, nyápicka ez a legény.
  No mi van, mán az erőspaprikát se bírod? Gyönge béled van néked. Ne ríjjá, itten van egy másik féle paprika, rágjad esztet, osztán rögvest elfeleded az előzőt.
  Úgy ni. Montam, hogy elfeleded, ugyi? Persze, ez sokkal erősebb, de az előzőt mán is nem érzed, mer ez elnyomja.
  Annyuk, pájinkát ide. Igyá, uramöcsém, ez az emberes dolog, nem a serital. Itten van e szíjnivaló is, én sodortam jó kis kapadohánybul.
  Némá, annyuk, hogy rohan a legényke át a csalánon. Bizton eléri a vonatot.

  No, az utolsó rokont is letuttuk, nem gyün mán ránk élősködni egy se.

  Vakegérke 4 éve 7

• Lóvásár

  Gondútam elmenek a vásárba, osztán veszek egy lovat. Addig se köll az asszonnyal lönni. Majd kibúttam a bőrömbül örömömbe, mán hamarább is kitanálhattam vóna esztet a váráros dógot.

  No, téblábolok, nézegetem a lovakat, osztán vót egy, amejjik teccett is, meg nem is. Kérdem a komát, hogyé aggya. Tyű, sokat mondott, mentem vón tovább. A koma nem hagyott, mondott kevesebbet, és az anyósa élettyire esküdözött, hogy ócsóbban nem aggya. Sok az, koma, nem köll. Atta ócsóbban. Tán meghótt mán az anyósa, azért esküdözött rája. Paroláztunk, megittuk az áldomást. Gyanupörrel éltem, mer igen vigyorgott a koma, foga kerítése meg hiányos vót.

  No, eccer minden jónak vége szakad, menni köll haza. Húzom a lovat, nem gyün. Tolom, nem megy. Tán legyökerezett ez a dög? No várjá csak, van még pénzem. Vettem erős csövespaprikát, leharaptam a végit, a többit meg a ló ülepébe gyugtam.
  Ment mán rohanvást, néköm meg bajom vót, mer most se pénz, se ló. Igen elszöntyömpörödtem. Netene, nem jó van ez így. Ha mán így tud rohanni ez a dög, akkor én is tudok, csak segíccség kén. Vót még erőspaprika, leharaptam a végit, oszt motoszkátam a gatyámba feszt. Megtanátam a kijáratot, osztán vicsorogva bényomtam tövig.

  Folytatás...

  Vakegérke 4 éve 10

• Harmadik részegségem története

  Meglepő módon nem szilveszterkor történt.

  Egy baráti párnál voltam, áthúztuk az udvarban lévő kis ház elektromos vezetékét.
  A nő rokonai borsodiak, Edelényben laknak. Naná, hogy főznek pálinkát, nem is akármilyent. Érezni rajta a körte illatát, zamatát, ízét. Állítólag az a jó minőségének a titka, hogy eperhordóban érlelik. Ha belegondolunk, biztos nem hektós a hordó, de hogy eperfából van, az tuti.

  Ahogy megérkeztem, máris a kezembe nyomtak egy kis pohár pálinkát, hol lakik az Isten, "menny be," aztán lenyomtuk egy slukkra.
  No nézzük a melót. Nem akarom leírni a folyamatot, a lényeg az, hogy a (korábban említett) barátommal, de az én irányításommal kicseréltük az elöregedett alumínium vezetékeket rézre. Időnként megpihentünk, rágyújtottunk, tracsiztunk egy sort. Kaptunk szendvicseket is, naná, hogy csúszott rá a jó kis körtepálinka.
  Kész volt a nagy mű, minden kimérve, kipróbálva, teljes volt a diadal.

  - Asztalhoz! - A nő hangja ostorként csattant, engedelmesen ültünk le. Kaja előtt étvágygerjesztőként behajítottunk egy kis pohárka körtepálinkát. A marhapörkölt szenzációs volt, a kenyérke házi sütésű. Hízelgett a lelkemnek, hogy kaja közben végig engem dicsértek a szaktudásomért, (holott nem vagyok villanyszerelő,) no meg a problémamegoldó gondolkodásomért. Tény, hogy a barátom analfabéta, ami a villanyszerelést illeti, inkább segédmunkás volt mellettem, mint agytröszt.

  Folytatás...

  Vakegérke 4 éve 13

• Második részegségem története

  Érdekes módon ez is szilveszteri történet, csak már a '71-ről '72-re virradó estéé, éjszakáé.

  Katonaként szolgáltam a dolgozó népet, no persze nem önszántamból. Valaki a körletből felvetette, hogy rúgjunk ki a hámból, tud hozni páleszt meg bort, dobjuk össze rá a pénzt. Nem voltam elragadtatva az ötlettől, de ha kihúztam volna a brancsból, talán ma nem élnék.
  Összedobtuk a lóvét, a srác meg dobbantott.
  Aki nem volt katona, annak mondom. Ez azt jelenti, hogy engedély nélkül, "kerítésbélettel" távozott a laktanyából.

  Idő múltán visszatért az egyik kezében szatyorral, a másik kezében demizsonnal. Majdnem életét adta a piáért, ugyanis az őr kopasz (újonc) volt és rálőtt. Minden jó, ha jó a vége, akkor igyunk. Kulacsok elő, cirka fél liter bor jutott mindenkinek. Valaki közben hozott műanyag poharakat a konyháról, azokba meg a páleszt mérték szét, egy deci körül volt a fejadag. A pálinkával kezdtük, amolyan három emberes volt, szóval a poén szerint két embernek le kell fogni az áldozatot, hogy megitassák vele. Egyszer élünk, szilveszter van, rohadjon meg a katonaság, minden tiszt menjen a bús 3,14csába, minden keservünket belevittük az ivásba. cirka négyszer emeltem meg a poharat, végre túl voltam a rettenetes pálinkán. Hú, éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de akkor már úrrá lett rajtam a duhaj jókedv, együtt kornyikáltam a többiekkel.

  Folytatás...

  Vakegérke 4 éve 21

• Első részegségem története

  '69-ről '70-re virradó szilveszterkor történt. Már négy hónapja voltam felnőtt, de még lámpalázasan mentem két kamasz barátommal délután az ABC üzletbe, hogy piát vegyek. St. Hubertus lett a kiválasztott, méghozzá hét decis. Akkor már dolgoztam, volt rá pénzem. A pénztárnál nem kérték a személyit, pedig akkor nem sokan mondták volna meg, hogy több vagyok, mint tizennyolc éves.

  No mindegy, ezen túl voltunk. Irány a József Attila lakótelep kiserdője, pia kinyit, belenyal. Hm, nem is rossz. Kishaverok is megkóstolták, ők is elismerően hümmögtek.

  Közbevetőleges tény. Egy arra járó valaki cirka ötven méterről ránk uszította a farkaskutyáját, de az pár méterre tőlünk megtorpant és visszaszaladt gazdájához, pedig előzőleg felborzolt szőrrel, acsarkodva rohant felénk. Talán a piaszag, vagy a személyes varázsom győzte meg róla, hogy tegyen le galád szándékáról. Megismétlődött a vegzálás mi pedig felvilágosítottuk a gazdit, hogy vér nem fog folyni, a kutyát se bántjuk, de ha nem megy a 3,14csába, átalakítjuk az arcberendezését. Megértette, elkotródott kutyástól, rosszakaratostól.

  Folytatás...

  Vakegérke 4 éve 35

• Egy kis bolondság az unatkozóknak

  Anno a hetvenes években egy szövetkezetnél melóztam. IFA sofőr voltam, a kísérőm meg nagy zsivány volt. Sok mai testépítő elbújhatott volna mellette. Az élet edzette olyanra, az Illatos úti dzsumbujban nőtt fel, ott meg bizony farkastörvények uralkodtak. Vagy versz, vagy vernek.
  Egyszer a géprongyok közt talált csíkos anyagot, amolyan klasszikus rabruhást.

  Na, mivel szabó volt a szakmája, másnap katonásan lejelentkezett nálam munkavégzésre új ruhájában, én meg könnyesre röhögtem magam. Komplett rabruha, amelynek a bal mellére még számot is varrt, az egészet pedig a rabsapka koronázta meg.
  Azt hittem, hogy vicc, oszt jóvan, megy átöltözni. De nem, így mentünk a városba.
  Tiszta blamázs volt, hiszen velem alázatosan beszélt, törzsőrmester úrnak szólított, és bármit mondtam neki, "igenis, törzsőrmester úr" volt a válasza.
  Fél fejjel alacsonyabb, meg vagy 20-30 kilóval könnyebb voltam vele szemben, így nem csoda, hogy akik láttak minket, azok tisztes távolban maradtak, rám csodálkozva néztek.

  Folytatás...

  Vakegérke 4 éve 20