No, uramöcsém, ugorgyá mán le a vonatrul, ha vélem akarsz gyünni. Úgy ni. Mán ne ugrájjá, még rám fröcskölöd a tehéntrottyot.
Írta apád, hogy vigyázzak véled, mer gonosz vagyol, ez láccik a vigyorodon is.
Mennyünk a gazon körösztül, ne gyalogójjunk mán sokat.
Most min mérgelődöl? Nem én zavartalak a csalánba, te siettél előre, penig én ismerem az utat. No, meg is érkeztünk.
Annyuk, hozzad asztat az étket, nyápicka ez a legény.
No mi van, mán az erőspaprikát se bírod? Gyönge béled van néked. Ne ríjjá, itten van egy másik féle paprika, rágjad esztet, osztán rögvest elfeleded az előzőt.
Úgy ni. Montam, hogy elfeleded, ugyi? Persze, ez sokkal erősebb, de az előzőt mán is nem érzed, mer ez elnyomja.
Annyuk, pájinkát ide. Igyá, uramöcsém, ez az emberes dolog, nem a serital. Itten van e szíjnivaló is, én sodortam jó kis kapadohánybul.
Némá, annyuk, hogy rohan a legényke át a csalánon. Bizton eléri a vonatot.

No, az utolsó rokont is letuttuk, nem gyün mán ránk élősködni egy se.