Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Várom, de nagyon

  Pontosan három hónap múlva lesz az első napja nyugdíjas korszakomnak.

  Eljön végre az az idő, amikor mindent szabad, de semmi se muszáj!
  Aki ezt irigyli tőlem, az ne tétovázzon, húzzon le közel 45 évet úgy, hogy akkor is dolgozik, amikor lábon kihord egy vakbélgyulladást.
  Majd' meghaltam, állandó hányinger, nem mertem tömegközlekedéssel melózni menni. Taxi oda-vissza, naponta 60 froncsi. Akkor még tellett rá, nem volt vadkapitalizmus, csak az a "kizsákmányoló" rendszer, amelyben 40 évig volt állandó a kenyérke ára.
  Ne bonyolódjunk bele, nem kívánok politikai vitákat gerjeszteni.

  Élek. Túléltem, méghozzá orvosi beavatkozás nélkül.
  Mint ahogy túléltem a feleségemet, holott a statisztikák szerint nem így kellett volna lennie.
  Szerintem sem.
  Egy nő sokkal könnyebben viseli a magány nyűgét, és "rendeltetésénél fogva" karbantartja a lakást, környezetét.
  Hogy az én környezetem milyen, azt inkább ne feszegessük. Hiányzik a gondoskodás, az áldott asszonykéz.

  Várom, de nagyon. Tényleg nagyon. Nagyon-nagyon.
  Hempereghessek végre kedvemre az ágyon, ne kergessen melózni az óra, akkor feküdjek és keljek, amikor úri passzióm tartja.

  Folytatás...

  Vakegérke 13 éve 30

• Színek bűvöletében

  Már régóta forr bennem ez a dolog, ideje, hogy kilihegjem magamból. Talán egy sorozat kezdete, még nem tudom.
  Munkaadóm akkor sem kezdhet velem semmit, ha rájön, kicsoda is Vakegérke. Csakis az igazság oldaláról beszélek, véleményem a sajátom. Ráadásul hamarosan nyugdíjba megyek, így csúfos fintorral intek pápát mindazoknak, akik dicsérni sosem tudtak, ezzel ellentétben folyamatosan a fenyegetés volt hétköznapi fegyverük.
  Három éve nem kaptam béremelést, most is csak éppen hogy. A képzetlenek X pénzt, én pedig szakmunkásként a kétharmadát. Fájintos. Jól jön ez így nyugdíj előtt. Aztán hol a szakma becsülete, jó uraim?

  Tény, hogy a dolgozómban semmi nem biztos. Állandóan új, és még újabb változtatásokat eszközölnek azok, akik megtehetik.
  Most például csutkára bekamerázzák a területet. Jelenleg a csarnokon kívül izzik az infra ledek köríve, az optika lesi, hogy a melósok mikor érkeznek, bár ez kevésbé fontos. Az a poén, hogy mikor távoznak.

  A leváltott melós tétován ácsorog, lesi az órát. Idő előtt nem mehet haza, holott a munkáját elvégezte, és jóval korábban érkezett, mint amire szükség lett volna.
  A későbbiek folyamán már beltéren is kamerák lesznek. Figyelik a piti kis melóst, hogy megszakad-e azért, hogy minél többet termeljen. A profit Istene veti rájuk figyelő szemeit.
  Indok is van, felülbírálja a személyiségi jogot. A gépeket figyelik a kamerák. No persze...

  -o-

  Folytatás...

  Vakegérke 13 éve 27

• Mi a francért...

  Mi a francért nem lehet olyan telefont piacra dobni, amely használhatóságában lekörözi a nagy elődöket?

  1.,
  Van egy Samsung X660-asom, teszi a dolgát tisztességgel. Amolyan másodtelefon, mióta... Elérhetőségét tudják a dolgozómban, ezért ritkán van bekapcsolva.
  Adódott, hogy egy hét szabit kaptam. Hétfőn megcsörrent a telcsi, kedden be kell mennem, nélkülözhetetlen vagyok. Bementem. A hét további részében már nélkülözhető voltam, mégsem engedtek vissza szabira.
  Hogyaza...
  Ám legyen. Ezt a számot tudjátok, de toll a fületekbe.

  2.,
  Másik telcsi másik kártyával.
  Samsung Z560, akkor hipiszupi volt. Megjegyzem, ma is az számomra.
  Szóval megvétele óta nincs melóhelyi zaklatás, ennek az elérhetőségét nem tudják a főnökeim.
  Toll a fülükbe!

  Végszó.
  Az X660 probléma mentes, megtartom, hiszen hamarosan nyugdíjas leszek, és akkor be is lesz kapcsolva, hiszen "nélkülözhetetlen" vagyok a dolgozómban. Ha kellek, szólnak, és ha nekem is megfelel, akkor megyek egy kis pénzt keresni.

  A Z560-as mostanában rakoncátlankodik. Egy héten belül lemerül, holott új aksit kapott. Eldobja a vonalat, miközben fontos beszélgetést bonyolítok.
  Béke poraira?

  Elővettem azt a telcsit, amelyben még sosem csalódtam. Panasonic GD50. Ő az:

  

  Folytatás...

  Vakegérke 13 éve 47

• Bankolódjunk. De ilyen indokkal?

  Sétál a manus az ócskapiacon, le is szólítja egy árus. Ezt vegye meg, tuti jól jár, na meg ezt a korai mittudoménki festményt, pár év múlva tudja, hogy mennyit fog érni?
  Nem kell semmi a manusnak. Az árus váratlanul megkérdezi: ön kinél bankol?

  Üzemi, vagy nagyüzemi konyha, sürgölködnek a szakácsok. Egyikük megkérdezi a másiktól, hogy nem fog-e hiányozni neki ez a bolondok háza. A válasz elfogadható. Párizsban tanulhatja a mesterséget a megkérdezett. A kérdés adott: te kinél bankolsz?
  Utókép.
  Keszköszé? Lecsó. Löcsó? Sze manyifik...
  Na ja. Egy prózai lecsóval lenyűgözi a mesterszakácsot. Egy gyerek is képes rá, hogy elkészítse.

  Már bocs, de két problémám is van.
  Először is ki a franc találta ki ezt a magyartalan kifejezést, hogy bankolni?
  Másodszor ennek az egész buta reklámhadjáratnak a kitalálója miből gondolja, hogy ezen reklámoktól indíttatva rohanunk az "X" bankba, hogy számlát nyissunk?

  Adott ugye egy sóherkám, aki ócskapiacon igyekszik beszerezni valamit, amire szüksége van. Valamint adott egy görbe orrú szakács, aki nem virítani, hanem tanulni megy idegen honba.
  Melyik a csábító? Melyiknek a kedvéért rohanunk az általuk favorizált bankba szerződést kötni?

  Buta, buta, buta reklám. Bennem inkább taszítást vált ki, mint vonzást.

  Vakegérke 13 éve 65