Anno a hetvenes években egy szövetkezetnél melóztam. IFA sofőr voltam, a kísérőm meg nagy zsivány volt. Sok mai testépítő elbújhatott volna mellette. Az élet edzette olyanra, az Illatos úti dzsumbujban nőtt fel, ott meg bizony farkastörvények uralkodtak. Vagy versz, vagy vernek.
Egyszer a géprongyok közt talált csíkos anyagot, amolyan klasszikus rabruhást.

Na, mivel szabó volt a szakmája, másnap katonásan lejelentkezett nálam munkavégzésre új ruhájában, én meg könnyesre röhögtem magam. Komplett rabruha, amelynek a bal mellére még számot is varrt, az egészet pedig a rabsapka koronázta meg.
Azt hittem, hogy vicc, oszt jóvan, megy átöltözni. De nem, így mentünk a városba.
Tiszta blamázs volt, hiszen velem alázatosan beszélt, törzsőrmester úrnak szólított, és bármit mondtam neki, "igenis, törzsőrmester úr" volt a válasza.
Fél fejjel alacsonyabb, meg vagy 20-30 kilóval könnyebb voltam vele szemben, így nem csoda, hogy akik láttak minket, azok tisztes távolban maradtak, rám csodálkozva néztek.

A legnagyobb alakítása egy ABC boltban volt. Én már végeztem a pultnál, megvolt a reggelim, irány a pénztár. Ez a bolond meg elkezdett üvölteni, meg sikítozni, hogy jájájj, törzsőrmester úr, ne hággyon mán itten, fééélek! Mikor sorra kerültem a pénztárnál, már ott állt mögöttem, mert mindenki előre engedte úgy a pultnál, mint a pénztárnál. Sluszpoénként belém karolt, és hangoztatta, hogy én vagyok a világon a legjobb smasszer, mert még vásárolni is magammal viszem.

Megjegyzem, akkor is a hátamra lógott a hajam.
Érdekes, soha nem igazoltattak minket.